Háromszorosára nőhet a víz ára? Kitálalt a vízművezér: ennyit kellene fizetnünk egy liter csapvízért

A nyári vízhiány után újra a figyelem középpontjába került, milyen állapotban vannak az ivóvízellátó rendszerek, és mennyi pénz jut azok fenntartására, fejlesztésére. Arnhoffer András, a Zalavíz Zrt. elnök-vezérigazgatója most arról írt közösségi oldalán, hogy szerinte a jelenlegi vízdíjak mellett nem biztosítható hosszú távon a hálózat megfelelő állapota. 

Arnhoffer András szerint a Zalavíz működési területén található víziközmű-hálózatok tulajdonosa összesen 162 önkormányzat, így a felújítások és fejlesztések finanszírozása is az önkormányzatok feladata.

A vezérigazgató számítása szerint a szolgáltatási díjakba beépített fejlesztési forrás a 162 önkormányzat számára összesen évente mintegy 900 millió forint. Ez az összeg azonban 16 éve változatlan. A vezető szerint az infláció miatt így mintegy 7,95 milliárd forintos hiány halmozódott fel az önkormányzatoknál. Ebből a pénzből egyebek mellett vezetékcseréket és kapacitásbővítéseket lehetett volna finanszírozni.

A Zalavíz oldalán pedig ennél is nagyobb összegű elmaradást számoltak ki: Arnhoffer szerint az inflációt figyelembe véve a társaság 20,2 milliárd forinttal kevesebbet fordított karbantartásra, működtetőeszköz-fejlesztésre és szakember-utánpótlásra.

A két tétel együtt 28,2 milliárd forintos lemaradást jelent a vezérigazgató számítása szerint.

Csőtörések, nyomásgondok és vízhiány is lehet a következmény

A víziközművek elöregedése nem pusztán hosszú távú műszaki probléma. A hiányzó fejlesztések a mindennapi vízellátásban is éreztethetik hatásukat. A nyári zalai vízhiány során több településen komoly ellátási gondok alakultak ki: a Zalaszentgrót térségét ellátó rendszerben például a tározók kiürülése miatt átmenetileg lajtos kocsikkal is biztosítani kellett az ivóvizet. A térségben másodfokú vízkorlátozás is életbe lépett.

A Zalavíz vezetője szerint a megfelelő fejlesztések elmaradása hozzájárulhat a hálózati nyomásproblémákhoz, a csőtörésekhez és ahhoz is, hogy jelentős mennyiségű ivóvíz folyjon el a rendszerből.

A helyzetet közben a szélsőséges nyári időjárás és a megugró fogyasztás is tovább nehezítheti. Júniusban a Zalavíz már 69 település esetében javasolt elsőfokú vízkorlátozást, a Zalaszentgrót térségében működő regionális rendszernél pedig másodfokú korlátozásra volt szükség.

Közel háromszoros vízdíj kellene?

Arnhoffer András szerint ha valóban olyan víziközmű-rendszert szeretnénk, amely legalább 50 éves ciklusban megújul, akkor ennek költségeit a vízdíjaknak is tartalmazniuk kellene. A Zalavíz területére számított, fenntarthatónak tartott átlagos díj így nézne ki:

• ivóvíz: a jelenlegi 0,34 forint/literről 0,91 forint/literre emelkedne;
• szennyvízelvezetés és -tisztítás: 0,47 forintról 1,30 forintra literenként.
• Ez az ivóvíznél és a szennyvíznél is közel háromszoros díjszintet jelentene a jelenlegihez képest.

Fontos azonban, hogy ezek nem bejelentett áremelések, hanem a vezérigazgató által felvázolt, a fenntartható víziközmű-szolgáltatáshoz szükségesnek tartott díjak.

Zalában ráadásul drága a vízhálózat működtetése

A Zalavíz működési területén az országos átlagnál több szempontból is költségesebb a víziközművek működtetése – írta Arnhoffer. A domborzati viszonyok miatt az átlagosnál többször van szükség nyomásfokozásra és átemelésre, miközben a települések szerkezete sem kedvez a gazdaságos üzemeltetésnek.

A vezérigazgató szerint egy kilométernyi vezetékre mindössze 35 fogyasztói csatlakozás jut. Ez azt jelenti, hogy viszonylag hosszú hálózatot kell fenntartani kevés fogyasztói csatlakozással. A Balaton vízminőségének védelme miatt pedig a négy legnagyobb szennyvíztisztító telepük a legszigorúbb tisztítási hatásfokkal működik.

Miért nem ugyanannyiba kerül mindenhol a víz?

Magyarországon jelenleg sem egységes a lakossági víz- és csatornadíj: a HirBalaton információi szerint több mint ezerféle lakossági vízdíj van érvényben. Ennek egyik oka, hogy amikor a díjakat befagyasztották, az egyes térségekben eleve eltérőek voltak a szolgáltatás előállításának költségei. A vállalkozói vízdíjak ezzel szemben egységesek országosan.

Arnhoffer András szerint logikus lenne a lakossági víz- és csatornadíjak egységesítése is, ehhez azonban egy igazságos, kiszámítható és átlátható kompenzációs rendszerre lenne szükség. A kérdés azért is különösen aktuális, mert a nyári vízellátási problémák már több zalai településen kézzelfoghatóvá tették a rendszer sérülékenységét.

A Zalavíz vezetője korábban arról is beszélt, hogy a rendkívüli hőség idején a tavalyinál is magasabb vízfogyasztást tapasztaltak. Júniusban a Zalaszentgrót térségében kialakult helyzetben a tározók kiürültek, és tartálykocsikkal kellett pótolni a vizet.

Arnhoffer mostani álláspontja szerint a víziközmű-szolgáltatás finanszírozása a 16 évnyi alulfinanszírozás miatt kritikus helyzetbe került, ezért szerinte mielőbb dönteni kellene arról, hogyan biztosítható a rendszer hosszú távú működtetése.

A vízdíjak emelése tehát egyelőre nem eldöntött árváltozásként került szóba, hanem a víziközművek finanszírozásának egyik lehetséges megoldásaként. A számok azonban jól mutatják, mekkora összegről beszélünk: a vezérigazgató szerint a korábbi elmaradások pótlása már csak hosszú évek, akár évtizedek alatt lenne lehetséges, ha ehhez rendelkezésre áll a szükséges pénzügyi forrás.