Ezt is bizonyította a járvány: így hat a lelki egészségre a mozgás

A XIX. század végén Walter Bradford Cannon amerikai orvos vezette be az „küzdj vagy menekülj” (fight or flight) fogalmát, mely egy vélt vagy valós, ártalmas esemény kapcsán a túlélést fenyegető helyzetben jön létre. A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének kutatói szerint ez az elmélet szolgálhat magyarázatul arra, hogy akik egyfajta kihívásként élték meg a járvány miatti lezárásokat, többet kezdtek mozogni, aktívabbak lettek, és így jobb lelkiállapotban voltak a járvány lecsengésekor, mint azok, akik a korlátozásokat fenyegetésként, fenyegetettségként élték meg, ezáltal fizikai aktivitásuk csökkent, kevesebbet mozogtak.

A fizikai aktivitásukat növelőkhöz hasonlóan kedvező pszichés kondícióval rendelkeztek azok is, akik alkalmazkodva a korlátozások adta lehetőségekhez, testmozgási szokásaikon csak részben változtattak, azok gyakoriságát nem, legfeljebb helyszínét változtatták meg.

Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy ha a beltéri, konditermi, uszodai edzést kültéri biciklizéssel, sétával, túrával váltjuk fel, megőrizhető lelki egészségünk még a legszigorúbb korlátozások ellenére is

– mondja dr. Tóth Mónika Ditta pszichológus, a kutatás vezetője. A 2021. április 15. és június 15. között zajlott, „A COVID-19 hatása a sportolási szokásokra és a mentális egészségre a magyar lakosság körében” című online felmérésben összesen 1334 – tizennyolc évnél idősebb – személy vett részt. A járvány kezdete óta a megkérdezettek közel egyharmadának (30%) nem változott, míg 37 százalékának csökkent a fizikai aktivitása, 31 százalékuk pedig többet mozgott, mint a korlátozások előtt.

Több korábbi vizsgálat szerint a bezártság, az otthoni munkavégzés és az ülő életmód miatt sokak esetében testsúlynövekedés figyelhető meg a járvány kirobbanása utáni 1 évben. A megkérdezettek közül minden harmadik személy (34%) tapasztalt súlynövekedést, 43 százalékuknak nem változott a súlya, és csupán valamivel több, mint egyötödük (22%) fogyott – részletezi a pszichológus.

Nem meglepő módon azok, akik a járványt megelőző időszakhoz képest kevesebbet mozogtak, jelentősen nagyobb arányban számoltak be testsúlynövekedésről, míg azoknak, akik többet sportoltak, a testsúlyuk stagnált (43%), vagy tovább csökkent (31%). 

A vizsgálatban résztvevők értékelték saját egészségi állapotukat is, mely alapján kiderült: az aktívabb életmódra áttérők, illetve azok, akik megtartották járvány előtti szokásaikat, kedvezőbben értékelték egészségi állapotukat, mint a passzívabb életformára áttért személyek.

A vizsgálat külön foglalkozott az észlelt stressz mértékével, hogy a megkérdezettek mennyire élték meg stresszesnek a mindennapjaikat. Ennek szintje a válaszok alapján azoknál volt a legalacsonyabb, akik nem változtattak a mozgásuk mennyiségén, míg a legnagyobb mértékű stresszt azok jelezték, akik sporttevékenysége csökkent a járvány hatására.

Az észlelt stressz viszont szignifikánsan magasabb volt azok körében is, akik növelték aktivitásukat a járvány előtti időszakhoz képest, mint azoknál, akik nem változtattak, ami jelentheti azt, hogy a nagyobb mértékű stressz késztette őket a mozgásra. A felmérés résztvevőinek mintegy felénél (49%) legalább az enyhe depresszió tünetei is megjelentek. Egy 2013-ban végzett reprezentatív, országos felmérés szerint ez 30 százalék volt, ehhez képest tehát a mostani eredmény kifejezetten magasnak számít

– tette hozzá dr. Tóth Mónika Ditta.  Az inaktívabb életmódra váltók 62 százalékánál jelentkeztek legalább enyhe depressziós tüneteket, míg a járvány idején többet mozgók körében ez az érték ugyan alacsonyabb, de így is magas: 46 százalék volt. Azoknál, akik a korlátozások ellenére nem változtattak testmozgási szokásaikon, a depresszió tünetei kevésbé jelentek meg (64,5%-uk nem érintett depresszióval), mint azoknál, akik növelték, vagy csökkentették a testmozgást.

A vizsgálatokból megállapítható, hogy a korlátozásokat megelőző időszakhoz képest aktívabbá válók, valamint aktivitásuk megőrzők jobb lelki állapotban voltak közvetlenül a járvány után, mint az inaktívabbak.
Utóbbiak rosszabb testi és lelki helyzetbe kerültek, testsúlyuk nőtt és nagyobb arányban fordult elő a klinikai mértékű, tehát kezelésre szoruló depresszió és az észlelt stressz. A megkérdezettek egyharmada aktívabb életmódra tért át, és a kedvezőbb pszichés mutatók mellett jobbnak értékelték egészségüket is, ami a testsúlyuk megőrzésével, vagy akár csökkenésével is együtt járt.