Ez már a Holdról is látszik: rengeteg magyar gyerek tengődik a szegénységi küszöb alatt, innen borzasztó nehéz lesz kitörni

A magyar gyerekek 11,3 százaléka élt 2023-ban a szegénységi küszöb alatt, ezzel Magyarország a vizsgált 32 ország közül a 17. helyen áll az OECD friss összevetésében. A régió képe erősen megosztott: Csehországban, Lengyelországban és Szlovéniában jóval kisebb a gyerekek szegénységi aránya, miközben Bulgáriában és Romániában lényegesen magasabb. Az OECD rangsorának élén Costa Rica áll 29,6 százalékkal, a lista másik végén Finnország található 4,6 százalékkal - írja a Visual Capitalist. 

A gyerekek szegénysége jelentős különbségeket mutat az OECD országaiban. A 2023-as adatok alapján Costa Ricában a 0 és 17 év közöttiek 29,6 százaléka élt a szegénységi küszöb alatt. Izrael 23,2 százalékkal következett, majd Spanyolország 21,5, az Egyesült Államok pedig 21,1 százalékkal. Magyarország a rangsor közepén helyezkedik el, 11,3 százalékos aránnyal. Ez azt jelenti, hogy nagyjából minden kilencedik magyar gyerek olyan háztartásban élt, amelynek jövedelme nem érte el a meghatározott szintet.

Az OECD által használt mutató sajátossága, hogy nem egy minden országban azonos összegű jövedelmi határt alkalmaz. A szegénységi küszöb az adott ország medián háztartási jövedelmének fele. Emiatt a mutató elsősorban azt mutatja meg, hogy a gyerekek mekkora része él az adott társadalom jövedelmi viszonyaihoz képest nagyon alacsony jövedelmű háztartásban.

Magyarország a régió közepén

A közép-európai országok között Magyarország helyzete vegyes képet mutat. A vizsgált országok közül Bulgáriában a legmagasabb a gyerekek szegénységi aránya, 19,1 százalékkal. Románia 17,7 százalékon áll, vagyis mindkét országban jóval nagyobb a szegénységi kockázat a gyerekek körében, mint Magyarországon.

Szlovákiában 12,8 százalékos, Horvátországban 12,3 százalékos arányt mértek. Magyarország 11,3 százaléka ezeknél kedvezőbb, ugyanakkor Lengyelország és Csehország már jelentősen jobb értéket mutat.

Lengyelországban a 0 és 17 év közöttiek 7,8 százaléka élt a szegénységi küszöb alatt, Csehországban pedig 8,8 százalék volt az arány. Szlovénia még ennél is kedvezőbb, 6,2 százalékos eredményt ért el. Ausztria 9,8, Németország pedig 9,1 százalékon állt.

Mint azt látható, magyar érték tehát 5,4 százalékponttal alacsonyabb a romániainál, és 7,8 százalékponttal marad el a bolgár értéktől. Ugyanakkor Csehországban 2,5, Lengyelországban pedig 3,5 százalékponttal kisebb a gyerekek szegénységi aránya. Magyarország 11,3 százalékos értéke közel van a vizsgált országok OECD-átlagához, amely a közölt adatok alapján nagyjából 12 százalék.

A magyar eredmény ugyanakkor több nyugat-európai országnál kedvezőtlenebb. Franciaországban 12,0 százalék, Olaszországban 14,5 százalék, az Egyesült Királyságban pedig 15,8 százalék volt a mutató. Spanyolország 21,5 százalékos értéke már az OECD élmezőnyének kedvezőtlen oldalára helyezi az országot.

A magasabb országos jövedelem önmagában sem garantál alacsony gyermekszegénységet. Az Egyesült Államok erre különösen látványos példa. A világ egyik leggazdagabb országában a gyerekek 21,1 százaléka élt a relatív szegénységi küszöb alatt, ami a negyedik legmagasabb érték a rangsorban.

A mutató ezért elsősorban a jövedelmek eloszlásáról és a gyerekes háztartások relatív helyzetéről árulkodik, nem arról, hogy egy adott országban nominálisan mennyi pénzből él egy szegény család.

Észak-Európában sokkal kisebb a különbség

A lista másik végén Finnország áll. Ott mindössze a gyerekek 4,6 százaléka került a meghatározott szegénységi küszöb alá. Szlovénia 6,2 százalékos eredménye szintén kiemelkedően kedvező, majd Írország 6,8, Norvégia pedig 6,9 százalékkal következik.

A rangsorban összesen tíz országban maradt 9 százalék alatt a gyerekek szegénységi aránya. Négy országban viszont meghaladta a 20 százalékot. A két szélsőérték között rendkívül nagy a különbség. Costa Rica 29,6 százalékos értéke több mint hatszorosa a finnországi 4,6 százaléknak.

Mit mond a magyar családok helyzete?

A magyar gyerekek helyzetéről friss képet ad az OECD 2026-os magyarországi gazdasági felmérése. A szervezet szerint Magyarországon a társadalmi háttér az OECD átlagnál erősebben befolyásolja a gyerekek iskolai teljesítményét, magas a szegregáció, miközben a hátrányos helyzetű iskolákban tanárhiány is jelentkezik. Az OECD szerint a gyermekszegénység szempontjából ezért kulcsfontosságú lenne, hogy a támogatások mellett a bölcsődei ellátás és az oktatási rendszer is jobban csökkentse a családi háttérből fakadó hátrányokat.

A jelentés szerint Magyarországon a 3 év alatti gyerekek csak kevesebb mint 20 százaléka jár formális gyermekfelügyeletbe. Az OECD szerint ez jelentősen elmarad az uniós átlagtól, miközben a bölcsődei ellátás lehetővé teszi, hogy a szülők hamarabb visszatérjenek dolgozni, és mérsékelheti a családi háttér oktatási hatását. A szervezet ezért a bölcsődei férőhelyek további bővítését javasolja.

Ez a gyermekszegénység szempontjából azért lényeges, mert a kisgyermekes családok jövedelmi helyzetét közvetlenül befolyásolja, hogy a szülők közül ki és mikor tud visszatérni a munkaerőpiacra. Ha egy kisgyerek mellett nincs megfelelő bölcsődei férőhely, az egyik szülő hosszabb időre kieshet a munkából. Ez különösen az alacsonyabb keresetű családoknál jelenthet komoly jövedelmi kockázatot.

Az OECD külön kiemeli a magyarországi hosszú családi szabadságokat is. A szervezet szerint ezek hosszú időre távol tarthatják a nőket a munkaerőpiactól, ami karrier- és kereseti hátrányokkal járhat. A jelentés szerint a nők és férfiak közötti bérkülönbség 2024-ben 14 százalék volt Magyarországon, ez 4 százalékponttal meghaladta az OECD átlagát. Az OECD szerint a különbség jelentős része a gyermekvállaláshoz kapcsolódik, és a nők szakmai életének végéig fennmarad.

A szervezet arra is felhívja a figyelmet, hogy a két vagy több gyermeket nevelő anyák személyi jövedelemadó-mentessége jelentős költséget jelent a költségvetésnek, miközben az OECD szerint önmagában nem kezeli a nők munkaerőpiaci problémáinak okait. A szervezet azt javasolja, hogy a családoknak nyújtott adókedvezmények egy részét célzottabb intézkedésekre, például a bölcsődei kapacitások bővítésére csoportosítsák át.

Az oktatásnál dőlhet el, ki tud kitörni a szegénységből

A gyermekszegénység hosszú távú hatása az oktatási adatokban is megjelenhet. Az OECD szerint Magyarországon a tanulók társadalmi-gazdasági háttere az OECD országainak többségénél erősebben befolyásolja az iskolai teljesítményt. A jelentés szerint magas a területi és iskolai szegregáció, az általános iskolai osztályok átlagos létszáma meghaladja az OECD átlagát, a hátrányos helyzetű iskolákban pedig komolyak a tanárfelvételi nehézségek.

Az OECD szerint az is problémát jelent, hogy a fiatalok iskolai végzettsége nem javult érdemben az előző generációhoz képest. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya Magyarországon az egyik legalacsonyabb az OECD-ben. A szervezet szerint a képzettségi szint javításához már a korai életszakaszban kezelni kellene a hátrányokat. Ennek része lehet a hátrányos helyzetű általános iskolák osztálylétszámának csökkentése és a plusz felzárkóztató oktatás.

Ez a gyermekszegénység szempontjából különösen fontos. A szegényebb családban felnövő gyermek ugyanis nem feltétlenül csak a jelenlegi alacsonyabb családi jövedelemmel szembesül. Ha az alacsonyabb jövedelemhez gyengébb oktatási esélyek is társulnak, az később a továbbtanulásban, a megszerezhető végzettségben és a munkaerőpiaci keresetekben is megjelenhet.

Az OECD jelentése éppen ezért a gyermekszegénység egyik hosszú távú kockázatára mutat rá: a társadalmi háttérből eredő különbségek már az iskolakezdés előtt megjelenhetnek, majd az oktatási rendszeren keresztül továbböröklődhetnek.

A családtámogatás önmagában nem oldja meg a problémát

Az OECD szélesebb gazdaságpolitikai összefüggésben is vizsgálja a magyar családtámogatási rendszert. A szervezet szerint számos adókedvezmény és adókiadás költséges, és kevésbé hatékony, mint a célzott támogatások. A jelentés szerint a családpolitikai adókedvezményeknek csak mérsékelt és átmeneti hatásuk van a termékenységre.

Az OECD ugyanakkor nem azt állítja, hogy a családok támogatása felesleges. Azt hangsúlyozza, hogy a támogatások kialakításánál nagyobb szerepet kellene kapniuk azoknak az intézkedéseknek, amelyek egyszerre javítják a gyermekek helyzetét és a szülők munkavállalási lehetőségeit.

Ebben a bölcsődei ellátásnak különösen fontos szerepe lehet. Ha egy anya vagy apa a gyermek megszületése után hamarabb vissza tud térni dolgozni, az növeli a háztartás munkából származó jövedelmét. Közben a gyermek olyan szolgáltatáshoz jut, amely az OECD értékelése szerint az oktatási esélyek közötti társadalmi különbségek mérséklésében is szerepet játszhat.