Ajánlott orvosság válság ellen: a mikrohitel

Ellenszavazat egyáltalán nem, tartózkodás is mindössze egyetlen volt az Európai Parlament Gazdasági és Pénzügyi Szakbizottságában (ECON), amikor a magyar néppárti euroképviselő sürgette: rugalmas és gyakorlatias közösségi jogszabályokkal olyan társadalmi rétegeket is be lehessen kapcsolni az értékteremtő gazdaság vérkeringésébe, amelyek a szükséges minimális pénzeszközök híján félő, hogy áthullanak a társadalom fenntartó hálóján.

Az újrakezdéshez vagy a lecsúszás előtti megkapaszkodáshoz éppen elegendő, nélkülözhetetlen tőkét az egész Unióban lehessen gyorsan, biztosan és minden eddiginél szélesebb körben megkapnia annak, akinek erre szüksége van. Ezt sugallja a mikrohitelről szóló Becsey-jelentés, először nevezve meg jogalkotó dokumentumban az Európa-szerte kedvezményezettként kezelendő társadalmi csoportokat: a vidéki szegényeket, a bevándorlókat, a cigányokat, a hátrányos megkülönböztetést szenvedő nőket.

A számtalan európai mikrohitel kezdeményezést végre összehangolva és egyszerűsítve kell vállalkozási lehetőséghez segíteni a hosszú távon munkanélkülieket, a nem hivatalos gazdaságban tevékenykedőket is, ha az Unió el akarja érni nagyratörő lisszaboni célkitűzéseit - állítja a Becsey-jelentés.

Ezért szabálynak javasolja, hogy a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás egyidejű növelésének feladványával az általános válság ellenére is tovább küzdő Európai Unióban a tagállamok éves lisszaboni jelentésükben kötelezően számoljanak be arról: mit tettek a mikrohitelezés elősegítésére.

Az állam szerepe ugyanis meghatározó a sikeres mikrohitelezésben, igaz, fejlettségétől és hagyományaitól függően minden tagországban másként. Ezeknek a nemzeti sajátosságoknak, az igényszintek és szükségletek különbözőségének elismerését várja el az európai jogszabályalkotóktól Becsey Zsolt mikrohitel-jelentése.

Az ECON bizottság egyetlen magyar tagjával európai képviselőtársai egyetértettek abban is, hogy a mikrohitelnyújtók minden eddiginél szélesebb körét kell hivatalosan elismerni, azonos megítélés alá helyezve banki és nem-banki, intézményi és közösségi hitelezőket. Ez is segítheti, hogy akik addig jóformán kimaradtak a pénzgazdaságból, visszataláljanak abba, sőt idővel a szigorú fedezeti követelményeket támasztó klasszikus bankrendszer ügyfeleinek körét, azáltal pedig forgalmát növeljék.