Az egészségügy a kormányzati válságkezelés vesztese?

A kormányzati válságkezelés vesztese az egészségügy lett. Az egészségügyi közkiadások 2006-2007-ben a konvergencia programnak megfelelően már jelentősen csökkentek. A betegek és az egészségügyi szereplők komoly áldozatot hoztak azért, hogy az egészségbiztosítási kassza egyensúlyba kerüljön. A kormányzati ígéretek akkor arról szóltak, hogy a továbbiakban a stabilizálódott egészségügyi kassza minden bevételét az egészségügy kapja. Ehhez képest már 2008-ban 25 milliárd forintos maradványt vont el az egészségügytől a kormány, 2009-ben a GYED és annak nyugdíjjárulékára kifizetendő 67 milliárd forinton túl újabb 30 milliárd forintot vesznek el a gyógyítástól.

A HealthCapital álláspontja szerint az újabb elvonás szakmailag vállalhatatlan. Összehasonlításképpen még a Reformszövetség szigorú, de gazdaságpolitikailag indokolt programjában is "csupán" 10 milliárd forintos egészségügyi kiadáscsökkentés szerepel a következő öt évre vonatkozóan. A Reformszövetség programjának alkotói is abból indultak ki, hogy az egészségügyi kiadások érdemben tovább már nem csökkenthetők. Nem fogadható el, hogy a menetrendszerű költségvetési hiánycsökkentést újra és újra az az egészségügy fedezze, amelyben az elmúlt években a nagy elosztó rendszerek közül egyedül történt változás, miközben a többi terület gyakorlatilag érintetlen maradt.

Megszorítás az ellátórendszerben

A most bejelentett csomag szerint az összevont szakellátási előirányzat 524 milliárd forintjából 15 milliárdot veszítenek el a kórházak és a járóbeteg ellátók, azaz a tavalyi évben ténylegesen kifizetetthez képest 18 milliárddal kevesebb jut erre a területre. A finanszírozási változások - a TVK részleges megszüntetése, az úgynevezett lebegőpontok részleges bevezetése - ezt a csökkenést nem ellentételezik, mert a kisebb tortából garantáltan kevesebb kapnak a szolgáltatók. A válság hatása valószínűsíthetően a betegszám növekedését hozza, amely a jelenleg is meglévő teljesítménykényszer mellett a keresletet is fokozza. Ez azt jelenti, hogy hiába lépheti túl egy intézmény a meghatározott teljesítménykorlátot, mivel a bevétel maximalizálás miatt valamennyi intézmény erre kényszerül, végeredményben a kvótán felüli ellátásokért nem fog a mainál több pénzhez jutni.

Egy konkrét példa a részleges lebegőfinanszírozási-rendszer működésére:

Egy csípőprotézis műtétért 930 ezer forintot fizet az egészségbiztosító a tervek szerint megnövelt forintértékkel számolva. Ezt az összeget a 70 százalékon meghúzott TVK korláton belül teljes egészében megkapja az intézmény. Mihelyst ezt a 70 százalékos korlátot a kórház túllépi, akkor onnantól kezdve az összes többi kórházzal együtt osztozik az adott hónapra jutó még rendelkezésre álló pénzügyi kereten. Ebben a 70 százalék fölötti sávban csak akkor kaphatná meg a kórház a csípőprotézis műtét teljes értékét, azaz a 930 ezer forintot, ha idén valami miatt lényegesen kevesebb ellátás történne, mint tavaly. Ez azonban elképzelhetetlen. Emlékeztetőül, a tavalyi évben a kórházak több mint 141 ezer súlyszámmal lépték túl az összesített TVK-keretet. Reálisan számolva, a 70 százalékos korlát szükségszerű túllépése után a kórházak egy-egy csípőprotézis műtétért nagyjából 650 ezer forintot kapnak.

A lebegőfinanszírozási-rendszer azoknak a súlyponti kórházaknak kedvez, amelyeknek a betegvonzó képessége nagy, de a példa is mutatja, hogy az egészségügyi közkiadások szűkülése esetén ez számukra mindössze annyit jelent, hogy magasabb kiadások mellett (hiszen több beteget látnak el), esetleg nem csökken a bevételük. A kisebb kórházaknak ez a finanszírozás módszer általában hátrányos, ezen kórházak vezetői az intézményi stratégia átgondolására kényszerülnek.

Külön problémát jelent, hogy tervezett finanszírozási változások nem kompatibilisek a már működő várólista-rendszerrel, ezért annak átalakítása szükséges.

Megszorítás a gyógyszertámogatásokban

A 30 milliárd forintos megszorító csomag másik fele a gyógyszerkiadásokat érinti. 2007. januárjában - amikor a támogatási kulcsok utoljára csökkentek - közel 40 milliárd forintos megtakarítását jelentős támogatáscsökkenéssel ért el a tárca, ami rövidtávon a betegek által fizetett térítési díjak 50 százalékos emelkedését hozta. Ezt a térítésnövekedést másfél év alatt fokozatosan kiegyenlítette a gyártói árcsökkentés és a generikus program. Nagy arányú árcsökkenésre azonban már nincs reális esély, 300 forint körül ingadozó euró mellett a gyógyszergyártóknak nem maradt tartaléka további engedményekre. Ebből az következik, hogy a most tervezett 15 milliárd forintos megtakarítás biztosan jobban növeli a betegek terheit annál a 2-2.5 százaléknál, mint amit a minisztérium prognosztizál. A HealthCapital álláspontja szerint a betegteher növekedése a 8-10 százalékot is elérheti. A támogatáscsökkentés másik valószínű eszköze a fixesítési eljárások kiterjesztése az úgynevezett kiemelt támogatási körre (régi nevén eü. 100-as kategória), amely egyes termékek esetén a jelenleg még egységes, beteg által fizetett 300 forintos térítési díj jelenetős emelését jelenti.