Döcögős hónapon vannak túl a vidéki iskolák: íme az első tapasztalatok

A kormány számos járványügyi intézkedést vezetett be, mely nagy felháborodást keltett a szülők és a pedagógusok körében is. Az ország több pontján egyre több közintézményben találnak koronavírusos gyereket, így számos diákot és tanárt helyeznek karantén alá, de az sem meglepő, hogy iskolák térnek át egyik napról a másikra digitális oktatásra. A szülők féltik gyermekeiket, hogy hazaviszik a fertőzést, de azt sem szeretnék, ha megismétlődne a tavaszi digitális rémálom, hiszen már elfogyott a szabadságuk és lassan eljöhet a pillanat, mikor a munkáltatójuk azt mondja: vagy jössz dolgozni, vagy ki leszel rúgva.

A pedagógusok sincsenek könnyű helyzetben, mivel fel kell mérniük és be kell hozniuk a digitális oktatást követően a gyerekeknél az esetleges lemaradásokat. Félnek, mert míg a gyerekek tünetmentesen is áteshetnek a koronavíruson, addig ők mindegyikükkel kontaktba kerülnek, egy légtérben tartózkodnak velük és a bevezetett óvintézkedés ellenére bármikor megbetegedhetnek. Sőt, hogy fokozzuk a helyzetet némely helyen még takarítóvá is váltak a tanítás mellett, ami a rájuk nehezedő közvélemény nyomása mellett lealacsonyító.

A fővárosban sem rózsás a helyzet, de vidéken még rosszabb. A dél-alföldi általános iskolában tanító Ilona intézményében az első héttől kezdve mérik a gyerek testhőmérsékletét, ezért sem volt váratlan a kormány október elsejétől bevezetett intézkedése. Tapasztalatai alapján a gyerekeknél sok készséget fejlesztett a digitális tanrend, ami más körülmények között nem derült volna ki. Sokkal érettebbek lettek a gyerekek, mert a "kütyük használatával" közelebb kerültek az iskolai dolgok a mindennapi életükhöz, hiszen mindig a telefont nyomkodják vagy otthon a számítógépnél ütik a billentyűzetet. Tudásanyagban a felső tagozatos gyerekeknél vette észre a kiesést, velük sokkal több a feladat és fokozottabb odafigyelést, törődést igényelnek.

Minden családnál erősebb lett a családi háttér minőségének a hatása. Ennek sajnos az a hátránya, hogy a társadalmi különbségek és az adottságokból adódó hátrányokat kevésbé tudják behozni.

A kisalföldi faluban dolgozó Tamás nagyon sok gyereknél tapasztalt lemaradást, emiatt az első 3 hétben a tananyag ismétlésével foglalkoznak és pótolják a hiányosságokat. Nagyon nehéz újra „munkára fogni” a gyerekeket, mert elszoktak az iskolai tanítástól és nehezíti a helyzetüket, hogy egyre több rémhír érkezik a járványhelyzetről.

A közép-dunántúli iskolában tanító Gréta kollégái között akad olyan, aki szeptemberben akarja behozni a 3 hónapos digitális tanítás okozta elmaradásokat. Személy szerint nem vágja ekkora fába a fejszéjét, inkább elosztja az egész tanévre a feladatot és pótolja apránként az elmaradást, ahol az adott tananyag előjön. Jelenleg ami a pedagógusokra nézve nehéz, hogy vigyázó tekintetek kereszttüzében dolgoznak. Iskolai szinten már kezdenek ráállni arra a rutinra, amivel a járványügyi intézkedéseket be tudják tartani, így egyre kevesebb gondot okoz a hétköznapi működésükben.

A tanórákon nem hordanak maszkot, csak a szünetekben folyosón. Néha 1-2 gyerek elfelejti feltenni, de mikor figyelmeztetik őket, készségesen előkerítik azonnal. Szerencsésnek tartja magát, mert a felsős gyerekek szívesen segítenek a fertőtlenítésben, viszont fogalma sincs arról, hogyan oldhatják meg a feladatokat az alsó tagozatos tanítók. Az ebédnél komolyabb gondokba ütköztek és hosszasan tanakodtak azon, hogyan oldják meg az étkeztetést. Végül arra jutottak, hogy minél jobban elszeparálják a lehetőségekhez mérten a gyerekeket egymástól. Az iskolájukban a tankerület által kirendelt takarító személyzet nem érdekelt abban, hogy a takarítás meglegyen, emiatt sok munkatársa vált takarítóvá.

A dél-dunántúli iskolában pedagógusként dolgozó Tímea nem érti, miért nem lehet újra digitális oktatás. Iskolájukban egyre több a beteg gyerek, emiatt a vezetőség kötelezővé tette tanórákon is a maszk használatát. Sajnálja, hogy nem tesztelik a tanárokat, mert többen lebetegedtek már a Covid miatt. Sok gyereket az eljárásrend miatt otthon kellett tartani, mivel a koronavírus fertőzés tünetet produkálták, de hiába várakoznak, nem csinálnak rajtuk sem teszteket. A kormány októberi rendelkezését, hogy lázat mérjenek az iskolába lépés előtt, semmi értelmét nem látja és nehezen tartja megvalósíthatónak, hogy hidegebb időben hogyan fognak szellőztetni.

A nyugat-dunántúli alig pár utcás településen tanító Csaba elsős osztályával épp a betűtanulás közepén voltak az iskolabezárások idején, emiatt nagyon félt hogyan fognak tovább tanulni. A félelme beigazolódott, mert a gyerekek az iskolában is nehezet akartak tanulni, nemhogy otthon. Az ő osztályában a családoknál nem voltak adottak a számítógépes és internet elérési feltételek, amivel hatékonyan lehetett tanítani. Sok esetben papír alapon küldték ki a feladatokat, de a tanultakból nem érkezett visszajelzés. Nagyobb probléma ennél is, hogy sok szülő írni és olvasni sem tud, így sejthető volt mennyire tudják majd gyerekeiket segíteni a tanulásban. A digitális oktatás miatt ott kell folytatni a munkát szeptemberben, ahol márciusban abbahagyták.