Széttették a karjukat a brüsszeli vezetők a Duna idei katasztrófája után: ötletük sincs a tűzoltásra – ebből óriási baj lehet jövőre

Szeptember elejére Európa nagy részén enyhült a forróság, az idei pusztító nyár következményei azonban velünk maradtak. Lapunk számos cikkben foglalkozott már az európai folyók válságával, például a Rajna esetében, de a Duna és a Tisza talán még ennél is rosszabb állapotban van, nem is beszélve a Velencei-tóról, 

A stratégiailag jelentős folyók esetében ráadásul a vízhiány az energiatermelést, a hajózást, az ivóvízellátást és a mezőgazdaságot egyszerre veszélyezteti. A Politico cikke szerint az Európai Uniónak továbbra sincs egységes, kötelező érvényű terve a súlyos aszályok kezelésére.

Az írás megjegyzi, hogy augusztusban drámaian alacsonyra csökkent a Duna vízszintje, ami rendkívüli intézkedésekre kényszerítette a folyó menti országokat. Romániában robbantásokkal próbálták úgy alakítani a folyómedret, hogy több víz jusson a cernavodăi atomerőműhöz. Magyarországon uszályok elsüllyesztésével igyekeztek fenntartani a megfelelő vízáramlást a paksi atomerőmű közelében. Bulgáriában pedig mintegy 180 turistát kellett kimenekíteni egy Vidin mellett megfeneklett hajóról.

A Duna Európa második leghosszabb folyója, medencéje 19 ország területét érinti, és több tízmillió ember életében játszik közvetlen szerepet. Árukat szállítanak rajta, ivóvizet és öntözővizet biztosít, ipari létesítményeket és atomerőműveket hűt, valamint vízerőműveket táplál. Az éghajlatváltozás miatt egyre gyakoribbá váló aszályok azonban alapjaiban veszélyeztetik ezeket a funkciókat.

Birgit Vogel, a Duna Védelmi Nemzetközi Bizottság ügyvezető titkára szerint arra kell készülni, hogy a mostanihoz hasonló helyzetek egyre gyakrabban ismétlődnek meg. Ezért rendszerszinten kellene áttekinteni, mennyi víz áll rendelkezésre, mekkora az igény, illetve hogyan lehetne javítani a vízmegtartást és a folyó ellenálló képességét.

Az energiaellátás is veszélybe kerülhet

A rendkívüli aszály különösen súlyos kockázatot jelent az atomerőművek számára. A paksi létesítmény, amely Magyarország villamosenergia-termelésének mintegy 40 százalékát biztosítja, a Dunából nyeri a működéséhez szükséges hűtővizet. A romániai Cernavodă atomerőmű az ország áramtermelésének körülbelül ötödét adja. Ha a folyó vízszintje túlságosan lecsökken, a kormányoknak tehát nemcsak vízhiánnyal kell szembenézniük: egyik legfontosabb áramforrásuk működése is veszélybe kerülhet.

Magyarország augusztusban kezdte meg egy, a folyómederbe épített küszöb kialakítását, amelynek célja, hogy Paks térségében megemelje a vízszintet.

EZ IS ÉRDEKELHET

Magyar Péter bejelentése: már ma este teljes kapacitással termel Paks

A kormányfő tájékoztatása szerint a helyreállítás a vártnál gyorsabban haladt, így a létesítmény már ma este újra maximális teljesítményen termelhet villamos energiát.

Gruber Tamás, a WWF Magyarország Élő Folyók programjának vezetője szerint ez rövid távon hasznos beavatkozás lehet, a rendelkezésre álló információk alapján azonban nem lehet pontosan felmérni sem az ökológiai következményeit, sem azt, hogy a jövő szélsőségesen alacsony vízállásai mellett mennyire bizonyulhat hatékonynak.

A szakértő arra is figyelmeztetett, hogy egy ilyen létesítmény ronthatja a helyzetet a folyó alsóbb szakaszain, valamint befolyásolhatja az üledék mozgását, a halállományt és más vízi élőlényeket. Az egyik ország által meghozott sürgősségi intézkedés így könnyen a szomszédos államokra háríthatja át a probléma egy részét.

Dimiter Koumanov, a Balkanka bolgár környezetvédelmi szervezet vezetője szerint a Duna menti országok sokszor a szélesebb következmények mérlegelése nélkül avatkoznak be. Attól tart, hogy az egyoldalú lépések Bulgária ivóvízellátását is veszélyeztethetik.

Vannak uniós szabályok, de nincs közös válságkezelés

A Duna kezelésében több nemzetközi szervezet és nemzeti hatóság is részt vesz. Együttműködnek a vízállás megfigyelésében, a hajózás biztosításában és a környezetvédelemben, végső soron azonban valamennyien saját országuk joghatóságán belül működnek.

Az EU víz-keretirányelve előírja a folyók, tavak és felszín alatti vizek védelmét, valamint azt is, hogy a vízgazdálkodást ne kizárólag országhatárok, hanem teljes vízgyűjtő területek alapján szervezzék meg. A szakértők és a környezetvédő szervezetek szerint azonban az unió továbbra sem alakított ki összehangolt, kellően szigorú rendszert az aszályok kezelésére.

A 2022-es történelmi szárazság tapasztalatai alapján kutatók 2025-ben egy külön uniós aszályirányelv elfogadását sürgették. Vizsgálatuk szerint Európán belül hatalmas különbségek vannak a válságkezelési képességekben. Különösen a mezőgazdaságtól erősen függő országokra jellemző, hogy csak rövid távú, reaktív intézkedésekkel válaszolnak a vízhiányra, amelyek később akár tovább is súlyosbíthatják a problémát.

Brüsszel ugyancsak 2025-ben mutatta be vízügyi rezilienciastratégiáját, amely mintegy ötven intézkedést tartalmaz. Az Európai Bizottság többek között szakmai segítséget ígért a nemzeti aszálykezelési tervek elkészítéséhez, ezek kidolgozása azonban továbbra sem kötelező.

Ráadásul miközben egy uniós természetvédelmi jogszabály 2030-ig 25 ezer kilométernyi szabad folyású folyószakasz helyreállítását írja elő, a tagállamok nagyrészt maguk dönthetik el, mekkora részt vállalnak ebből. Közben Brüsszel a víz-keretirányelv felülvizsgálatára is készül, részben azért, hogy enyhítse a bányászatot érintő vízvédelmi előírásokat. A környezetvédők szerint ez különösen kockázatos, hiszen a meglévő szabályokat már most sem alkalmazzák következetesen.

Jessika Roswall uniós környezetvédelmi biztos a Duna válságával kapcsolatban úgy fogalmazott: minden területen javítani kell Európa felkészültségét. Szerinte azt is meg kell vizsgálni, hogy a jelenlegi szabályozás alkalmas-e az egyre súlyosabb aszályok, a víz újrahasznosítása és a vízellátás ellenállóbbá tétele jelentette kihívások kezelésére.

A figyelmeztetés egyértelmű. Európa legfontosabb folyóinak válsága már nem egy távoli klímaforgatókönyv, hanem jelen idejű gazdasági, energetikai és ellátásbiztonsági probléma. Az idei nyár megmutatta, hogy a Duna menti országok képesek rendkívüli beavatkozásokra – arra azonban egyelőre nincs válasz, hogyan akadályozhatnák meg közösen, hogy az egyik ország mentőakciója a következő állam válságává váljon.