Internet szolgáltatókat marasztalt el a GVH: 3-ból viszont csak egyet büntetett!

A GVH 2007 őszén eredetileg a T-Online Zrt. ellen indított eljárást a fogyasztók megtévesztésének gyanújával. Az eljárás megindítását követően azonban a T-Online hozzáférési üzletága beolvadt a Magyar Telekom Nyrt-be, így a versenyhatóság ezt a céget is bevonta az eljárásba.

A GVH vizsgálata megállapította, hogy az eljárás alá vont tájékoztatásai információt tartalmaztak az adott termék lényeges tulajdonságáról, a maximálisan elérhető sávszélességről. Márpedig egy szélessávú Internet csomagnak az ár és a sávszélesség a lényeges tulajdonságai közé tartozik, amelyet önmagában az is igazol, hogy a piaci kommunikációk többsége ezt a két körülményt emeli ki. A reklámok egyértelmű közlést tartalmaztak a letöltési sebességgel kapcsolatban, amelyek a fogyasztók felé konkrét ígéretként jelentkeztek. Ugyanakkor a Magyar Telekom maga is elismerte, hogy a leggyorsabb csomag esetében csak megközelíteni tudták a reklámozott sebességet. A szolgáltató által beküldött adatok alapján 2007-ben nem volt olyan fogyasztó, aki a 8 Mbit/sec sávszélességű csomag maximális értékét elérte volna. A távközlési vállalkozás így nem tett eleget azon kötelezettségének, hogy bizonyítsa, egyes termékeinek letöltési sebességéről adott tájékoztatásai megfelelnek a valóságnak.

A GVH gyakorlata szerint a reklámnak nem feladata a minden részletre kiterjedő, teljes körű termékleírás. Ugyanakkor, ha egy tájékoztatás kiemel valamely lényeges körülményt, akkor azt pontosan kell tennie, nem elhallgatva a közlés helyes értelmezéséhez feltétlen szükséges tényeket. A szerződés határozott időre történő megkötésének vállalása az áru lényeges tulajdonsága, hiszen ennek hiányában nem lehetséges a reklámozott áron történő szerződéskötés. Ráadásul, ha a fogyasztó határozott időre köt szerződést, akkor a meghatározott időtartam lejárta előtt csak kedvezőtlen feltételekkel (kötbér megfizetésével) mondhatja fel szerződést. A határozott időre megkötött szerződés alkalmas a fogyasztó időszakos fogva tartására, nehezítve a versenytársak közötti váltást. A hűségnyilatkozat tényének elhallgatása így megtévesztő, hiányos tájékoztatásnak minősül, ha a reklám üzenete tartalmazza a szolgáltatás díját, vagy éppen annak ingyenességét. Hasonló megítélés alá esik, ha a használt tájékoztatási eszköz jellemzői miatt az apró betűs részben foglalt kiegészítő információ nem válik a fogyasztói üzenet részévé. Márpedig a Magyar Telekom televíziós reklámjaiban, utcai plakátjain, jármű matricáin nem észlelhető módon adott tájékoztatást arról, hogy a reklámozott áron csak hűségnyilatkozattal együtt vehető igénybe a szolgáltatás.
Mindezek miatt a GVH szerint a távközlési cég hirdetései alkalmasak voltak a fogyasztók megtévesztésére, így a Magyar Telekomnak 10 millió forint bírságot kell fizetnie. A bírság összegének megállapításakor a versenyhatóság tekintettel volt a Magyar Telekom piaci helyzetére, a reklámokkal elért fogyasztói kör nagyságára, a jogsértő hirdetésekkel érintett időszak hosszára. Súlyosító körülménynek bizonyult, hogy a Magyar Telekom már több alkalommal megtévesztette a fogyasztókat. Jelentősebb összegű bírság kiszabását a GVH nem tartotta indokoltnak, mivel a vállalkozás kellőképpen alátámasztva igazolta, hogy a jövőben hajlandó változtatni hirdetési gyakorlatán.

A közelmúltban hasonló okok miatt két másik Internet szolgáltató vállalkozást is elmarasztalt a GVH. A FiberNet Zrt. a versenyhatóság szerint 2007-ben egyes reklámjaiban nem, vagy nem észlelhető módon adott tájékoztatást arról, hogy a közölt áron csak akkor lehet szerződni, ha a fogyasztó hűségnyilatkozatot ír alá. Ugyanezt a jogsértést követte el 2006-os reklámjaiban az Interware Zrt. is. A GVH azonban utóbbi két társaságra nem szabott ki bírságot, mivel azok rövid ideig, korlátozott hatású kommunikációs eszközök igénybevételével hirdették szolgáltatásukat, kampányuknak csekély piaci hatása volt. Ráadásul a két szolgáltató együttműködött a GVH-val és kész volt piaci magatartásának megváltoztatására.