Így omlik össze az energiarendszer régi pillére: tényleg eltűnik a földgáz Magyarországról?

A kétezres évek elejéig a földgáz egyértelmű nyertes volt: bőséges importforrásokból (Oroszország, Norvégia, Észak-Afrika) érkezett, árban versenyképes volt, és könnyen beilleszthetővé tette a villamosenergia-termelést. A gázerőművek gyors telepítése segítette a szénkivezetést, így a gáz sokáig a „tiszta átmeneti energiaforrás” szerepét töltötte be.

A 2010-es évektől azonban megváltozott a kép: az EU-ban visszaesett a kereslet, miközben hatalmas LNG-kapacitások épültek ki, amelyek sokszor kihasználatlanul maradtak. A klímapolitikai célok, az emissziós kvóták drágulása és a megújuló energiák térnyerése pedig fokozatosan háttérbe szorította a gázt.

A jövőben a gázerőművek várhatóan inkább csak tartalékként maradnak a rendszerben: akkor lépnek működésbe, amikor a szél- és napenergia nem tudja fedezni a keresletet. A lakossági fűtés és az ipari felhasználás viszont sokkal nehezebben váltható ki, így ezekben a szegmensekben a gáz hosszabb ideig megőrizheti szerepét.

Az orosz–ukrán háború radikálisan felgyorsította az átállást: az orosz gázszállítások visszaesése rámutatott az ellátásbiztonsági kockázatokra. Az EU azóta még inkább a diverzifikáció és a gázról való leválás irányába mozdult el.

A Másfélfok elemzése szerint a földgáz nem tűnik el egyik pillanatról a másikra, de a tendencia egyértelmű: a villamosenergia-termelésből fokozatosan kiszorítják a megújulók, és a háztartási, ipari felhasználásban is egyre nagyobb a nyomás az alternatívák keresésére. Európa energiarendszere így egy történelmi fordulópont küszöbén áll.