Hová folyt el 4000 milliárd forint? Sosem volt még ilyen drága Magyarország finanszírozása

A magyar államháztartás kamatterhe az elmúlt években folyamatosan emelkedett. A Nemzetgazdasági Minisztérium friss adatai szerint a bruttó, pénzforgalmi szemléletű kamatkiadás tavaly elérte a 4197,8 milliárd forintot, ami csaknem 600 milliárd forintos növekedés az előző évhez képest. Különösen aggasztó, hogy az eredeti költségvetési előirányzat – 3836 milliárd forint – 9,4 százalékkal alacsonyabb volt a tényleges kifizetéseknél.

Az államháztartási hiány alakulása szempontjából meghatározó, hogy a kormány tavaly novemberben módosította célkitűzéseit. A gazdasági növekedés vártnál gyengébb teljesítményére hivatkozva mind a 2025-ös, mind a 2026-os hiánycélt a GDP 5 százalékára emelte. Ez azt jelzi, hogy belátható időn belül nem térünk vissza a 2010-es években megszokott, 3 százalék körüli deficithez. Szakértők szerint ráadásul még a megemelt, 5 százalékos célérték tartásához is további kiigazításokra lehet szükség az év második felében.

A kamatkiadások számítási módja több szempontból is eltérő képet ad. Megkülönböztetünk bruttó és nettó kamatterhet: előbbi a teljes kifizetett összeget, utóbbi a kamatbevételekkel csökkentett terhet mutatja. Emellett létezik pénzforgalmi és eredményszemléletű elszámolás. A pénzforgalmi szemlélet a kiadás tényleges kifizetésekor számolja el a kamatot, míg az eredményszemléletű megközelítés időarányosan osztja szét azt arra az időszakra, amelyre a kamatfizetési kötelezettség vonatkozik. A két módszer közötti különbség a 2024–2025-ös időszakban volt a legszembetűnőbb, amikor a Prémium Magyar Állampapírok inflációkövető kifizetései jelentős eltérést okoztak a mutatókban.

A kamatterhek drámai növekedése az elmúlt évtizedben különösen látványos. Míg 2015-ben a kamatkiadás alig haladta meg az 1000 milliárd forintot, hét év alatt nagyjából a négyszeresére nőtt. A növekedés fő hajtóereje a 2020-as évek elején tapasztalt, európai összevetésben is kiugró infláció volt, amely miatt az államnak lényegesen magasabb kamatot kellett kínálnia a befektetőknek.

Az állampapír-állomány szerkezete három fő pillérre épül. Az Államadósság Kezelő Központ adatai szerint tavaly év végén az adósságállomány 48 százaléka forintban denominált, intézményi piaci kibocsátásból származott. A devizában kibocsátott intézményi papírok aránya 29 százalék volt, míg a lakossági megtakarítások 23 százalékot tettek ki. Általában a forint intézményi kötvények után fizeti az állam a legnagyobb kamatterhet, bár tavaly kivételesen a lakossági, inflációkövető papírok kifizetései domináltak.

A kilátások vegyes képet mutatnak. A lakossági kötvények után fizetendő kamat várhatóan számottevően csökken, a költségvetési tervezet szerint a bruttó kamatkiadás 3361 milliárd forintra mérséklődhet. Ugyanakkor az intézményi forintkötvények kamatterhe akár 300 milliárd forinttal is emelkedhet. Ennek oka egyrészt az állomány bővülése, másrészt az átárazódási folyamat, vagyis az, hogy a korábbi, alacsonyabb kamatozású kötvényeket fokozatosan magasabb hozamú papírok váltják fel.

Az átárazódás problémája különösen a hosszabb futamidejű papíroknál jelentkezik. A hároméves referenciahozam jelenleg 6,13 százalék, szemben a három évvel ezelőtti 9,73 százalékkal, ami ezen a lejáraton kamatmegtakarítást eredményez. Az ötéves hozam esetében azonban fordított a helyzet: most 6,23 százalék körül alakul, míg öt éve mindössze 1,45 százalék volt. Hasonló a helyzet a tízéves papíroknál is, ahol a jelenlegi, 6,48 százalékos hozam a tíz évvel ezelőtti 3,36 százalékkal áll szemben.

Hoffmann Mihály, az ÁKK elnök-vezérigazgatója egy ősszel adott interjúban úgy fogalmazott, hogy "nem számítanak a kamatkiadások ismételt jelentős emelkedésére", ezért is mozdulnak el a fix kamatozású lakossági papírok irányába. Céljuk, hogy mérsékeljék az infláció esetleges újabb megugrásából eredő, kiugró kamatkifizetések kockázatát.

A kamatkiadások mérséklése elengedhetetlen lenne a költségvetési egyensúly javításához. Az elsődleges egyenleg hiánya ugyan a GDP 1 százaléka közelébe csökkent, a teljes deficit azonban még mindig 5 százalék körül alakul. A 2010-es évek közepének fegyelmezett költségvetési politikájához való visszatéréshez vagy jelentős elsődleges többletre, vagy érdemi kamatkiadás-csökkentésre lenne szükség.

A kamatterhek mérséklésének három fő útja kínálkozik. Az egyik a hiány csökkentése, amely a friss finanszírozási igény visszafogásán keresztül hat. A másik az államadósság állományának leépítése. A harmadik pedig a kamatszint tartós mérséklése, amely alapvetően az országkockázat alakulásától és a gazdaságpolitika hitelességétől függ. Bármelyik irányt választja is a kormány, mindhárom megoldás hosszú távú, következetes költségvetési fegyelmet igényel.