Rendkívüli lemaradásban van Magyarország: ezen bukhatnak el a közpénzmilliárdok?

Az OECD felmérései szerint a cégek számára a legnagyobb nehézséget az adminisztráció jelenti. A vállalkozások 67 százaléka a jelentéstételi kötelezettségeket nevezte meg a legfőbb akadályként, megelőzve ezzel még az adóterheket is. Hasonlóan problémásak a beruházásokhoz kapcsolódó engedélyezési és jóváhagyási eljárások.

A megoldást az jelentené, ha a közigazgatás képes lenne az adatok hatékony megosztására az egyszeri adatszolgáltatás elve alapján. A digitalizáció és a mesterséges intelligencia révén elérhetővé válna, hogy a vállalatoknak ne kelljen ugyanazokat az információkat többször is benyújtaniuk, hanem elegendő legyen csupán a változásokat frissíteni. Bár néhány ország már jó példával jár elöl, sokan még jelentős lemaradással küzdenek.

EZ IS ÉRDEKELHET

Brutális csapdába került Magyarország: most jött el a kritikus pillanat, ha nem lépünk időben, behozhatatlanul lemarad a gazdaság

Az AI ráadásul nem évente, hanem hétről hétre, ugrásszerűen fejlődik. Magyarország számára ez a tempó hatalmas kockázatot és egyben óriási lehetőséget is jelent.

A közszféra és a magánszektor legfontosabb találkozási pontja a közbeszerzés, amely az OECD-tagállamokban átlagosan a GDP több mint 13 százalékát teszi ki. Ez a terület az elmúlt két évtizedben puszta bürokratikus adminisztrációból stratégiai eszközzé alakult. Ma már a fenntarthatóság, az innováció és a gazdasági ellenálló képesség is megjelenik a beszerzési célok között.

Kína például a belföldi zöld közbeszerzéseken keresztül építette fel hatalmas ipari kapacitásait, de az Egyesült Államokban is volt példa arra Barack Obama elnöksége alatt, hogy a közbeszerzéseken való részvételt a vállalatvezetői fizetések átláthatóságához kötötték. Új-Zéland és Finnország esettanulmányai pedig azt bizonyítják, hogy a jól strukturált központosítás jelentősen javíthatja a közpénzek felhasználásának hatékonyságát.

Mivel a közbeszerzések az összes közkiadás nagyjából 30 százalékát teszik ki, a hatalmas összegek és a bonyolult folyamatok óhatatlanul növelik a korrupciós kockázatokat. Hiába tűnik egy intézményi rendszer papíron átláthatónak, ha a gyakorlatban hiányzik a valódi számonkérhetőség.

A digitális eszközök ugyan segíthetnek a gyanús esetek kiszűrésében, de a megfelelő szakértői kapacitást önmagukban nem pótolják. Emellett a jelenlegi geopolitikai helyzetben egyre hangsúlyosabbá válik a válságállóság is, vagyis annak felmérése, hogy az ellátási láncok és a beruházások mennyire ellenállóak a különböző sokkhatásokkal szemben, ám ennek mérése még az OECD-tagállamokban is kezdeti fázisban jár.

A kormányokra mindeközben hatalmas költségvetési nyomás nehezedik. Az OECD-országokban a GDP-arányos államadósság átlaga meghaladja a 110 százalékot, beleértve az olyan vezető G7-es államokat is, mint az Egyesült Államok, Franciaország, Japán vagy Olaszország. A növekvő kamatterhek folyamatosan szűkítik a mozgásteret: az amerikai szövetségi adósságszolgálat éves összege már az ezermilliárd dollárt közelíti. E teher nagyságát jól érzékelteti, hogy Magyarországon a teljes egészségügyi kiadás a GDP nagyjából 4, míg az oktatási kiadások a GDP 5 százalékát teszik ki.

A pénzügyi nehézségek a társadalmi bizalomra is rányomják a bélyegüket. Jelenleg tízből mindössze négy állampolgár bízik a kormányában, a fiatalok körében pedig ez az arány még alacsonyabb, mivel úgy érzik, hogy az idősebb generációk az ő jövőjüket élik fel. A bizalomvesztést a korrupciós ügyek mellett leginkább az idézi elő, ha a költségvetési szigorítások kizárólag a közszolgáltatások lefaragásáról szólnak, miközben a rendszerszintű pazarlás megmarad.

Éppen ezért nem elegendő egyszerűen kevesebbet költeni, a kiadások eredményessége a döntő tényező. A védelmi kiadásoknál például ma már nem a gyorsan elavuló drónkészletek felhalmozása az elsődleges cél, hanem a válság esetén azonnal reagálni képes hazai ipari háttér fenntartása. Az oktatásban sem a források puszta növelése hoz áttörést, hanem az, ha a pénzt a pedagógusok felkészültségének és módszertanának javítására fordítják.

Ehhez adatalapú tervezésre van szükség. Bár a magánszektor szereplőivel – például az Amazonnal vagy az Alibabával – a felhasználók gond nélkül megosztják a viselkedési adataikat, az állammal szemben sokkal gyanakvóbbak. A közszféra ráadásul komoly kapacitáshiánnyal is küzd; az adatok hatékony felhasználásában Magyarország is jelentős lemaradást mutat, mivel hiányzik a megfelelő gyakorlat és a tényleges adathasznosítási képesség.

A jövő kormányzásának egyik legnehezebb feladata a bonyolult adatok közérthetővé tétele lesz. Felmérések szerint a parlamenti képviselők jelentős része, akár 85 százaléka sem látja át teljesen a komplex költségvetési számokat. Ahogy a politikusok, úgy a választópolgárok sem milliárdokban vagy GDP-arányos százalékokban gondolkodnak, hanem abban, hogy a döntések miként hatnak a saját mindennapjaikra.

A sikeres kormányzáshoz elengedhetetlen a lakosság érdemi bevonása. Svájc közvetlen demokratikus gyakorlata vagy a brazíliai Porto Alegréből indult, ma már hazánkban is alkalmazott részvételi költségvetés intézménye jól mutatja, hogy a társadalom bevonása nemcsak az átláthatóságot növeli, hanem tulajdonosi szemléletet teremt, és hosszú távon is fenntarthatóvá teszi a politikai döntéseket.