Ijesztő jelentés: ha ez így megy tovább, befellegzett a magyar agráriumnak

Még abban az esetben is, ha az emberiség radikálisan lecsökkentené az üvegházhatású gázok kibocsátását, 2040-re meg fog változni a csapadék mennyisége egy friss tanulmány szerint. Ennek az előjelei már most, napjainkban is megmutatkoznak: nem egy olyan terület van, ahol az éghajlatváltozás már megfigyelhető. A mezőgazdaságban dolgozóknak nagy nehézséget jelent alkalmazkodni a változásokhoz, ugyanis már most más feltételeknek kell megfelelniük, mint egy generációval ezelőtt. A tanulmány, ami a Proceedings of the National Academy of Sciences tudományos lapban jelent meg, arra figyelmeztet, hogy azoknak a földeknek ahol ma búzát, kukoricát, szójababot, vagy rizst termesztenek, a 14 százaléka szárazabb lesz, 31 százalékán pedig megnövekszik majd a csapadék mennyisége, olvasható a Science Daily weboldalán.

A tanulmány kutatói négy különböző „forgatókönyvet” vettek alapul – a legrosszabbtól a legkedvezőbbig – ahhoz, hogy kiszámolják, hol, mikorra fog beállni az állandó csapadékváltozás. A tanulmány szerint ha egy gyors akcióval - a 2015-ös párizsi éghajlatvédelmi egyezményt követve - az emberiség leredukálná a metán-kibocsátást, akkor az kitolhatná a csapadékváltozás bekövetkeztének idejét, illetve elősegítené, hogy sokkal kisebb területre legyen hatással a változás.

A tanulmány szerint a szárazabb térségek a következők: Délnyugat-Ausztrália, Dél-Afrika, Dél-Amerika délnyugati része, és a Mediterrán. Az csapadékban gazdagabb területek: Kanada, Oroszország, India és az Egyesült Államok keleti része.

A tanulmányban azokat a mezőgazdasági területeket vették alapul, ahol négy terményt; búzát, kukoricát, szójababot és rizst termesztenek. A kutatók kiszámolták, hogy ha beáll a csapadékváltozás, akkor ez az emberek táplálkozására nézve 40 százalékkal kevesebb kalória bevitelt jelent. A kutatók arra figyelmeztetnek, hogy függetlenül attól, hogy mennyire sikerül tartanunk magunkat a párizsi éghajlatvédelmi egyezményhez, a fölművelőknek a száraz és csapadékosabb területeken is minél hamarabb be kell fektetniük olyan technikai megoldásokba, amikkel alkalmazkodni tudnak majd a megváltozott körülményekhez a következő évtizedekben.

A kutatók által felállított „forgatókönyvek” szerint kedvező esetben, alacsony metánkibocsátással a legtöbb érintett területen körülbelül 20-30 évvel később érhet be a csapadékváltozás, mintha magas az üvegházhatású gázok kibocsátása. A tanulmány szerint az alacsony metánkibocsátással az is elérhető, hogy kevesebbe kerüljenek azok a fejlesztések, melyek a megváltozott körülmények miatt fognak szükségessé válni. Közepes metánkibocsátás esetén Ausztráliában a búzaföldek körülbelül 27 százaléka fog kevesebb csapadékban részesülni, mint most. Ez a szám Marokkóban 91, Dél-Afrikában 79, Mexikóban 74, Spanyolországban 55, Chilében 40, Törökországban 28, Olaszországban 20, Egyiptomban 15 százalék, míg Algériában a búzaföldek 100 százalékán fog kevesebb csapadék esni. A tanulmány szerint ennél rosszabb esetben – azaz magasabb metánkibocsátás esetén – a csapadékváltozás nagyobb területre lesz hatással, és gyorsabban fog bekövetkezni.

Kétségtelenül teljes országoknak kell sürgősen elgondolkodniuk, hogy mit fognak tenni a terményeikkel. Az érzékelhető csapadékváltozás nem csak a mezőgazdaságra lesz hatással; érinteni fogja a vízgazdálkodást, és még rengeteg más területet is.

- mondta Maisa Rojas, a tanulmány fő szerzője, aki klimatológus a Chilei Egyetemen.

Égető kérdés, hogy mikor fog bekövetkezni a csapadékváltozás. A kiindulási alapot az a 20 éves időintervallum adja, ami 1986 és 2005 között volt megfigyelhető. Néhány területen az időjárás már átlépte azt az éghajlati normát, ami ezelőtt jellemző volt rá, ilyen Oroszország, Norvégia, Kanada és az Egyesült Államok keleti partszakasza. A tanulmány szerint magas metánkibocsátás esetén minden szárazföldi területnek 36 százaléka vagy szárazabb, vagy esősebb lesz, mint jelenleg.

Azok, akik ezeken a területeken termesztenek haszonnövényeket, nagy változásokat fognak megtapasztalni, teljesen más körülményekhez kell majd igazodniuk, mint amit megszoktak. Néhány fölműves már most is küzd ezekkel az éghajlati változásokkal.

- mondta Julian Ramirez-Villegas, a Nemzetközi Trópusi Mezőgazdasági Központ tudósa.

Azok az országok, melyek nem szerepelnek a tanulmányban, szintén változásokon fognak keresztülmenni, de mivel ezek éghajlatilag nagyon különböznek egymástól, nagy változás szükséges ahhoz, hogy a kutatók megbecsülhessék az ottani csapadékváltozás bekövetkeztének idejét.

Más tanulmányok már vizsgálták az éghajlati változás bekövetkeztének idejét a globális hőmérsékletre és a csapadékra fókuszálva. A mi kutatásunk azért érdekes, mert az éghajlati eredményeket összevetjük a termőföldek területi eloszlásával és a termények növekedési időszakával, hogy megmutathassuk, melyek azok a mezőgazdasági területek, ahol komoly gondot fog okozni a csapadékváltozás, és azt, hogy az érintett országoknak mennyi idejük van felkészülni erre.

- mondta el Fabrice Lambert, a Chilei Egyetem professzora és a tanulmány társszerzője.

A föld legsűrűbben lakott területei; Kína és India, azok között az országok között vannak, ahol jóval több csapadék lesz a jövőben, függetlenül attól, hogy mennyi lesz a metánkibocsátás. Ázsia többi nagy rizsellátói, mint Japán, Korea és a Fülöp-szigetek jóval csapadékosabbak lesznek, mint jelenleg, akárcsak azok a gabonaföldek, melyek észak-Európában, az Egyesült Államokban, Kanadában és Oroszországban találhatók.

A kutatás szerint a csapadékosabb időjárás eredményezhet magasabb termelést, de ha ez párosul a megnövekedett vízszinttel, a magasabb hőmérséklettel és a megnövekedett árvízveszéllyel, akkor ez sem biztosított.

Azt, hogy pontosan milyen természeti változások lesznek, lehetetlen megmondani. A tanulmány azt sugallja, hogy gyorsan kell alkalmazkodnunk a változásokhoz. Most először tudjuk megmondani, hogy milyen típusú változásokra kell felkészülni, és hogy ezek mikorra várhatóak a termőföldeken.

- foglalta össze a tanulmányt Andy Challinor, a leeds-i egyetem Priestley Nemzetközi Éghajlati Központ professzora és a kutatás társszerzője.