Áll az alku? A biztos pénz kell vagy kockáztatsz az 50 millióért?

Miért érdekes?

Hogy miért fontos ez a bizonyos kockázatvállalási hajlandóság vizsgálata, mérése? Ennek alapján döntünk arról, hogy hová tegyük a pénzünket, vagyis ez dominál az egyes befektetési, megtakarítási döntések meghozatalakor.

Példával érzékeltetve a kockázatvállalás fogalmát, aki úgy gondolja, hogy a részvények, a tőzsde már túlontúl veszélyes a saját befektetéseire nézve, azt általában kockázatkerülőnek lehet nevezni, míg, aki nem riad vissza még az internetes fogadásoktól, szerencsejátékoktól sem, azt pedig kevésbé kockázatkedvelőnek tekinthetjük.

Azt hogy itthon melyik kategóriába tartozik egy átlagember, azt többféle módszerrel is megvizsgálta a szerzőpáros, melyek közül egy kivétellel a részletes ismertetéstől eltekintünk. A kockázatkerülés, illetve kockázatvállalás mérésének egyik népszerű módszere azon játékok, TV-adások adatainak vizsgálata, ahol valódi, relatíve nagy téteket alkalmaznak.

Ugyanaz, de mégsem ugyanolyan

A hazai kutatás alapját egy nemzetközi tanulmány adta, amely 33 holland, illetve ausztrál adás adatait elemezte. A holland, az ausztrál, valamint a magyar "Áll az alku?" játékok szabályai között, a licenc ellenére eltérések voltak tapasztalhatóak.

A holland, valamint az ausztrál játékban 10 körön keresztül lehetett 26 táskát kinyitni, míg nálunk 10 táska állt rendelkezésre maximum hét körben. Egy másik, igen érdekes és figyelemre méltó különbség a hazai valamint a külföldi játékok között a lehetséges nyeremények nagyságában mutatkozott.

A két külföldi adásban a nyeremények egy eurócenttől 5 millió euróig terjedtek, ez forintosítva 2,5 forinttól 1,3 milliárd forintig terjed. A szerzőpár külön felhívja a figyelmet arra, hogy a legnagyobb nyeremény még a különböző jövedelemviszonyokat figyelembe véve sem tekinthető oly mértékű életszínvonalbeli váltásnak, mint a hazai 50 millió forintos maximum elnyerése.

A rendelkezésre álló adatok tekintetében is tapasztalható különbség a hazai, valamint a külföldi tanulmány között, ugyanis itthon 96 adás adatait vették alapul, míg a külföldi tanulmány alapjául 33 holland, illetve ausztrál adatai szolgáltak.

Az adások adatai arról tanúskodnak, hogy míg nálunk az egyes adásokban elérhető nyeremények előzetesen várható értéke 4 571 957 forint, addig ez Hollandiában és Ausztriában 391 411 euró, azaz mintegy 98 millió forint.

Ezekkel szemben az egyes adások alapján az átlagos nyeremény ennél jóval alacsonyabb, nálunk 2 532 729 forint, míg a holland, ausztrál játékok alapján 207 712 euró, azaz mintegy 52 millió forint. A várható érték és az átlag összehasonlítása arra utal, hogy mind a hazai, mind a külföldi játékosok valamilyen szinten kockázatkerülők, hiszen sokan nem nyitották ki az összes bőröndöt.

A magyar játékról sajnos nincs olyan pontos adat, amely azt adná meg, hogy a játékosok átlagosan melyik körben álltak meg, de a szerzőpáros saját megfigyelései szerint elég gyakori, hogy egy-egy játékos az utolsó körig kitart. A holland, illetve ausztrál játékok esetében a résztvevők átlagosan 4,97 körig jutottak, vagyis nagyjából a 10 kör felénél elfogadták az igazgató ajánlatát.

Mennyit keresel?

A kockázatkerülés pontosabb okainak meghatározására a játék vizsgálata során három alapforgatókönyvet (kiinduló vagyon: 0; 25 ezer; 50 ezer euró) vizsgáltak a holland, és ausztrál esetben, míg a hazai játék esetében négyet (0; 800 ezer; 1,5 millió; 3 millió forint).

A nulla forintos kezdő vagyont tekintve a hazai játékosok sokkal kevésbé bizonyultak kockázatkerülőnek, mint holland, vagy ausztrál társaik. Míg a 1,5 millió, illetve 3 millió forintos éves jövedelmet tekintve kiinduló helyzetnek már nem tapasztalható eltérés.

Ami érdekességnek számít, hogy a vizsgálatban részt vevő magyar játékosok közül az egyik legkevésbé kockázatkerülők egyike egy fél-professzionális pókerjátékosnak vallotta magát, míg egy másik játék közben bevallotta, hogy jelentős adóssággal küzd.

Mindez mit jelent?

A tanulmányból levonható egyik következtetés az, hogy a pénzügyekben való csekély jártasság, az információ hiánya, illetve a pénzügyi intézmények iránt érzett bizalmatlanság miatt a magyar háztartások kevésbé hajlandóak kockázatosabb eszközökbe fektetni, így fosztva meg magukat a magasabb hozam esélyétől.