Utcára is kerülhetnek a brókerbotrány áldozatai: mi jöhet még?

A svájci jegybank 2015. január 15-én reggel fél tízkor eltörölte a 2011 óta bevezetett 1,2-es svájci frank árfolyamküszöböt az euróval szemben. Megtehette, soha nem mondta, hogy ilyet nem fog csinálni, bár még a megelőző napokban is a lépéssel ellentétesen kommunikált - írja az Index. A piacon így erre senki nem számított: addig, ha a frank 1,20 alá erősödött volna az euróval szemben, akkor a jegybank mindig beavatkozott. Ilyenkor frankeladással gyengítette a svájci pénzt, ezt bármeddig megtehette, ha nem lett volna elég pénze, legfeljebb nyomtatott volna még.

Ma 317 forintba kerül egy svájci frank, de öt éve, a "frankageddon" sokkolta a lakosságot. Két bivalyerős deviza ritkán változik akárcsak 5 százalékot is egyetlen nap alatt egymással szemben, de ezen a napon egyik pillanatban még 1,2 frankot kellett adni egy euróért, majd az intervenció eltörlése után 0,8 frankot. Tehát akinek reggel volt 120 ezer frank megtakarítása, vagyis 100 ezer eurója, annak estére már 150 ezer eurója volt, de azért a svájci gazdaság versenyképessége szempontjából is nem kis csapás volt egy ekkora felértékelődés.

Képzeljük csak el, hogy valakinek van egy 20 millió forintos adóssága reggel, estére pedig már 30 millió forintra ugrik a tartozása, pedig semmi más nem történt, csak változtak az árfolyamok. A frankageddon legtöbbünknek ma már csak gazdaság-történelem, de még mindig van egy csoport, akiket a mai napig kísért ez a nap. 

Mi történt a Buda-Cash ügyfelekkel?

Amíg kiszámítható volt a Svájci Nemzeti Bank árfolyam-politikája, sok magyar magánügyfél ült frank eladási pozícióban, akik abban bíztak, hogy nem futnak nagy kockázatot, mert 1,20-nál nem lesz erősebb a frank. Az "árfolyamfalat" többéleképpen is megjátszották a befektetők, és bár nem voltak teljesen óvatlanok, tudták, hogy a rezsim változhat, ezért veszteség-maximalizáló likvidálási szinteket (stopokat) állítottak be. Tudták, ha a svájciak eltörlik a küszöböt, akkor bármi megtörténhet, de ha 1,195-ös árfolyamon likvidálják a pozícióikat, nagy bajuk nem lehet.

Ezeket az ügyleteket sokan csinálták, a magánszemélyek elsősorban a Buda-Cash, a Quaestor, de akár az Erste, vagy az Equilor cégeknél is, és a magyar brókercégek jellemzően a legelterjedtebb online brokering rendszert, vagyis a dán Saxo megoldását használták. A magyar ügyfél közvetlenül a magyar brókercéggel volt kapcsolatban, a magyar brókercég pedig, az azóta egyébként kínai tulajdonba került dán céggel.

Amikor aztán megtörtént a január 15-i bejelentés, az árfolyam hirtelen 1,20-ról 0,8-ra változott . A magyar ügyfelek nyugodtak maradtak, hiszen abban bízhattak, hogy a beállított likvidálások életbe lépnek. Viszont aznap a Saxo rendszere lefagyott és nem zárt 1,195-ön, hanem csak lényegesen lejjebb. A későbbi rengeteg jogi eljárás (Svájcban, Dániában, Angliában) nem teljesen egységesen ítélte meg, hogy az ebből fakadó veszteségét a dán bank átháríthatta-e az ügyfeleire, mint valami rendkívüli, kikerülhetetlen esemény következményét, vagy neki kellett volna benyelnie a nagy mínuszt, de azért 

Mindenesetre a Saxo előbb kiértesítette a megdöbbent magyar ügyfeleit, hogy más árfolyamokon sikerült csak likvidálnia a pozíciókat, olyan árakat közölt, amellyel az ügyfelek a beállított, legfeljebb 5-20 százalékos veszteség helyett 50-70 százalékos veszteséget szenvedtek volna el. A magyar ügyfelek szerint már ez is teljesen jogtalan volt, a Saxo ugyanis korábban írásbeli garanciát vállalt arra, hogy az ügyfelek akár el is mehetnek nyaralni, ők teljesítik az úgynevezett stop-loss megbízásokat.

Este pedig jött még egy kör: a Saxo korrigálta magát, és azt közölte, hogy valójában ott sem sikerültek az üzletek, ahol először közölte, hanem sokkal nagyobb, nyolcszoros-tízszeres veszteséget jelentettek. Magyarán megtörténhetett, ha valaki 5 millió forintot fektetett be, este kapott egy értesítést, hogy mindent elbukott, de még legyen kedves 50 millió forintot behozni. Ezt az ügyfelek többsége természetesen nem tette meg. 

Most, öt év elteltével ezek az ügyfelek kaphattak megint a szívükhöz (valószínűleg azért közben sem voltak nyugodtak), mert a Buda-Cash Brókerház f. a., vagyis a Pénzügyi Stabilitási és Felszámolási Nonprofit (PSFN) Kft. beperelte őket azért, hogy a Saxo által számolt teljes mínuszt és a késedelmi kamatokat fizessék meg. Ennek a fajta pernek a tárgya "pénzkövetelés érvényesítése", és beszédes, hogy az általunk látott dokumentumok 2020. január 14-én születtek, vagyis pontosan egyetlen nappal a frankbalhé ötödik születésnapja előtt. Mivel ez a pénz természetesen a legtöbb embernek nem áll rendelkezésére, ezért ha veszítenek, az utcára is kerülhetnek, ami biztosan komoly lelki nyomás az érintett családoknak.

A pernek alighanem az az oka, hogy amennyiben a Saxoval is pereskedő PSFN (Buda-Cash f.a.) bukna a dánok ellen, akkor a PSFN ne csússzon ki a határidőből, ő is követelhesse a magyar ügyfeleken a hiányzó pénzt. A Buda-Cash-es lépés után az is nyitott kérdés, hogy vajon a felszámoló a többi Saxo-partner és felszámolás alá került cég ügyfeleit is pereli-e, mint amilyen például a Quaestor.