Orbán Viktor bejelentette, hogy jelentős magyar üzleti küldöttség látogat a közeljövőben Moszkvába.
Megszólalt a sztárközgazdász: tényleg vége lehet az általunk ismert gazdasági világrendnek?
Sokáig alaptételként kezelték a globalizáció hívei, hogy a szabad tőkeáramlás a gazdasági növekedés motorja. Csakhogy mára egyre több közgazdász kérdőjelezi meg ezt a dogmát – és nem véletlenül.
Sokan hajlamosak adottnak venni a kapitalizmust és az arra épülő globalizált világrendet – mintha ezek az emberi történelem végállomásai volnának, amelyeken már nincs mit változtatni, legfeljebb finomhangolni lehet őket. Csakhogy az elmúlt évek válságjelenségei – világjárvány, inflációs sokkok, ellátási láncok széttöredezése, háborúk és geopolitikai feszültségek – világossá tették: a jelenlegi rendszer korántsem olyan szilárd, mint azt sokáig hittük. Sőt, egyre több közgazdász és döntéshozó ismeri fel, hogy mélyreható reformok nélkül a globális gazdaság fenntarthatatlanná válhat – társadalmi, ökológiai és pénzügyi értelemben egyaránt.
Azt, hogy milyen lehetne egy teljesen más alapokon nyugvó gazdasági berendezkedés – például egy olyan világ, ahol a munka értéke felülírja a spekulatív tőke jelentőségét –, korábban ebben a cikkben jártuk körül. De a gazdaság alapelveinek újragondolása nemcsak elméleti játék. Például Donald Trump vámháborúja egyértelmű kiéneklés az eddig készpénznek vett világgazdasági kánonból. Kérdés, hogy jó irányba-e történik mindez? Akárhogy is: a „régi világ” már nem feltétlenül tud kielégítő válaszokat adni a modern gazdasági kihívásokra.
Martin Wolf, a Financial Times vezető közgazdasági publicistája többek között ezekre a kérdésekre, valamint az amerikai kereskedelmi mérleg problémáira reflektálva azt javasolta: ha az Egyesült Államok valóban szeretné mérsékelni a külkereskedelmi deficitjét, nem vámokat kellene bevezetnie, hanem inkább a tőkebeáramlást kéne megadóztatni. Elsőre meglepő javaslat – sok közgazdász szerint ez éppenséggel rontaná az amerikai vállalkozások tőkefelvételi lehetőségeit, és növelné az államadósság finanszírozási költségeit. Csakhogy ez a gondolatmenet félreérti, hogyan is működnek valójában a modern pénzügyi rendszerek.
A régi világ logikája: amikor a tőke oda ment, ahol hasznos volt
A közgazdaságtan klasszikus korszakában – például az aranyalapú pénzrendszer idején – a tőke valóban termékeny módon mozgott: onnan áramlott, ahol bőségesen állt rendelkezésre, oda, ahol hiány volt belőle. A 19. századi Amerika jó példája ennek: brit és holland befektetők tőkéje érkezett az Egyesült Államokba, ahol óriási beruházási igények voltak, de kevés hazai megtakarítás.
Ezek a tőkebeáramlások csökkentették a kamatokat, ösztönözték a beruházásokat, és fellendítették az amerikai gazdaságot. Ekkor érvényesült a tankönyvi elv: a tőke hatékonyan találta meg az útját a legjobb hozamot ígérő célpontokhoz.
Az arany egyébként továbbra is az egyik legerősebb tőkealap, sőt, a vámháború miatt megnövekedett pénzügyi instabilitás az arany további erősödését hozta magával. Arról, hogy ebben a világpiaci helyzetben ki mibe fektetné a pénzét, szavazást is indítottunk, melynek eredményei ebben a cikkben olvashatók.
Mi történik akkor, ha nem beruházásokat, hanem fogyasztást finanszírozunk?
Ez a logika csak akkor működik, ha a gazdaság növekedését valóban a tőkehiány korlátozza. Ma viszont sok fejlett országban – így az Egyesült Államokban is – a beruházásokat sokkal inkább a gyenge belső kereslet, vagy éppen az olcsó külföldi import által okozott verseny nyomja el. Ilyenkor a beáramló külföldi tőke nem serkenti a beruházásokat – sőt, azok visszaesését is okozhatja.
A deviza erősödik, a hazai gyártók versenyképtelenebbé válnak, az importtermékek olcsóbbá válnak, a fogyasztás pedig eltolódik a külföldi javak felé. Az eredmény: romló kereskedelmi mérleg, csökkenő hazai termelés, elbocsátások.
A modern pénzügyi rendszer: korlátlan hitel, torz növekedés
A hetvenes években összeomló Bretton Woods-i rendszer óta a világ egészen más pályán mozog. Nincs aranyfedezet, nincsenek fix árfolyamok – a hitelteremtés ma gyakorlatilag korlátlan. Ez gyökeresen megváltoztatta a tőkebeáramlások gazdasági hatásmechanizmusát.
Ma a tőkebeáramlás már nem a beruházásokat bővíti – inkább a belső kereslet mesterséges fenntartását szolgálja. Az Egyesült Államok és más fejlett országok nem hagyják, hogy a külső tőke lenyomja a termelést és a foglalkoztatást – helyette állami költekezéssel, fiskális ösztönzőkkel és olcsó hitelekkel próbálják fenntartani a keresletet.
Bárkinek járhat ingyen 8-11 millió forint, ha nyugdíjba megy: egyszerű igényelni!
A magyarok körében évről-évre nagyobb népszerűségnek örvendenek a nyugdíjmegtakarítási lehetőségek, ezen belül is különösen a nyugdíjbiztosítás. Mivel évtizedekre előre tekintve az állami nyugdíj értékére, de még biztosítottságra sincsen garancia, úgy tűnik ez időskori megélhetésük biztosításának egy tudatos módja. De mennyi pénzhez is juthatunk egy nyugdíjbiztosítással 65 éves korunkban és hogyan védhetjük ki egy ilyen megtakarítással pénzünk elértéktelenedését? Minderre választ kaphatsz ebben a cikkben, illetve a Pénzcentrum nyugdíj megtakarítás kalkulátorában is. (x)
A külföldi tőke így jellemzően nem termelő beruházásokat finanszíroz, hanem a lakossági és állami eladósodást növeli. Ahelyett, hogy új gyárakat, munkahelyeket és exportbevételt termelne, inkább hitelbuborékokat és növekvő egyensúlytalanságot hoz létre.
Kik a legnagyobb nyertesei és vesztesei ennek a rendszernek?
Nem véletlen, hogy azok az országok, amelyek évtizedek óta nagy mennyiségű külföldi tőkét szívnak fel – például az USA, az Egyesült Királyság vagy Kanada – nem az alacsony kamatokkal, hanem a gyors hitelnövekedéssel tűnnek ki. A kívülről érkező tőke nem hatékony termelőkapacitásokat finanszíroz, hanem a háztartások és kormányok hitelfelvételét.
Ez viszont hosszú távon fenntarthatatlan: az állandó deficitek és az ennek ellensúlyozására felhalmozott adósság torz gazdasági szerkezetet eredményez. A tőke túl gyakran finanszírozza a túlfogyasztást, miközben a termelő kapacitások stagnálnak vagy leépülnek.
Mi a megoldás? Tabudöntés: adót a tőkére?
A megoldás meglepően egyszerű: az Egyesült Államok – vagy bármely fejlett gazdaság – újra kézbe vehetné a gazdasági egyensúly szabályozását. Ahelyett, hogy vakon elnyelné a külföldi tőkét, megadóztathatná a beáramlást, így gátat szabva az egyensúlytalanságok további növekedésének.
Igen, ez valószínűleg csökkentené Wall Street globális szerepét, és rövid távon növelné a tőkeköltséget. Ám egyensúlyt teremtene a külső és belső gazdasági folyamatok között. Megakadályozná, hogy a belső kereslet kiszivárogjon az importtermékek irányába, és hogy az adósság legyen az egyetlen válasz minden egyensúlytalanságra.
Következtetés: új korszakot kell nyitni a globalizációban?
A szabad tőkeáramlás sokáig a globalizáció szent tehene volt – de lehet, hogy eljött az ideje az újragondolásának. A tőke ma már nem mindig oda áramlik, ahol a legnagyobb szükség van rá, hanem oda, ahol a legnagyobb a fogyasztás és a spekuláció.
Ez nemcsak gazdaságilag fenntarthatatlan, hanem társadalmilag is veszélyes. Az eladósodás, a kereskedelmi egyensúlytalanság és a munkahelyek kiszervezése mind-mind tünetei ennek a rendszernek.
„Ha valóban komolyan gondoljuk a stabil és méltányos gazdasági növekedést, ideje újragondolni, hogyan kezeljük a határokon átnyúló tőkét – nemcsak mint lehetőséget, hanem mint potenciális kockázatot is.” – állapítja meg elemzésében a közgazdász.
-
Adatvezérelt energiakereskedelem és AI-transzformáció: ezek az Audax Renewables jövőévi célkitűzései
A Pénzcentrum Pap Gabriellát, az energetikai vállalat ügyvezető igazgatóját kérdezte.
-
Megindult az MBH Bank részvények igénylése (x)
A lakossági befektetőket egyszerű folyamat és árkedvezmény is várja a bank részvényigénylésében.
-
Megéri-e a KKV-nak napelembe fektetnie? (x)
Energiaválság és kiszámíthatatlan költségek
-
Szigetüzem egyszerűen: megbízható Pramac megoldások (x)
A stabil energiaellátás ma már nem luxus, hanem alapfeltétel – legyen szó otthonról, vállalkozásról vagy mezőgazdasági telepről.








