Kiderült, mennyit kérnek ma a magyar sztárok egyetlen fellépésért: milliókat kaszálnak 40 perc alatt

Hogyan kerültél a rendezvényszervezői szakmába?

Több, mint 20 éve a szakmában vagyok, eredetileg mérnök-informatikus és mérnöktanár vagyok, de nálunk ez családi történetként indult. Édesapám a rendszerváltás után az elsők között kezdett műsorszervezéssel foglalkozni Magyarországon.

Akkoriban még nem úgy nézett ki a piac, mint ma: nem voltak klasszikus értelemben vett rendezvényszervező ügynökségek, nem volt internet, nem lehetett két kattintással elérni az előadókat. A kapcsolatok számítottak, a telefonkönyv, a személyes ismeretség. Édesapám főleg a korabeli rádiókabarés, humorfesztiválos előadókkal dolgozott, például Maksa Zoltánékkal, Éles Istvánnal.

Vagyis nem pusztán arról van szó, hogy harminc év alatt nominálisan sokkal magasabbak lettek a fellépői díjak. Az arányok is jelentősen eltolódtak: Péter számításai szerint a mai elit fellépők az átlagbérhez viszonyítva nagyjából négyszer erősebb pozícióból dolgoznak, mint a kilencvenes évek kabaré-sztárjai.

Tehát klasszikus műsorszervezésből indult a cég?

Igen. Édesapám korábban művelődési házakban dolgozott, művelődésszervezőként, klubvezetőként, így rengeteg kapcsolata volt. A kilencvenes évek elején ebből épített fel egy műsorszervező irodát. A diploma után, 2004 körül kapcsolódtam be a cég működésébe, de már előtte is dolgozgattam benne. Amikor beléptem, akkor még elsősorban műsorszervezésből élt a cég, de én már láttam, hogy ez hosszú távon nem lesz elég.

Miért nem lehetett már csak műsorszervezésből megélni?

Az internet mindent megváltoztatott. Korábban azért volt értéke egy műsorszervezőnek, mert ő tudta, kit hogyan lehet elérni, volt telefonszáma, kapcsolata, ismerte a szereplőket. Amikor megjelent az internet, hirtelen mindenki elérhetővé vált. Ha egy ügyfél ma beírja, hogy „rendezvénytechnika”, „fellépő”, „zenekar” vagy „catering” a Google-be, rengeteg találatot kap. Egy multicégnél ül egy HR-es vagy marketinges, és azt gondolja: ezt ő is meg tudja szervezni, holott ez nem feltétlenül van így. Ez egy szakma, ami kívülről sokszor egyszerűnek tűnik, de a rendezvényszervezés értéke igazán akkor látszik, amikor probléma van. Amikor valami elromlik, késik, hiányzik, változik, esik az eső, lemond a szolgáltató, csúszik a program, vagy egyszerre kell ötven beszállítót koordinálni.

Ezért alakítottátok át a céget műsorszervező irodából rendezvényszervező ügynökséggé?

Igen. Én szorgalmaztam, hogy lépjünk túl a puszta műsorszervezésen, és komplex rendezvényszervezéssel foglalkozzunk. Eleinte gyáravatók, ügyfélpartik, céges események jöttek, aztán szépen kialakult az ügyfélkörünk. Az elmúlt több mint tíz évben gyakorlatilag csak cégeknek dolgozunk, és főleg teljes körű szervezést vállalunk.

A fellépők kiválasztásánál mennyire számít ma a politikai vagy közéleti megítélés?

Nagyon! A céges, főleg multinacionális környezetben a megrendelők kifejezetten kerülik a megosztó szereplőket. Egy komoly cég nem akar politikai viták részévé válni.

Volt olyan amerikai ügyfelünk, aki még arra is figyel, hogy a meghívott előadó dalszövegeiben ne legyen erőszakra vagy háborúra való utalás. Ennyire óvatosak. Egy fellépő személye, kommunikációja, közéleti szereplése ma már könnyen visszahathat a megrendelő cég megítélésére.

Tehát azt lehet mondani, hogy az erős politikai azonosíthatóság szűkítheti egy előadó mozgásterét a céges rendezvénypiacon?

Szerintem igen. Nem látom az összes előadó fellépésszámait, de a saját tapasztalatunk az, hogy egy multis ügyfél nem akar megosztó lenni, nem akarja, hogy egy rendezvény miatt politikai címkét kapjon. Ez mindkét oldalra igaz: általában nem jó üzletileg, ha egy előadó nagyon határozottan valamelyik politikai oldalhoz köthető.

Hogyan változott az elmúlt 10-15 évben a rendezvénypiac?

Az én szemszögemből az egyik legnagyobb változás az volt, hogy az állami és államközeli megrendelések jelentős része néhány nagy szereplőnél koncentrálódott. Ez nemcsak a rendezvényszervezésben, hanem a kommunikációs piacon is látszott.

Mi korábban dolgoztunk állami cégeknek is, például nagyobb vállalati családi napokra, sportnapokra, rendezvénytechnikai vagy fellépői feladatokra. Az elmúlt években viszont szinte elképzelhetetlenné vált, hogy egy MVM-hez, Postához, Antenna Hungáriához hasonló állami kötődésű céggel közvetlenül dolgozzunk.

Ez azt jelenti, hogy torzult a piac és például a kisebb-közepes ügynökségek nem tudtak úgy nőni, ahogy normális körülmények között tudtak volna?

Szerintem igen. Nem arról van szó, hogy tömegesen tönkrementek volna cégek emiatt, a Covid sokkal nagyobb sokk volt ebből a szempontból. Inkább az történt, hogy kevesebb lett az elérhető munka, főleg a kisebb és közepes ügynökségeknek. A piac egy része bezárult előttük.

Ha egy nagy állami vagy államközeli megrendelői kör éveken át ugyanahhoz a néhány szereplőhöz kerül, az megakadályozza az egészséges organikus növekedést. Egy normálisabb piacon több ügynökség tudna fejlődni, több munkát adni, magasabb béreket fizetni, szakembereket képezni.

Az biztos, és erről már sokat lehetett olvasni eddig is, bizonyos nagy szereplők nagyon mélyen beágyazódtak az állami megrendelések rendszerébe.

Az állami megrendelések átrendeződése önmagában elég lehet ahhoz, hogy tisztább verseny alakuljon ki a piacon?

Nem vagyok optimista. Készítettünk egy iparági felmérést is, amelyben megkérdeztük a szakmai szereplőket, szerintük az állami szerződések átrendeződése elhozza-e a tisztább versenyt. A válaszadók 43 százaléka azt mondta: egyáltalán nem. Ők inkább attól tartanak, hogy csak a szereplők cserélődnek ki, de a rendszer logikája ugyanaz marad.

A válaszadók 24 százaléka szerint még korai ezt megmondani, és nagyjából ugyanennyien voltak optimisták. Tehát a szakma jelentős része kivár, de erős a bizalmatlanság.

Miért ilyen óvatos a piac?

Egyrészt azért, mert nagy állami rendezvényeket nem tud akárki megszervezni. Ehhez tőke, rutin, szakembergárda, beszállítói háttér és komoly projektmenedzsment kell. Egy augusztus 20-i méretű rendezvényt például én sem vállalnék el csak úgy, még egy nagyobb csapattal sem, főleg nem rövid előkészítési idővel.

Másrészt azért, mert a szakma azt szeretné látni, hogy valóban transzparens tenderek lesznek-e, valódi versennyel, kiszámítható feltételekkel. Ha csak annyi történik, hogy más cégek kapják ugyanazokat a pozíciókat, attól még nem lesz egészségesebb a piac.

Mit mutatott a felmérés a következő fél év várakozásairól?

A kulcsszó a bizonytalanság. A válaszadók körülbelül 40 százaléka stagnálást vár, 30 százalék körüli azok aránya, akik inkább aggódnak, és nagyjából 30 százalék optimista. Ez jól mutatja, hogy a szakma nem lát tisztán előre.

A céges oldalon is ez érződik. A multik éves büdzsékben gondolkodnak, és ha nem látják a gazdasági kilátásokat, az adózási környezetet, a forintárfolyamot, a költségszintet, akkor óvatosabbak. Ilyenkor a marketing- és rendezvénybüdzsé az elsők között van, amit visszafognak.

Ez már most is érződik a rendezvényszámokon?

Nem feltétlenül csak a rendezvényszámokon, hanem inkább a büdzséken. Sok cég megtartja a rendezvényt, de kevesebbet költ rá. Kevesebb fellépőt kér, visszafogottabb dekorációt választ, olcsóbb megoldásokat keres. Persze vannak cégek, ahol még mindig nagyon erős a költés, de általánosságban az óvatosság látható. A Covidnál is ezt láttuk: a rendezvények álltak le az elsők között, és utolsók között tértek vissza. Ez a szektor nagyon érzékeny a gazdasági és geopolitikai bizonytalanságra.

Pénzcentrum: Milyen állapotban van Budapest rendezvényhelyszín-kínálata?

Varga Péter: Vegyes. Kisebb, 50-120 fős rendezvényekre sok jó helyszín van: éttermek, szállodák, kisebb event space-ek. Nagyobb rendezvényekre is vannak opciók. A legnagyobb hiány szerintem a 150-400 fős kategóriában van, főleg akkor, ha egylégterű, jól használható, ültetett vagy színpados eseményre alkalmas helyszínt keresünk. Szóba jöhet például a Groupama Aréna, bizonyos esetekben a Hungexpo, a RaM – ArT Színház, az Eiffel Műhelyház vagy néhány más helyszín, de Nyugat-Európához, például Bécshez képest érezhetően kisebb a kínálat.

Várható ebben javulás?

Én nem számítok gyors változásra. Egy jó rendezvényhelyszín létrehozása és fenntartása nagyon drága. Nagy beruházás, komoly üzemeltetési költség, sok kockázat. Nem látom, hogy a következő néhány évben hirtelen sok új, jól használható közepes-nagy helyszín jelenne meg Budapesten.

Mennyire elterjedt gyakorlat, hogy egy rendezvényhelyszín csak bizonyos, előre kijelölt szolgáltatókkal engedi dolgozni a szervezőket?

Elég jellemző. Sok budapesti rendezvényhelyszín mondja: a terembérlet ennyi, de a cateringet vagy a rendezvénytechnikát csak az általuk kijelölt szolgáltatótól lehet rendelni. Jobb esetben három szolgáltató közül választhatunk, rosszabb esetben csak egy van. Ha mást szeretnél hozni, akkor úgynevezett „lelépési díjat” kell fizetni, ami sokszor olyan magas, hogy nem éri meg a kizárólagos szolgáltatót lecserélni.

Ez vezet a túlárazáshoz?

Szerintem igen. Nyilván ez részben szubjektív, mert egy szolgáltató mondhatja, hogy szerinte az ő munkája ennyit ér, de amikor látom, hogy egy másik, szintén magas minőségű catering- vagy technikai cég 30 százalékkal olcsóbban tudná megoldani ugyanazt, csak nem engedik be a helyszínre, akkor nehéz azt mondani, hogy ez egészséges piaci verseny. Ilyenkor nem a klasszikus kereslet-kínálat áraz. Nincs valódi versenyhelyzet

Lépten-nyomon azt hallani, hogy óriási munkaerőhiánnyal küszködik a szektor. Te mit látsz, konkrétan mely szakemberekből van ma a legnagyobb hiány?

Három területet mondanék, az első a jó senior rendezvényszervező. Olyan emberből van kevés, aki önállóan, felelősen, ügyféllel kommunikálva, beszállítókat koordinálva végig tud vinni egy komplex projektet.

A másik a jó rendezvénytechnikus. Már a Covid előtt is kevés volt belőlük, a járvány alatt pedig sokan elmentek más területre. Az igazán jó technikusokat nagyon keresik, és már évekkel ezelőtt is előfordultak kifejezetten magas napidíjak, akár napi 80-100 ezer forintot is meg tudtak keresni.

A harmadik a jó vendéglátós személyzet: felszolgálók, bankettmenedzserek, cateringes csapatok. Ez nemcsak a rendezvényipar problémája, hanem az egész vendéglátásé. Kevés az igazán képzett, megbízható, jó attitűdű ember.

Mekkora munkát jelent ma egy céges rendezvénytenderen való indulás egy ügynökségnek?

Nagyon sok munka megy bele ingyen. Egy komoly rendezvénytenderre készített ajánlat nálunk akár 40-50 oldalas prezentáció is lehet: kreatív koncepció, látványterv, programterv, költségvetés, alternatívák. Ezen másfél-két hétig is dolgozhat egy csapat. Ehhez képest gyakori, hogy 5-6 ügynökséget hívnak meg, több körön át dolgoztatják őket, majd végül egy nyer, a többiek pedig semmit nem kapnak. Kevés olyan szakma van, ahol ennyi ingyenmunkát várnak el.

Mi lenne erre a megoldás?

Szerintem szükség lenne szakmai konszenzusra. Például arra, hogy egy tenderre maximum 3-4 ügynökséget hívjanak meg, legyen egyértelmű brief, legyen megadva a büdzsé, és ha komoly kreatív koncepciót kérnek, akkor legyen legalább minimális ajánlatkészítési díj. Nem nagy összegekről beszélek. Egy 10-15 milliós rendezvénynél szerintem beleférne, hogy a nem nyertes ügynökségek kapjanak 200-250 ezer forintot az elvégzett munkáért. A nyertesnél ezt be lehetne számítani a végső díjba.

Próbáltatok már ajánlatkészítési díjat kérni?

Igen, de amíg a szektor többsége ingyen ad ajánlatot, addig ez nehezen működik. Volt, hogy jeleztük: adunk ajánlatot, ennyibe kerül az előkészítés, ha nyerünk, beszámítjuk. Utána nem kértek tőlünk ajánlatot. Ezért lenne fontos egy erősebb szakmai érdekképviselet. Olyan szervezet, amely képes lenne közös minimumszabályokat kialakítani.

A MARESZ betölthetné ezt a szerepet?

Elvileg igen. Vannak ott jó szakemberek, és biztos vagyok benne, hogy sok jó szándékú kezdeményezésük van. De én személy szerint nem érzem elég erősnek a szervezetet ahhoz, hogy valóban át tudja alakítani ezeket a piaci gyakorlatokat. A Covid alatt is látszott, hogy próbáltak sok mindent elérni, például bértámogatást vagy segítséget a szektornak, de korlátozott volt az érdekérvényesítő erejük. Én azt szeretném, ha a szakma jobban össze tudna zárni a tisztességes tenderezés érdekében.

A szakemberhiány miatt hoztátok létre a saját rendezvényszervező képzéseteket?

Igen, többek között ezért. Amikor interjúztattam embereket, sokszor azt láttam, hogy nincs meg a gyakorlati, versenypiaci tudás. Magyarországon felsőoktatásban is lehet rendezvényszervezéshez kapcsolódó dolgokat tanulni, és ezek nem feltétlenül rosszak, de sokszor nem elég naprakészek. Felnőttképzésben pedig jellemzően kulturális rendezvényszervezői képzések vannak, amelyek inkább közművelődési, művészeti irányból közelítenek. Ez is fontos terület, de a vállalati, versenypiaci rendezvényszervezés más tudást igényel.

Miben más a ti képzésetek?

Mi azt tanítjuk, ami a piacon ténylegesen kell: hogyan kell ügyféllel kommunikálni, ajánlatot készíteni, költségvetést tervezni, beszállítókkal dolgozni, helyszínt választani, rendezvénytechnikát érteni, projektet vezetni, problémát kezelni. A tananyag nagy részét a saját több mint húszéves tapasztalatomból állítottam össze. A képzés 100 százalékban online, eddig több mint 700 diákunk volt. Nagyon jó visszajelzéseket kapunk, sokan pályakezdőként, mások már szakmában dolgozóként jönnek hozzánk. Volt hallgatónk állami cégtől, ügynökségtől, nagyvállalattól is.

Adtok hivatalos képesítést?

Tanúsítványt adunk, de államilag elismert képesítést nem. Ez egy visszatérő nehézség, mert vannak, akiknek a papír fontos. Mi többször megnéztük az akkreditáció lehetőségét, de nagyon bürokratikus és nehézkes folyamat. Ugyanakkor a piacon sok helyen nem a papírt nézik, hanem a tudást, a hozzáállást és a gyakorlati tapasztalatot.

Milyen emberből lesz jó rendezvényszervező?

A szakmai tudás nagyon fontos, de nem elég. Ez a munka személyiség kérdése is. Proaktivitás kell hozzá, jó kommunikáció, terhelhetőség, problémamegoldás, rugalmasság. Sokat kell este, hétvégén dolgozni, ügyfelekkel és beszállítókkal egyeztetni, gyorsan dönteni. Szerintem nem mindenkinek való ez a szakma. Van, aki megtanulhatja az alapokat, de ha nincs meg benne a megfelelő attitűd, nagyon nehéz lesz jó rendezvényszervezővé válnia.

Mit tanácsolsz azoknak, akik most szeretnének elhelyezkedni a szakmában?

A szakmai tudás mellett figyeljenek a kommunikációra, a megjelenésre, a nyelvtudásra és az első benyomásra. Egy multis ügyfélnél nem mindegy, hogyan mész be egy meetingre, hogyan fogsz kezet, hogyan beszélsz, mennyire vagy összeszedett. Sokan alábecsülik ezt, pedig az első néhány másodperc nagyon sokat számít. A rendezvényszervező bizalmi szereplő: az ügyfél rád bízza a céges eseményét, sokszor több millió vagy több tízmillió forintot. Ehhez szakmai és emberi hitelesség is kell.

Ha egy dolgot változtathatnál a magyar rendezvénypiacon, mi lenne az?

A játékszabályokat fogalmaznám újra. Transzparensebb tendereket, tisztább versenyt, kevesebb ingyenmunkát, reális ügynökségi díjakat és erősebb szakmai összefogást szeretnék. Nem vagyok naiv: mindig lesz olyan szereplő, aki bemegy az árak alá, mindig lesz ügyfél, aki ingyen akar dolgoztatni, és mindig lesznek előre lefutott tenderek. De ha a szakma legalább a legfontosabb minimumokban meg tudna állapodni, az már nagy előrelépés lenne.

Optimista vagy?

Óvatosan. A szakmában rengeteg jó ember van, sok kreativitással, tudással és energiával. De a piac jelenleg bizonytalan, a szakemberhiány valós, a tenderrendszer sokszor egészségtelen, és az állami megrendelések átrendeződése önmagában nem garancia a tisztább versenyre. Én annak örülnék, ha most lenne egyfajta tabula rasa: nézzük meg, mi működik rosszul, és próbáljuk meg újraépíteni a szakmai normákat. Ez lenne az egész piac érdeke.

Képek: Gosztola Judit