Ébredezik már az ország gazdasága: szűk esztendők után végre jöhet a fellendülés?

A németországi ipari termelés négy éve tartó visszaesése, valamint a tavaly megszűnt, több mint százezer munkahely Peter Leibingert, a Német Ipari Szövetség elnökét arra késztette, hogy szabadesésnek minősítse a német gazdaság állapotát. Ugyanakkor úgy látja, hogy vannak olyan tényezők is, amelyek óvatos bizakodásra adnak okot.

A német ipart egyszerre több kedvezőtlen hatás sújtja. A kínai verseny, az amerikai protekcionista intézkedések, a folyamatosan emelkedő bérköltségek és az energiárak jelentős növekedése együttesen teszik próbára az ágazatot. A vegyipar három évtizede nem működött olyan alacsony kapacitáskihasználtsággal, mint most, az acéliparban hasonló a helyzet, míg az autóipar mindössze egy év alatt több mint ötvenezer munkahelyet veszített el.

A történelem ugyanakkor azt mutatja, hogy Németország többször is bizonyította rugalmasságát és megújulási képességét. A nyolcvanas és kilencvenes években a japán és dél-koreai versenytársak kihívására a német gyártók a dízelmotorok továbbfejlesztésével, a japán termelési módszerek átvételével és a termelés széles körű automatizálásával reagáltak.

Az ezredforduló környékén, amikor az országot az európai gazdaság beteg emberének tartották, Gerhard Schröder akkori kancellár reformjai teremtették újra a versenyképesség alapjait. Ehhez ugyanakkor nagyban hozzájárult az olcsó orosz földgáz rendelkezésre állása és a kínai piac megnyílása is.

Werner Plumpe, a Frankfurti Goethe Egyetem professzora szerint azonban most óvatosabbnak kell lenni. Úgy véli, a korábbi válságok idején a külső körülmények lényegesen kedvezőbbek voltak. Angela Merkel kormányzása alatt elmaradtak a mélyreható szerkezeti reformok, mivel a kiegyensúlyozott költségvetés vált a gazdaságpolitika első számú céljává.

A korábban megkérdőjelezhetetlennek tartott technológiai vezető szerep, különösen az autógyártásban, ma már részben a kínai vállalatoknál van. Ők irányítják az elektromos járművek piacát, a szerszámgépgyártásban pedig egykori vásárlókból komoly versenytársakká léptek elő.

A negatív tendenciák ellenére a német ipar még mindig a bruttó hazai termék mintegy egyötödét állítja elő. Az ipari megrendelések októberről novemberre 5,6 százalékkal emelkedtek, amit részben a védelmi iparhoz köthető megbízások élénkülése magyaráz.

Friedrich Merz német kancellár korábban átfogó reformprogramot hirdetett meg. Tervei között szerepel az ipari villamosenergia-árak csökkentése, a szociális ellátórendszer átalakítása, a bürokrácia mérséklése, valamint a nyugdíj- és egészségügyi rendszer reformja. Emellett napirenden van a társasági adó mérséklése is.

A nagyvállalatok is alkalmazkodási pályára álltak. A Volkswagen már érzi szerkezetátalakítási programjának első pozitív hatásait, a BMW a technológiai semlegesség elvére építve próbálja átvészelni az átmeneti időszakot, a Siemens pedig az ipari mesterséges intelligencia területén igyekszik vezető pozíciót kiépíteni.

Andrea Nahles, a Szövetségi Foglalkoztatási Ügynökség vezetője szerint több mutató is arra utal, hogy a munkaerőpiaci folyamatok elérték mélypontjukat. Egyelőre azonban kérdéses, hogy a mostani intézkedések és a kedvezőbb jelek elegendőek lesznek-e a kínai verseny és az amerikai védővámok jelentette kihívások kezelésére.

Németország időközben szakított az évekig tartó költségvetési szigort hirdető politikával. Jelentős összegeket fordít infrastruktúra-fejlesztésre és védelmi kiadásokra, és a hagyományosan a szabadkereskedelmet támogató ország most az Európai Bizottság acélipari védőintézkedéseit is elfogadja. Mindez azt jelzi, hogy Németország – ha részben kényszerből is – igyekszik alkalmazkodni az átalakuló globális gazdasági környezethez.