Alig indult el az OSP, itt az újabb otthonteremtési támogatás: 1 milliót kaphatnak 2026-tól kiválasztottak

A GKI szeptember elején 1000 fős reprezentatív felmérést végzett a lakosság körében. A kutatás eredményei szerint a közszférában dolgozók 15%-a élne a támogatás adta lehetőségekkel, amennyiben lenne rá lehetősége. 17% semleges a kérdésben, míg további 68% nem tervezi igénybe venni a konstrukciót.

Ha a központi költségvetés valóban forrásokat allokál a programra, és nem a fenntartók (önkormányzatok, NEAK, KLIK stb.) hatáskörében lesz a támogatásról való döntés, akkor 595 ezer közszolgálati dolgozóval és 15%-os támogatás felvételi rátával számolva közel 90 ezren élhetnek a támogatás nyújtotta előnyökkel. A konstrukció valóban rendkívül kedvező lehet a közszférában dolgozóknak, ám (bármikor megszüntethető) cafeteria jellege miatt új lakáshitelek esetén nehezen tervezhető vele a jövő. Érdemes tehát csak abban az esetben hitelfelvételhez folyamodni, amennyiben a támogatás nélkül is biztonsággal fedezhető a havi törlesztőrészlet.

Amennyiben a kormányzat ténylegesen forrásokat rendel a program mellé, és az állami alintézmények minden jogosult számára biztosítani tudják a juttatást, akkor a közel 90 ezer közszolgálati dolgozó támogatási igényének teljesítése (1 millió forint/fő juttatást feltételezve) 90 milliárd forintos kiadási többletet jelentene 2026-ban. A program költségvetési hatása az új támogatást igénylők miatt évről-évre nőhet.

A lakáspiaci következmények alapvetően attól függnek, hogy a közszférában dolgozók miként használják fel az évi 1 millió forintos támogatást. Ha a juttatást elsősorban meglévő hitelek törlesztésére fordítják, akkor a program inkább az érintett háztartások pénzügyi stabilitását erősíti, miközben az ingatlanpiaci hatása semleges marad. Ebben az esetben a konstrukció likviditást javító szerepet tölt be.

Amennyiben azonban a támogatás jelentős részben új hitelfelvételt és ezen keresztül lakásvásárlást ösztönöz, akkor a kereslet bővülése érzékelhető hatással lehet az ingatlanpiaci folyamatokra. Ez egyrészt hozzájárulhat a lakásforgalom élénküléséhez, másrészt mérsékelt áremelkedést is generálhat.

Összességében tehát a program hatása nem egyértelmű: a lakossági felhasználási minták határozzák meg, hogy inkább stabilizáló, likviditást javító szerepet játszik, vagy érdemben hozzájárul a lakásforgalom emelkedéséhez.