Van egy óriási mellékhatása a paksi krízisnek: ez az egész magyar energiarendszernek egy hatalmas gyomros

Alapesetben a Paksi Atomerőmű a kiterjedt hazai naperőmű-hálózattal kiegészülve kulcsszerepet játszik abban, hogy a magyar áramtermelés tisztasága az európai középmezőnybe tartozzon. Normál üzemmenet mellett az atomerőmű biztosítja a hazai termelés mintegy 40 százalékát és a fogyasztás harmadát. Mivel a nukleáris energia karbonintenzitása a legalacsonyabb a jelentős áramtermelő technológiák közül – életciklusra vetített kibocsátása még a szél- és napenergiánál is kedvezőbb –, a paksi blokkok működése elengedhetetlen a tiszta energiamix fenntartásához.

A július vége óta tartó alacsony vízállás miatt azonban a paksi termelést vissza kellett fogni. Nappal a hiányt a naperőművek még képesek kompenzálni, a késő délutáni óráktól reggelig tartó időszakban viszont drasztikusan megváltozik a helyzet. Bár a hazai akkumulátoros energiatárolók teljesítménye időszakosan már eléri a mintegy 500 megawattot, ez önmagában kevés az esti fogyasztási csúcs fedezésére.

Amint a napenergia-termelés alábbhagy, a hiányzó kapacitást hagyományos, nagymértékben környezetszennyező erőművek veszik át. Ilyenkor jelentősen felpörög a hazai gázerőművek és a lignittüzelésű Mátrai Erőmű termelése, de kisebb ipari gázmotorok és helyi fűtőerőművek is bekapcsolódnak a rendszerbe. Ezzel párhuzamosan Magyarország napközbeni nettó áramexportőri pozíciója estére jelentős, esetenként az 50 százalékot is meghaladó importba fordul át, amelyet jórészt cseh, balkáni és ukrán szénerőművek szolgálnak ki.

Mindezek hatására a magyar villamosenergia-rendszer napi átlagos szén-dioxid-kibocsátása július végétől meredeken emelkedni kezdett. Míg egy átlagos nyári hétköznapon a hálózat karbonintenzitása korábban 200 g CO2e/kWh (gramm szén-dioxid-egyenérték/kilowattóra) alatt maradt, augusztus első felében már megközelítette a 300-as értéket. A hétvégék – amikor a kisebb ipari fogyasztás miatt a rendszer hagyományosan zöldebb – szintén komoly romlást mutattak, hiszen az ilyenkor megszokott 100 körüli érték helyett augusztus első két hétvégéjén 232 és 258 közötti adatokat mértek.

A napon belüli ingadozás még szembetűnőbb. Napsütéses időben, a déli órákban a mutató 90 g CO2e/kWh környékére süllyed, napnyugta után viszont 400 közelébe ugrik meg. Bár augusztus 10-én a Duna vízszintjének enyhe emelkedése lehetővé tette, hogy a paksi teljesítményt a 170 megawattos mélypontról 420 megawatt közelébe emeljék, az esti órákban tapasztalható kibocsátási ugrást ez sem tudta megakadályozni.

A helyzetet tovább rontja a közel-keleti konfliktusok miatt megugró földgázár is. A megdrágult gáz miatt a régiós országok az export során inkább a legszennyezőbb, de olcsóbb szénalapú energiatermelést részesítik előnyben.

Bár a jelenlegi krízis a fosszilis energiahordozók felé tolta a rendszert, a hosszú távú stratégiai célok nem változtak. A tervek szerint a hazai áramtermelés 2030-ra 90 százalékban, 2050-re pedig teljes egészében karbonsemlegessé válik, amit a villamosenergia-hálózat fejlesztésével, az energiahatékonyság növelésével, valamint a megújuló, energiatároló és nukleáris kapacitások további bővítésével kívánnak elérni.