Ezért pusztulhatnak ki az európai méhek: hihetetlen dolgot fedeztek fel a kutatók

A kelet-közép-európai mézelő méhek mitokondriális DNS-sokféleségét vizsgálták a Debreceni Egyetem Agrár Genomikai és Biotechnológia Központ kutatói egy nemzetközi együttműködés keretében. A kutatás eredményei az Insects című szakfolyóiratban jelentek meg. Az emberi tevékenység a méhek genetikai sokféleségére is negatív hatással van, ez a változás pedig az állatok számának radikális csökkenését okozhatja, veszélybe sodorva a megporzást, írja az Agrárszektor.

A Kárpátok számos faj, mint a nyugat- és észak-európai fekete méh, valamint a krajnai méh számára a fő biogeográfiai határt jelentette sokáig. Az utóbbi évtizedekben azonban egyre inkább elmosódtak a fajok közötti különbségek, olvasható a Debreceni Egyetem közelményében.

A folyamat oka a háziasított állatok szelektív tenyésztése, valamint a méhek ember általi áttelepítése, szállítása. Ennek eredményeként számos helyi fajtánál a genetikai egyediség elvesztése figyelhető meg. Ez azért probléma, mivel a mézelő méh természetes elterjedési területe sokféle környezetet ölel fel, ezért a helyi populációk remekül alkalmazkodtak az egyes ökológiai viszonyokhoz. A vizsgálataink kimutatták, hogy a kelet-közép-európai mézelő méhek csaknem 2%-a már rendelkezik afrikai eredetű mitokondriális DNS-sel. Az afrikai hatás megjelenését nagy valószínűséggel a kereskedelem okozhatta

– mondta el Kusza Szilvia Debreceni Egyetem (DE) Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar (MÉK) Agrár Genomikai és Biotechnológia Központ (AGBK) egyetemi tanára a hirek.unideb.hu-nak.

Az afrikai mitotípusok jelenlétének kutatása a méhészet szempontjából létfontosságú, mivel a kelet-közép-európai mézelő méhek genetikai módosulásai hozzájárulhatnak a nemkívánatos tulajdonságok, paraziták és betegségek elterjedéséhez.

A méhek genetikai tisztaságának megőrzése érdekében is szükséges lenne jobban ellenőrizni az idegen méhek behozatalát és elterjedését, mivel a vizsgálatok során kimutatott afrikanizálódás komoly veszélyt jelenthet a fenntartható méhészetre.

Az európai alfajokkal szemben jobban tolerálják az egyes parazitákat. Vizsgálatok kimutatták azonban, hogy ez a tolerancia sok esetben összefügg a környezettel. Nagy valószínűséggel az afrikai méhek európai környezetben nem feltétlenül lennének ellenállóbbak őshonos társaiknál. A faj hibridizációja bizonyított, de az afrikai gének arányát a populációban még vizsgálni kell. Feltérképezésük fontos, még abban az esetben is, ha ma még az európai méhek nukleáris genomja nagyrészt európai eredetű, hangsúlyozta az egyetemi tanár.