Elvonultan él, itt lelt menedékre a Halhatatlanok Társulatának új tagja: “A lelkem mélyén vidéki ember vagyok”

A népszerű színművész, Hirtling István bár gyerekkorát Csepelen töltötte, egyáltalán nem bánja, hogy nem Budapest belvárosában él; szereti, hogy egy karnyújtásnyira van az erdő, és néhány percnyi sétával felérhetnek a Nagy-Kevély tetejére, ahonnan messzire ellátni. (A Nagy-Kevély a Pilis-hegység délkeleti részén sasbércként emelkedik ki, 534 méterével a Kevélyek csoportjának legmagasabb tagja.)

Amikor a Best újságírója vidéki otthonában felkereste, épp a kertben tartózkodott, a friss termés körül sürgött-forgott: a késői szilva és körte érett, a lehullott gyümölcsöt szedegette. „A kert a nyugalmam” — mesélte a magazinnak, majd hozzátette: ha nem játszik a Vígszínházban, reggeltől estig kint tudna lenni, órákon át tesz-vesz a kertben.

Szereti a kertészkedést: füvet nyír, ás, gyomlál és ültet.

Barátai gyakran megkérdezik tőle, mikor jár hozzá a kertész. „Olyankor felteszem magamnak a kérdést: milyen gyakran járok ki a kertbe?” — mondta nevetve. Hozzátette, zöldséget nem termelnek, és a dísznövényekkel sem bíbelődnek.

Az nagy gondozást igényelne, arra pedig sem időm, sem energiám nincs. Gyümölcsfákból viszont van elég. A fügéből és a körtéből jó kis pálinka készül majd. A birs sajnos idén gyengébben termett, tavaly több volt, így birsalmasajt idén nem készül.

A színész azt is elárulta, hogy bár városban született, a lelke mélyén vidéki embernek érzi magát.

Hirtlingék húsz–huszonöt éve költöztek észak-budai otthonukba, a Pilis lábához, és az évek alatt igazi kis édenkertté formálták a telket. Néhány diófa is van — az egyik csemetét barátai ajándékozták neki az ötvenedik születésnapjára, és azóta hatalmasra nőtt.

A népszerű színművész gyerekei lassan kirepülnek: Rozika most kezdte az egyetemet, gazdaságtudományi szakon tanul, Marci pedig épp Spanyolországban tartózkodik, féléves ösztöndíjat kapott.

A színész még azt is elárulta, volt kitől örökölnie az eleganciáját. A stílus és az igényesség nem véletlen: a családban többen is nagy hangsúlyt fektettek az öltözködésre és az eleganciára. „Igen, a genetika is számít” — mondja Hirtling. Emlegeti dédszüleit és nagyszüleit, akik mindig kifogástalanul öltözködtek; édesanyja pedig a női szabászat gyakorlatait is elsajátította a Rothschild-szalonban, ami szintén formálta az ízlését.