Mégis elszámolható a nyugdíjreform - változik a Stabilitási Paktum, könnyebb belépés az euró-zónába

Az unióban már hosszú hónapok óta éles vitákat szült a sokak által túlzottan merevnek tartott SNE, így többen (főként a 3%-os megengedett plafonnál rendre nagyobb államháztartási hiányt produkáló országok) annak felpuhítása mellett szálltak síkra, míg a voltak tagállamok, amelyek szigorúan ragaszkodtak a szabályok jelenlegi formában való betartásához.

Jean-Claude Juncker, luxemburgi miniszterelnök és pénzügyminiszter, az EU soros elnöke, a megállapodásokat követően kifejtete: “nem lesz komolyabb vita az állam- és kormányfők között" a most elért egyezségről. Juncker korábban a keményebb vonalasok közé tartozott.

Az EUobserver híradása szerint a főbb változások az alábbi pontokban foglalhatóak össze:

• a hiány mértéke korrigálható az Európa újregyesítéséhez kapcsolódó költésgekkel (ez elsősorban Németország számára lehet kedvező)


• a hiány korrigálható az innovációkra és kutatás-fejlesztésre szánt kiadásokkal


• korrekció a nemzetközi szolidaritást erősítő kiadásokkal


• korrekció az európai célokat elősegítő intézkedések kiadásaival


• a korábbi egy év helyett a tagállamoknak 2 év áll rendelkezésre, hogy a 3% feletti tartományból az alá csökkentsék a hiányt, ez az időszak nem várt kedvezőtlen gazdasági körülmények között - melyek a költségvetésre is érdemi hatással vannak - újabb 2 évvel meghosszabbítható; a döntések meghozatalának időigénye miatt egy államnak így gyakorlatilag 5 éve van arra, hogy a hiányt korrigálja komolyabb szankciók veszélye nélkül


• a módosítás mellett rövid időszakra átléphető a 3%-os küszöb, de csak átmenetileg: ez azokra az országokra igaz, ahol a bruttó adósság GDP arányos mértéke jóval 60% alatti


• a magánnyugdíjpénztári befizetéseket figyelembe veszik a deficit számításánál, mely elsősorban hazánknak és az új államok közül a magánnyugdíjpénztári pillért már alkalmazóknak kedvez (a rendelkezések értelmében 5 éven át csökkenő mértékben); korábban az Eurostat 2007 márciusáig engedte, hogy a deficitet az "elmaradó" (a magánnyugdíjpénztárakhoz befolyó) bevételekkel korrigálni lehessen

A döntések tehát mindenképpen érdeminek tekinthetők, és meghatározóak a közös pénz elterjedése, alkalmazása szempontjából. A fent említett kivételek egy sokkal életszerűbb helyzetet eredményezhetnek a korábbi rendszernél, ugyanakkor komoly aggodalmakat is felvethetnek. A kivételekkel a kreatív könyvelési gyakorlat egyre jelentősebbé válhat, a hivatalosan nem deficitnövelő elemek jelentősre duzzadhatnak annak ellenére, hogy közgazdaságilag épp a hiányban kellene szerepelniük. Többen figyelmeztettek már, hogy ez az euró értékállóságát is érdemben veszélyeztetheti. Magyarország számára a legfontosabb vonatkozás, hogy kb. a GDP 1%pontjával "enyhül" a változás következtében a teljesítendő cél (kb. ekkora a kiesés a magánnyugdíjpénztári befizetések miatt). Az euró-zónába való belépés korábban célként meghatározott időpontja ezzel sokkal reálisabb lehet, ezzel a hozamok a korábban vártnál jobban csökkenhetnek.