Hatalmas versenyfutás indulhat a világban ezekért a kincsekért: durvulhat Kína és Donald Trump is, óriási a tét

A modern gazdaság egyik legfontosabb alapanyagai a ritkaföldfémek. Ez 17 olyan kémiai elemet takar, amelyek nélkülözhetetlenek a modern elektronikai ipar, a zöld technológiák és a hadiipar számára. Bár a nevük azt sugallja, hogy szűkösek, valójában több kontinensen is jelentős készletek találhatók belőlük. 

A ritkaföldfémek a köztudatba talán a tavalyi évben törtek be jelentősebb mértékben, ugyanis még márciusban Donald Trump amerikai elnök kijelentette, hogy az orosz-ukrán béke egyik legföbb feltétele az, hogy ezen nyersanyagok bekerüljenek a békeszerződésbe - Ukrajna ugyanis jelentős, a Föld összes tartalékának 5%-val rendelkezik ritkaföldfémekben. 

Később egyébként ismét aktívan tematizálni kezdte a Fehér Ház az értékes ásványkincseket, ekkor viszont már Grönland kapcsán, ugyanis ott is hatalmas mennyiségű kiaknázatan erőforrás van, igaz, azok kitermelése már egy jóval költségesebb történet. Hogy egészen pontosan miért fáj Donald Trump foga ezekre a készletekre, azt egy korábbi cikkünkben részletesebben is elemeztük.

Amiről viszont kevesebb szó esett, az Kína. Pedig az ázsiai nagyhatalom az összes ország közül az értékes ércek kitermelésének jogaival toronymagasan a legnagyobb mértékben rendelkezik. Ahogy pedig a világ egyre nagyobb része kezd rábredni, hogy az ipari termelés kulcsfontosságú elemeiről beszélünk, úgy növekszik a "versenyfutás" a birtoklásukért. 

A Nemzetközi Energiaügynökség becslése szerint, ha a világ tartja a jelenlegi klímavállalásait, 2040-re 62%-kal nőhet a ritkaföldfémek iránti éves kereslet. Ez azt jelenti, hogy a zöld átállás – az elektromos autóktól a megújuló energiáig – alapvetően ezen anyagok rendelkezésre állásától függ.

A neodímium például erős mágneseket ad az elektromos autók motorjaihoz és a szélturbinákhoz, a gadolínium pedig nélkülözhetetlen az MRI-kben és lézerekben. Az európium a képernyők színmegjelenítésének egyik alapja. A lista hosszú, és a felhasználásuk egyre szélesebb - jegyezte meg egy elemző videójában az Economist.

A kínai dominancia történelmi okai

Bár a ritkaföldfémek nem ritkák, a kitermelésük és finomításuk rendkívül környezetszennyező és költséges. A nyugati országok a 20. század végére fokozatosan kiszervezték ezt a tevékenységet, miközben Kína agresszívan építette ki saját kapacitásait. A 2000-es évekre Peking átvette a vezetést, és mára a világ ritkaföldfém-ércének közel 70%-át, míg a finomított ritkaföldfémek több mint 90%-át kínai cégek állítják elő.

Bár mindezek ellenére is az elmúlt évek a kínai gazdaságban az enyhe és lassú visszaesésről szóltak, ám azt fontos látni, hogy ez nem csupán gazdasági kérdés - a ritkaföldfémek a modern haditechnika alapjai is: a vadászgépek, drónok, rakétarendszerek, kommunikációs eszközök mind tartalmazzák őket. A függőség tehát stratégiai sebezhetőséget jelent.

Év eleji geopolitikai kitekintő cikkünkben Gálik Zoltán biztonságpolitikai szakértő arról beszélt, hogy bár Kína az elmúlt évek geopolitikai konfliktusait viszonylag passzív szemlélőként nézte végig,

Tajvan és a tágabb kelet-ázsiai térség növekvő kockázatot jelent, mert ott egyszerre van jelen a nagyhatalmi verseny, a katonai modernizáció és a presztízskérdéssé emelt szuverenitás.

Hozzátette: ehhez kapcsolódik a Dél-kínai-tenger és a Kína–Japán viszonyrendszere is, ahol egy incidens könnyen gyors eszkalációt hozhat, még akkor is, ha senki sem akar „nagy háborút”.

Ha tehát ebben a kiélezett geopolitikai környezetben Kína versenyképes akar maradni katonailag is, akkor a ritkaföldfémekre szüksége van.

Részben emiatt a 2020-as évek közepére a ritkaföldfémek kérdése nyíltan geopolitikai eszközzé vált. Amikor 2025-ben az amerikai kormány 34%-os vámot vetett ki a kínai import egy részére, Peking gyorsan reagált: exportengedély-kötelezettséget vezetett be a ritkaföldfémekre, majd további korlátozásokat helyezett kilátásba. Bár egy dél-koreai tárgyaláson egyéves haladékot sikerült elérni, a világ számára világossá vált, hogy Kína kész élni az ellátási lánc feletti kontrolljával.

Ez a bizonytalanság önmagában is makrogazdasági kockázat. A ritkaföldfémek ára rendkívül volatilis, és a kínai döntések percek alatt képesek megrázni a globális technológiai és autóipari részvénypiacokat. A vállalatok és kormányok pedig egyre kevésbé engedhetik meg maguknak, hogy egyetlen ország jóindulatától függjenek.

Diverzifikációs kényszer a világban

A világ több pontján is jelentős ritkaföldfém-készletek találhatók. Brazília a második legnagyobb tartalékokkal rendelkezik, Ausztrália pedig évtizedek óta fontos szereplő. Az Egyesült Államok egyetlen működő bányája, az MP Materials, ma már részben a védelmi minisztérium tulajdonában van – ez jól mutatja, mennyire stratégiai jelentőségűvé vált az ellátásbiztonság.

Ausztrália és az Egyesült Államok új bányászati együttműködést kötött, amely hosszú távon csökkentheti a kínai dominanciát. De a bányák megnyitása, a feldolgozókapacitások kiépítése és a környezetvédelmi engedélyezés éveket, sokszor évtizedeket vesz igénybe. A kereslet viszont már most gyorsabban nő, mint ahogy az új kapacitások megjelennek.

A ritkaföldfémek újrafeldolgozása logikus megoldásnak tűnik: a már legyártott termékekben sokkal magasabb a koncentrációjuk, mint a természetes ércekben. Az Apple és az MP Materials közös, 500 millió dolláros beruházása egy új amerikai újrahasznosító üzembe azt jelzi, hogy a technológiai szektor is felismerte a lehetőséget.

Csakhogy itt is időbeli korlátok vannak. Az elektromos autók többsége még túl fiatal ahhoz, hogy nagy mennyiségben kerüljön bontásra. A körforgásos modell csak akkor működik, ha már elegendő termék érkezik vissza a rendszerbe – ez pedig még legalább egy évtizedet igényel.

Alternatív anyagok és technológiai innovációk

A kínai exportkorlátozások már korábban is ösztönözték az innovációt. Amikor 2010-ben Peking leállította a Japánba irányuló ritkaföldfém-exportot, a japán autógyártók gyorsan kifejlesztettek egy olyan motort, amely nem igényel nehéz ritkaföldfémeket. Más vállalatok is hasonló úton járnak.

Közben a kutatók alternatív mágneses anyagokkal kísérleteznek. A tetraetanit – egy meteoritokban előforduló ötvözet – mágneses tulajdonságai hasonlóak a ritkaföldfémekéhez. Bár laboratóriumi előállítása eddig lassú és drága volt, új eljárások reményt adnak arra, hogy ipari méretekben is versenyképes lehet.

Összességében a ritkaföldfémek piacán a legnagyobb veszély nem is feltétlenül a kínai dominancia, hanem a világ többi részének ingadozó elkötelezettsége. Amikor Kína korlátoz, a vállalatok és kormányok alternatívákba fektetnek. Amikor Kína enyhít, ezek a beruházások gyakran lelassulnak vagy leállnak. Ez a ciklikusság hosszú távon fenntartja a függőséget.

Most azonban a geopolitikai helyzet tartósan bizonytalanná vált. A világ technológiai és energetikai átállása nem engedheti meg magának, hogy egyetlen ország kezében összpontosuljon a kritikus nyersanyagok feletti kontroll.

A diverzifikáció, az újrahasznosítás, az alternatív anyagok fejlesztése és a következetes iparpolitika együtt teremtheti meg azt a stabilitást, amelyre a 21. századi gazdaság épülhet.