Olyan gazdasági krízis közeleg, amit már senki sem tud megállítani: elismerték, még az USA is tehetetlen ezzel szemben

A tavaszi találkozó hangulatát végig a közel-keleti események határozták meg. A résztvevők hol a romló gazdasági kilátások miatt aggódtak, hol pedig óvatosan bizakodtak a Hormuzi-szoros esetleges újranyitásában. A hajózási útvonalakat érő újabb támadások azonban hamar szertefoszlatták ezeket a reményeket.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank összesen 150 milliárd dolláros pénzügyi támogatást ígért az energiaárak emelkedése által leginkább sújtott fejlődő országoknak. Egyúttal óva intették a kormányokat a túlzott készletfelhalmozástól és a piactorzító üzemanyag-támogatásoktól. A gazdasági döntéshozók elismerték, hogy a világgazdaság sorsa jelenleg nem az ő kezükben, hanem Washington és Teherán döntésein múlik.

A folyamatos geopolitikai feszültségek miatt az IMF 2,5 százalékra rontotta a globális növekedési prognózisát. A szervezet arra figyelmeztetett, hogy egy elhúzódó konfliktus könnyen recesszióba taszíthatja a világgazdaságot.

A 2020-as pandémia és az ukrajnai háború óta tartó, egymást követő sokkok ráébresztették a nemzetközi közösséget egy fontos tényre: az Egyesült Államok már nem a világrend megkérdőjelezhetetlen irányítója, így nem képes minden problémára azonnali megoldást nyújtani. Bár az amerikai vezetés igyekezett nemzetközi összefogást sürgetni - például a tavaszi vetésekhez elengedhetetlen műtrágyaellátás biztosítása érdekében -, ezek a lépések a jelenlegi kiélezett helyzetben már kevés érdemi enyhülést hoznak.

A kialakult helyzet az európai vezetőket is egyre inkább frusztrálja. Zárt ajtók mögött egyértelmű nyomást gyakoroltak Washingtonra a tengerszoros megnyitása érdekében. A tárgyalások során hangsúlyozták, hogy a globális kereskedelem ezen a ponton szinte teljesen megbénult.

A jelenlegi válság a fejlődő és a kis, nyitott gazdaságokat viseli meg a leginkább. Számukra a folyamatos krízisek szinte kezelhetetlen terhet jelentenek az infláció és az államadósság növekedése miatt. A bizonytalanság mint új norma ugyanakkor arra kényszeríti ezeket az országokat, hogy újragondolják gazdaságpolitikájukat.

Az afrikai államok a regionális kereskedelem elmélyítésében és saját erőforrásaik kiaknázásában látják a túlélés zálogát. Eközben a fosszilis energiahordozóktól függő országok a mostani krízist egyfajta lehetőségként kezelik arra, hogy felgyorsítsák a zöld átállást, például a napenergiába történő beruházásokat.