Itt az ok, ami százmilliárdnyi adóforintot éget el évente a költségvetésben: azonnali lépésre lenne szükség az államtól

Amikor a paksi atomerőmű alapüzemben működik, a nappali órákban a hazai napelemparkok jelentős túltermelést generálnak. Ilyenkor a piacon túlkínálat keletkezik, a villamos energia ára drasztikusan lecsökken, esetenként a negatív tartományba süllyed, az ország pedig exportra kényszerül. Naplemente után a napelemes termelés hirtelen kiesik, miközben az esti áramfogyasztás megugrik, így ebben az időszakban jelentős és rendkívül drága importra szorul a rendszer.

Ezt a piaci helyzetet a régiós államok, például Csehország, hatékonyan kihasználják. A cseh piacon a folyamat éppen fordítva zajlik: napközben olcsón felvásárolják a magyar villamos energiát, eltárolják, majd az esti órákban, amikor az árak megugranak, drágán értékesítik azt nekünk. Ennek köszönhetően a cseh energiakereskedelem naponta akár milliárdos nagyságrendű nyereséget termel, miközben a magyar oldalon ugyanekkora veszteség keletkezik.

A cseh, osztrák és szlovák szereplők sikerének kulcsa a megfelelő tárolókapacitásokban, különösen a szivattyús-tározós erőművekben rejlik. Ezek a létesítmények az olcsó áramot felhasználva vizet szivattyúznak egy felső tározóba, majd amikor az energia drágul, a víz leengedésével áramot termelnek. A hazai energiapolitika az elmúlt években nem fordított kellő figyelmet a tárolásra. Bár a napelemek telepítése gyors ütemben zajlott, a pályázatok nem tették kötelezővé a kapcsolódó akkumulátoros energiatárolók kiépítését, így az uniós átlaghoz képest rendkívül alacsony a hazai kapacitás.

Bár az olcsó export elvileg a termelők kockázata lenne, Magyarországon a napelemparkok üzemeltetőit nem érinti a piaci áresés, mivel az állam garantált átvételi árat vagy prémiumot biztosít számukra. A rendszerirányító az ezen keletkező, több tízmilliárdos veszteséget a kereskedőkön keresztül a fogyasztókra hárítja. Mivel a lakossági tarifák rögzítettek, a drága esti áramimport és a napelemes termelőknek fizetett kompenzáció teljes terhét a hazai vállalatok viselik.

A magas energiaköltségeket a cégek kénytelenek beépíteni az áraikba, ami növeli az inflációt és rontja a magyar termékek versenyképességét. A szakértők szerint a jelenlegi energiatároló kapacitás legalább három-négyszeresére lenne szükség ahhoz, hogy a napközben megtermelt olcsó áramot belföldön tartsuk. Ezzel mérsékelhetők lennének az esti árcsúcsok, csökkenthető lenne az importigény, és érdemben mérséklődnének a vállalatokra nehezedő terhek.

Addig azonban a régió országai lényegében a magyar áramhiány drága fedezéséből és a hazai túltermelés olcsó felvásárlásából szereznek extraprofitot. Ahogy az iparági szakemberek rámutatnak, a szomszédos államok jelenleg a magyar költségvetés terhére és a hazai ipari fogyasztókból profitálnak, ezért a rendszer átalakítása halaszthatatlan nemzetgazdasági érdek.