Új szelek fújnak a rokkantnyugdíjasoknak

Egy országgyűlési határozat, kormányrendeletek már 1997-ben előírták, hogy 1999. január elsejétől új jogszabályok alapján, új szemléletben kell működnie az orvos szakértői minősítési rendszernek és a foglalkoztatási rehabilitációnak, s hogy az előbbi a megmaradt és nem az elveszett munkaképességet vizsgálja. A kilencvenes évek elején ugyanis megállíthatatlannak tűnt a rokkantnyugdíjasok számának növekedése: míg 1965-ben tízezer emberből tizennégy ezen a címen ment nyugállományba, harminc évvel később majd hatvan.

A múlt év végi kormányhatározat ismét szigorú ütemezést ír elő a rendszer átalakítására: március végére meg kell születniük a jogszabálytervezeteknek.

A törvény tervezett módosításának lényege: a meglévő ellátások mellett bevezetik a rehabilitációs járadékot, az ellátásokhoz kapcsolódó foglalkoztatási rehabilitációt, és szabályozzák ennek feltételeit. A rehabilitációs járadékot a jövőben ellátásba kerülők kapnák, feltéve, ha a munkaügyi szervezetekkel rendszeresen tartják a kapcsolatot, és részt vesznek az újbóli foglalkoztatásukat segítő rehabilitációban, vagyis elmennek a képzésre, átképzésre, új szakmát szereznek. A mostani rokkantnyugdíjasok járadékfolyósításának feltételei lényegében nem változnak.

A minősítésben a jövőben várhatóan figyelembe veszik a vizsgálatra jelentkező képzettségét, életkörülményeit, elhelyezkedési esélyeit. A minősítő bizottságokba az orvosok mellé bekerülnek a foglalkoztatási szakemberek, a vizsgálat fókuszában pedig nem az elveszett, hanem a megmaradt készségek lesznek.

Kérdés persze, hogy az új rendszerben csökkenthető lesz-e a korrupció - a leszázalékolásoknak állítólag "szabott tarifája" van.