Így fektesd be a spórolt pénzed, ha biztos hozamot akarsz megcsípni 2026-ban

Pénzcentrum: Hogyan értékeled jelenleg a globális kereskedelmi feszültségek – különösen az USA–Kína kereskedelmi háború és vámok – hatását a nemzetközi tőkepiacokra? Szerinted melyek azok a legjelentősebb kockázati csatornák (például kereskedelmi korlátozások, szállítói láncok átalakulása, devizahátrányok), amelyek ma a tőkepiacokat leginkább befolyásolhatják?

Tuli Péter: Bár még nincs vége az évnek, de alapvetően a vezető gazdaságok kisebb belassulással, alacsonyabb inflációval megúszták a vámháborúk hatását, mint azt év elején sokan – köztük talán mi is – gondolták. Azért ahogy haladunk az időben szép lassan előre, az amerikai gazdaság munkaerőpiaca már kevésbé feszes, a pályakezdők nehezebben találnak munkahelyet és az USA gazdasága is lassulgat az AI-szektor beruházásait leszámítva.

Nem jó hosszútávon, ha a világ legnagyobb termelője és exportőre összefeszül a világ legnagyobb megrendelőjével, ráadásul egyelőre csak rövid távon enyhülnek a feszültségek. A mostani környezet, deglobalizáció, a párhuzamosságok kialakítása az ellátási láncokban, az erőforrások szűkössége (megújuló energiaforrások térnyerése) inkább inflatorikus hatású, ezt a tényezőt szerintünk sokan alulbecsülik a tőkepiacokon.

Szerinted mely régiók (például Közép-Kelet-Európa, Egyesült Államok, Kína) lehetnek most a legsebezhetőbbek ettől a kereskedelmi átrendeződéstől – és a magyar befektetőnek mit érdemes ebből látni?

Ebben a kereskedelmi átrendeződésben nyilván a kisebb szereplők a leginkább sebezhetők, akik partvonalról szemlélik a gigászok küzdelmét, de aktívan nem alakítják a folyamatokat: így Közép-Kelet Európa, sőt egyelőre Európa is elszenvedője ennek. Válasszuk ketté azonban a reálgazdaságot és a tőkepiacokat, melyek amúgy is legritkább esetben haladnak kéz a kézben. Én csak az utóbbira térnék ki, ahol is az USA részvénypiacát találjuk a legtúl húzottabbnak.

Az utóbbi időben látványosan erősödtek az európai piacok, különösen a CEE-régióban, ahol a HOLD is jelentős kitettséggel bír. Az amerikai politikai irányváltás és a geopolitikai feszültségek közepette szerinted mely európai szektorok (például a védelmi, banki vagy energiaipar) kínálnak most valódi növekedési lehetőséget, és mely kockázatokra érdemes leginkább figyelni?

Európának egyértelműen jót tesz az, hogy lépéseket tett az energiafüggetlenedés irányába, illetve tovább segít a jelenlegi “commodity” árak relatív nyomottsága. Ezen tényezőket figyelembe véve az európai részvények, azon belül is a kis- közepes kapitalizációjú vállalatok részvényei még mindig vonzóak, illetve annak ellenére, hogy két éve emelkednek a régiós részvények, még mindig nem mondhatók extrém drágának. Ezek valódi növekedési lehetőséget kínálnak, legyen szó például a pénzügyi szektorról (bankok, biztosítók), kiskereskedelmi szektorról, pl. Lengyelországban. A kérdés inkább az, hogy a szabályozók mekkora különadóval sújtják ezen cégeket, azaz mennyi profit marad a részvényeseknél.

A globális olajpiacon a múlt évben és idén olyan előrejelzések láttak napvilágot, hogy a kínálat növekedése (pl. új kitermelés, USA palaipar) hamarabb érheti a meglévő keresletet, mint azt sokan gondolták. Te hogyan látod az olajárak rövid- és középtávú kilátásait – és milyen következményekkel jár ez az olajexportőröknek és olajimportőr országoknak?

Azt gondoljuk – kis túlzással –, hogy rövid távon 50-150 dollár között bármi megtörténhet, de a középtávon, ha muszáj árfolyamszinteket mondani, az egy jóval szűkebb sáv lenne, azonban nem „core” területünk az olajárak bemondása. 60 dolláros szint felett pozitív megtérüléssel tudnak ugyanis termelni az amerikai palaolaj kitermelők, magas 80 USD feletti szinteken pedig az OPEC többletkitermeléssel jelenik meg a piacon.

Hosszú távon, az évtized vége felé azonban az olajfogyasztás magasabb szinten elnyújtva tetőzhet, ami új fúrások és feltárások híján okozhat némi kínálati gondot, és ezzel magasabb olajárakat.

Az arany ára idén látványosan emelkedett, amit a dollár gyengülése, a monetáris lazítási várakozások és a központi banki vásárlások is támogattak, ugyanakkor egyre többen kérdőjelezik meg, hogy ezek a hajtóerők meddig tarthatnak ki. Szerinted a mostani aranyrali még folytatódhat, vagy inkább már a csúcs közelében járunk?

Valóban az arany az idei évet tekintve még mindig az egyik legjobban teljesítő eszközosztály, több mint +50%-os emelkedéssel. Egy ilyen jelentős emelkedést követően, nyilván logikus lépés a gyorsan mozgó befektetők szemszögéből a rövid távú profitok realizálása, mely okozhat árfolyamesést. Elképzelhető, hogy egy pár hónapig, akár egy évig is stagnálni fog az árfolyam.

Szerintem azonban sokkal fontosabb a nemesfémek, így elsősorban az arany stratégiai, hosszú távú drágulására fókuszálni.

Ezt megvizsgálva sokkal több dolog szól az arany áremelkedése mellett, mintsem egy jelentősebb korrekció mellett. A teljesség igénye nélkül a legfontosabb tényezők: a gyengülő – és némiképpen megrendült – bizalom az dollár iránt, a geopolitikai bizonytalanságok, a világszinten csökkenő kamatkörnyezet, a magas költségvetési hiányok, a lazább költségvetések, végül, de nem utolsó sorban a jegybankok által támasztott kereslet (az aranytartalékok növelése) árfelhajtó hatása mind-mind kedvező környezetet nyújt egy magasan stabilizálódó árfolyam számára.

Rövid távon látunk a buborékra utaló jegyeket, elnézve az elmúlt hónapok begyorsuló emelkedését.

Többek között ez az oka annak is, hogy a HOLD abszolút hozamú portfólióinkban (ahol tartható arany kitettség), némiképpen csökkentettünk az arany súlyán. Itt elsősorban határidős ügyletek, fizikai arannyal fedezett ETF-ek, illetve aranybánya-részvények értendők. Globális portfóliók összetételét megvizsgálva, azonban nem mondhatók a befektetők az aranyban túlpozícionáltnak.

Hosszú távon semmiképpen nem gondoljuk, hogy egy ilyen erős árfolyam trend ellen kellene fogadni, és elképzelhető, hogy idővel ismét több aranyat vagy aranybánya részvényt fogunk tartani a befektetési alapjainkban.

A magyar gazdaságban és tőkepiacon mely szektorokat tekinted most a leginkább kilendíthetőnek a fenti globális hatások (vámháborúk, AI-hype, energiaátmenet) fényében?

Nehéz kiemelni egy-egy ágazatot, mindegyik könnyen kilendíthető a globális hatások esetén. Jó állapotban vannak és erős mérleggel rendelkeznek a hazai tőzsdei blue chippek, legyen szó bankokról, gyógyszeriparról esetleg az energetikáról. De mindez mit sem számít, nem tudjuk függetleníteni magunkat a globális, az európai és a régiós folyamatoktól, vagy egy esetleges tőzsdei tőkekivonás alól: ha mindenből vonják ki a pénzt, akkor mi is velük esünk. Szerencsére egyáltalán nem ez az alapszcenáriónk.

Az elmúlt hónapokban újra hatalmas kereslet mutatkozott a magyar lakossági állampapírok iránt – a FixMÁP és a BMÁP sorozatok több ezer milliárd forintot vonzottak, miközben a hozamok is 6 % fölé emelkedtek. Hogyan látod most ezeknek a papíroknak a hozam–kockázat arányát kisbefektetői szemmel: érdemes még beszállni, vagy inkább óvatosságra int a következő 1–3 év?

Olyan pozitív félreárazást nem képviselnek, mint anno az infláció követő PMÁP az elmúlt években, de azt lehet mondani, hogy megfelelő az árazásuk. Az Államadósság Kezelő szemmel láthatólag törekszik a futamidejük hosszításán, ami inkább 3-5 év, illetve a változó kamatozás irányából a fix kamatozás felé tereli a lakosságot. Az ÁKK-nak azonban fontos, hogy ne ugráljanak ki az állampapírból a befektetők, tehát a visszavásárlási árfolyamot levitték egységesen 99%-ra. Ez utóbbit, nem gondolom, hogy tovább rontják, de elméletileg - piaci helyzettől függően - bármikor megtehetik.

Az utóbbi hónapokban látványosan erősödött a forint az euróval és a dollárral szemben, részben a magas hazai kamatszintnek köszönhetően, ugyanakkor egyre több elemzés figyelmeztet a mögöttes strukturális kockázatokra. Meglátásod szerint mennyire tartós ez az erősödés, és mi döntheti el, hogy a forint pályája felfelé vagy inkább ismét gyengülő irányba fordul?

Sok intézményi befektetőt meglepett a forint jelentős és gyors erősödése. Nem titkolom, minket is, mivel jelentős devizakitettséggel mentünk neki a 2025-nek. A jegybank új vezetése, azonban szemmel láthatólag elkötelezett az árfolyam stabilitása mellett és nem gondolják, hogy a gyenge forint gazdaság- exportösztönző hatása fontosabb lenne az árfolyamstabilitásnál. A relatív magasan tartott kamatnak igen nagy ára van, mivel részben a külföldi kötvénybefektetők zsebében landol a kamatkülönbözet.

Nagyon nehéz megmondani, hol lesz az az árfolyamszint, illetve inflációs pálya, ahol csökkenthetik az alapkamatot. A legtöbben ennek dátumát jövő év első negyedévére várják.

A te portfóliókezelési szempontodból hogyan állítanád fel a hazai részvénysúlyt (pl. bankszektor, technológia, infrastruktúra) a következő 12–24 hónapban – és mely régiós eszközöket preferálnád vagy kerülnéd?

Alapvetően óva inteném a tőzsdéken kevésbé jártas befektetőket, hogy egyedi részvényekbe jelentős megtakarításokat fektessenek. Nehéz mindenki számára elfogadható megtakarítási portfóliót összeállítani, így ismeretlenül és látatlanban pedig szinte lehetetlen.

Mégis illik választ adnom a kérdésre, ezért az alábbi gondolat mentén folytatnám: az infláció megeszi a megtakarításokat, ha nem foglalkozunk vele. Nulladik lépés a folyószámlán lévő pénzt, amihez nem nyúlunk azonnal, kössük le, fektessük be pl. diszkontkincstárjegybe, pénzpiaci, esetleg rövid kötvény alapba. Már ezzel a lépéssel sokat tettünk rövid távon az infláció ellen.

Vérmérséklettől és kockázattűrő képesség szerint kevernék a portfólióba bizonyos százalékban abszolút hozamú alapot és részvény alapot. Az előbbi rugalmasan kezeli a piaci turbulenciákat és minden körülmények között pozitív - lehetőleg a kockázatmentes hozamot meghaladó - hozam elérésére törekszik. A részvény pedig képes hosszú távon inflációt meghaladó reálhozamot elérni.

A részvényeken belül pedig az amerikai technológiai papírokkal szemben sokkal inkább az európai piac alulárazott, közepes méretű cégeit és a value részvényekre fókuszáló részvényalapot preferálnám. Végül nem hagynám ki hosszú távon az aranyat, esetleg aranybánya-részvényeket sem.

Végezetül: ha egyetlen üzenetet kellene közvetítened a befektetőidnek a következő 6–12 hónapra – tekintettel mind a globális, mind a hazai piaci folyamatokra – mi lenne az?

Egy olyan portfólióban gondolkoznék, amivel a szokásoshoz képest is ellenállóbbak maradhatunk az ismeretlennel szemben és rugalmasan léphetünk, ha lehetőségek adódnak: tehát kockázatot vállalnék (részvények) és ezzel egyidőben likviditást is hagynék a megtakarítási portfólióban.