Veszélyben a kórházak: a betegek láthatják kárát a gyenge forintnak

Már rövidtávon is veszélyes a gyenge forint az egészségügyre, hiszen az ellátáshoz szükséges eszközök, anyagok közel 80 százaléka importból származik. Ugyanígy külföldről kell behoznunk a hazai gyártású termékekhez felhasznált alapanyagok nagy részét.

Az egészségügyi beszállítók pedig egyre kevésbé toleránsak az amúgy is anyagi problémákkal küzdő kórházakkal szemben. A forint gyengüléséből fakadó pluszkiadásaikat pedig egyre inkább igyekeznek érvényesíteni. Erre több lehetőségük is van, mint az elmúlt években. A kórházak államosítása előtt jellemzően három-öt éves szerződéseket kötöttek a kórházak a beszállítókkal, így az árakat stabilabban tudták tartani, eloszlatva az árfolyam-ingadozásból fakadó áremeléseket. Mára viszont az engedélyezett közbeszerzések időtávja jellemzően egy év, ilyen rövid időtávon pedig az ilyen árnövelő tényezők sokkal határozottabban jelentkeznek.

A kórházak finanszírozási alapdíja hat éve változatlan, így az árak emelkedésének fedezete egyszerűen nem áll rendelkezésre. Az alapdíjak korrekciója egyre inkább elkerülhetetlenné válik, ha a magasabb önköltség következtében a költségvetési előirányzatok már év közben elfogynak. Mindezek alapján egyértelmű, hogy tovább nő a kórházak adósságállománya, és gazdálkodási lehetőségeik oly mértékben beszűkülnek, hogy az év második felében a betegellátáshoz szükséges anyagokat már nem csak kifizetni nem tudják, de azok megrendelésére sem lesz lehetőségük.

De nem csak a kórházakat fenyegeti a tartósan gyenge forint. A gyógyászati segédeszközöket forgalmazó cégek gazdálkodása már az elmúlt hetekben is kritikussá vált, további árfolyamesés pedig az ellátást is veszélyeztetheti. Ennek az egyik fő oka, hogy a gyógyeszközök árát már tizenegyedik éve befagyasztotta az egészségbiztosító, így a mára minimálisra csökkent árréseket 1-2 százalék árfolyamromlás is jelentős mértékben befolyásolja.