Sorsdöntő lépés előtt Budapest: véget érhet az olcsó buliturizmus korszaka

Imponáló, átfogó elemzés jelent meg a Portfolio online gazdasági lapban Lopez Benjamin urbanisztikai szakértő tollából Budapest városfejlesztési és turizmussal összefüggő kihívásairól. A cikksorozat áttekintette Budapest szerepét a pénzügyi válság, főváros – állam partneri viszonyok, intézményi helyzet (kétszintű önkormányzatiság), valamint a szükséges reformok témáiban, lehengerlő helyzetelemzéssel, és hasznos, illetve vitatható javaslatokkal.

Az urbanista turizmusról szóló helyzetelemzése nagyrészt korrekt, a jövőkép rendben van. Kétségtelen: jelenleg Budapest B kategóriás desztinációnak számít, és az a cél, hogy prémium célpont legyünk.

Le kell szögeznünk a korábbi Podmaniczky terv folytatásaként a fővárosnak van friss, korszerű településfejlesztési programja: Városból otthon. Budapest főváros településterve (2026. február), amely releváns és színvonalas anyag akkor is, ha az a média érdeklődését nem csigázza fel. A turizmusra csak nyúlfarknyi rész jutott, ami nem stratégia, csak az átfogó célok és elvi értéktételezések helytálló ismertetése.

Ami a desztinációmenedzsmentet - a turizmus szakmában egy fogadóterület marketingje és menedzsmentje terén létkérdést jelentő intézményt- illeti az urbanista így ír:   

"Fővárosi és várostérségi szinten ma hiányzik az a desztinációmenedzsment-szervezet, amely operatív kapacitással, világos döntési jogkörrel és önálló költségvetéssel képes lenne Budapest turizmusát szervezni."

Ehhez a megállapításhoz hozzá kellene tenni, hogy a városvezetés tisztában van ezzel, és egy turisztikai-szakemberekből álló munkacsoport gőzerővel dolgozik a menedzsmentszervezet felállításán, a munka publikus, és az előkészítés folyamatába a szakma intenzíven bevonásra került. A stratégia hamarosan a közgyűlés és a nyilvánoság elé kerül. 

EZ IS ÉRDEKELHET

Olcsó sör, romkocsmák, káosz: most dől el, kitörhet-e a bulifőváros csapdájából Budapest turizmusa

Budapest turizmusa évek óta a senkiföldjén bolyong: a város egyszerre küzd a bulifőváros‑imázs torzulásaival, a széttöredezett döntéshozatallal és azzal, hogy nincs, aki valóban összefogja a szereplőket.

Összefoglaló kritika a cikksorozatról:

Látogatómenedzsment, térhasználat, teherbíróképesség  problémák figyelmen kívül hagyása

A kedvezőtlen vendégösszetétel és a túlturizmus (overtourism) veszélyének alábecslése

„A kérdés az, hogy a főváros a turizmus minőségét fejleszti-e, vagy beleragad az alacsonyabb színvonalú desztinációk csapdájába.

• Az egyik út magasabb minőségű szolgáltatást, rendezettebb közterületeket, erősebb városi termékeket és jobban eloszló turisztikai hasznot jelent.
• A másik a belvárosi túlterhelést, az olcsó buliturizmust, a lakossági konfliktusokat és a romló városi élményt.
•  

Budapest még most eldöntheti, melyik irányba halad tovább."

A cikksorozat szerzője találóan említi, hogy fennáll a dilemma, hogy minőségi desztináció vagy bulivendégek olcsó terepévé váljon-e a főváros. Ez a forgatókönyv reális, de a veszély bemutatása és megoldási javaslata bele kellett volna férjen a hosszú cikksorozatba. A szakember mindössze egyszer említette a buliturizmust, nem szólt a túlturizmus (overtourism) problémájáról és a látogatómenedzsment kihívásairól. Márpedig az elemzésnél  fontos a problématérkép összeállítása, amelynek egyik fő eleme a bulinegyed krízise és hatása a város-imázsra.

A Belső-Erzsébetváros szórakoztatóipara nem teheti tönkre a helyiek életét, olyan turizmus, ami a lakosság élhetőségét károsítja nem létezhet. A kerület 2021-ben még progresszív rendelettel állt elő, mely az éjszakai üzletek tevékenységét szigorú szabályokhoz kötötte volna. E szabályok felpuhítása, az ellenőrzés feladása azonban a lakók és a turisták, vendéglősök sose látott konfliktusához vezetett.

Álljunk meg egy pillanatra, nézzük meg, hogy nemzetközi turizmus kutatás hova helyezi Budapestet a turizmus-sikervárosok skáláján, hogy ne csak a szakértői benyomásra hagyatkozzunk.

Az Euromonitor International Top 100 City Destinations Index 2024  a következő indikátorokat vizsgálja: Megközelíthetőség, Termék és márka, Infrastruktúra, Fenntarthatóság, Irányítás és adathasználat, Közbiztonság + élhetőség és Turizmus teljesítmény. A régióban a legutóbbi elemet kivéve Bécs, Prága, Varsó is megelőz bennünket, a fenntarthatósági indikátorban erősen alulteljesítünk. (Budapest összesítve az 52. helyen áll).

A turistabusz-közlekedési problémák érzékelésének hiánya

Budapestnek van EU konform fenntartható városi mobilitási terve. (2023) A terv azonban a fővárosi csoportos turizmus buszos útvonalai, kiindulási, megállási pontjai és várakozóhelyei szabályozásával, a közlekedési módváltó pontok kialakításával adós maradt.

A kerületi, fővárosi, országos szabályok és hatáskörök átfedései továbbra is akadályai a rugalmas rendszernek. Ha egy kerület a szakma bevonása nélkül járműparkot létesít ez egy magasabb szintű káosz kezdete lehet. A város turisztikai magterületére – a Várba, a Gellérthegyre – a meglévő liftekkel, hiányzó mozgójárdákkal a feljutás nehézkes, a turistabuszos feljutás elkerülhetetlen.

A nagyváros a turistabusz közlekedés terén megoldhatná a buszparkolást, egyértelmű és KRESZ táblákkal biztosított fel-leszállító pontokon, az informatikai háttér is megvan már hozzá, de egyes kerületek és a főváros közötti hatásköri viták nem támogatják a racionális megoldást. Ezek a problémák nemcsak a menedzsment, hanem a szabályozás  problémái is, de ezek kimaradtak a cikksorozatból, pedig a fővárosi turizmus-aréna kulcskérdései.

Turizmus-szakmailag téves termékfejlesztési javaslatok

Ami a cikksorozat turizmusra vonatkozó részleteit illeti több téves megállapítással, illetve megközelítéssel szembesülünk. Benjamin  Lopez  górcső alá veszi az üzleti turizmust:

„A magasabb költésű, egész évben működő turizmus egyik legerősebb pillére az üzleti turizmus.  … bevételi, jövedelmezőségi, munkahelyteremtési téren húzó alágazata a hivatásturizmus és azon belül a rendezvényturizmus. Budapest ezen a területen ma érzékelhető lemaradásban van, a strukturális hátrány pedig jól körülhatárolható.”

Ebben vitatkoznunk kell a szerzővel. Semmilyen lemaradás nincs, ami nem jelenti azt, hogy kihasználatlan potenciál illetve megoldandó hiányosság ne lenne.  Budapest az ICCA szigorú kritériumrendszerében is évek óta Európa TOP 20 konferenciavárosához tartozik, a világrangsorban is a 27. helyen áll.  Egyébként kb. félezer rendezvényhelyszín adja fővárosi MICE fogadóképességünket: 

Hazánkban évi kb. 5000 üzleti rendezvényt tartanak (forrás Budapesti Kongresszusi Iroda). Az említett ICCA statisztika csak az association (szövetségi) rendezvényeket listázza, a hazai MICE túlnyomó részét egyébként a hazai  corporate (vállalati) rendezvények adják. A vállalati és állami rendezvényekben idén visszaesés várható, mert a választási eredmények miatt kiesik egy megrendelői kör: a dübörgő állami, illetve államhoz kötődő nagyvonalú költésű vállalati rendezvények köre eltűnni látszik.

Kell-e új nagy konferencia központ?

„Hiányzik egy modern, nagy léptékű konferenciaközpont, a hozzá kapcsolódó, legalább 500 szobás szállodai háttér, valamint az üzleti rendezvényekhez illeszkedő, magas színvonalú szabadidős élménykínálat. A konferenciaközpont és a kapcsolódó szállodai kapacitás középtávon kezelhető ingatlanfejlesztési feladat lehet, helyszínként pedig elsősorban a budapesti rozsdaövezetek kínálkoznak.”

A szakmában megoszlanak a vélemények, hogy az ezredforduló óta mindegyik kormányzat által megígért kongresszusi központra szükség van-e még. A szakma egy része szerint az 50 milliárdért fejlesztett, ISO 20121 minősítésű Hungexpo már betölti a nagy befogadóképességű helyszín szerepét. Mások szerint elkelne egy belterületi színvonalas, szálloda-kapcsolatos  és  hatalmas kiállítótérrel bíró nagy kapacitású új központ is. Azonban -szemben a cikkíró ötletével -a rozsdaövezetben csak akkor lenne kívánatos a beruházás, ha ott biztosítható lenne egy elviselhető környezet miliő, hisz Budapest egyik versenyelőnye a MICE piacon a bleisure: a résztvevők az ülések után a kivilágított város varázslatában, minőségi gasztrokínálatú városi térben turistákká is válnak.   

A cikksorozat szerzője a kongresszusi iroda témájában is nyitott kapukat dönget. ” Az üzleti turizmus valódi fejlesztése …. szélesebb városgazdasági és termékfejlesztési kérdés…:

Ennek szervezeti eszköze lehet egy MICE-koordinációs egység ... Egy ilyen egység a konferencia- és üzleti rendezvénypiac fejlesztését szakmai intézményi keretek között foghatná össze. Feladata Budapest népszerűsítése lenne a nemzetközi rendezvényszervezők körében, a nagyobb konferenciák célzott megszerzése, a támogatási eszközök kezelése, a piaci partnerek bevonása, valamint a helyszínek, szolgáltatások és városi élmények összehangolása.”

Ilyen szervezet van (nem koordinációs egységnek, hanem kongresszusi irodának hívják) évtizedek óta  sikeresen működik, időnként kiszervezték, majd visszaszervezték, az MTÜ vitte tovább a Budapest Convention Bureau brandet. Sikerrel képviselik a hazai MICE-t a nagy MICE vásárokon, kampányokat visznek, worshopokon vesznek részt. A szabadidős turizmus nemzeti promócióját végző Visit Hungary „féltestvérének” tekinthetők (Budapest Congress Bureau). Számos MICE „nagyhatalomban” egyébként külön van országos és fővárosi kongresszusi iroda is. (A közös iroda helyett országos és budapesti iroda épp a vidéki konferenciavárosok számára lenne fontos, hisz eddig az országosban a budapesti kínálat dominált.)     

A Hungexpot illetően meg kell jegyezni, hogy a fejlesztéskor nem gondoskodtak a kellő közlekedési kapcsolatról. A korszerű új kongresszusi központ egyetlen nagy hiányossága, hogy a résztvevőknek a belvárosból igen nagy kínlódás kijutni a kongresszusi helyszínre. Már régóta nem a kongresszusi résztvevőknek ajánlott kisszámú szálloda és onnan szervezett shuttle busz szolgáltatás az eljutás módja. A résztvevők számos szállodában sőt Airbnb-ben megszállva egyénileg jutnak ki a területre. A Hungexpo projekt  sikerét egyedül  a (közlekedési) elérhetőség megfelelősége rontja le. Az  Austria Center Vienna, Messe Berlin a Fiera Barcelona és a  Wien Exhibition & Congress Center esetében a közlekedés szinte ugyanannyira része volt a projektnek, mint maga az épület.

Amikor az urbanista szakember rozsdaövezetek turizmusba való bevonását vizionálja, láthatóan szétválik és szembe kerül egymással a várostervezői és a turisztikai megközelítés. A várostervezők joggal találják meg fejlesztési terepként a külvárosokat, hisz a belvárosi telekviszonyok már nem alkalmasak ingatlanfejlesztésre, a rozsdaövezetek sok izgalmas barnamezős lehetőséget kínálnak, ők a város egészében gondolkodnak, fel kívánják hozni a leszakadt, de jó potenciállal bíró tereket. De egyelőre, amíg ott nincs konzisztens szolgáltatási színvonal ne küldjünk oda turistákat (egy-egy pontszerű fejlesztés nyomán), mert kétséges, hogy a vendég milyen hangulatban tér majd vissza.

Benjamin Lopez  egyébként egy fővárosi attrakciónál a Hungexpoéhoz hasonló problémát jelez: „intő példa a Citadella és a Gellért-hegy esete, ahol az erőd megújult és új látogatói funkciókkal bővült, de a környezet rendezése és a kapcsolódó közlekedésfejlesztések elmaradtak. Ezt a hibát a következő fejlesztési ciklusban nem szabad megismételni.”

Vitakozni kell urbanista szakértő  „termékfejlesztő” elgondolásaival is:

„Budapestnek erős attrakciói vannak, de ezek ritkán állnak össze tudatosan felépített, többnapos városi élménycsomaggá. A Budai Vár, a Lánchíd vagy a Bazilika önmagukban erős látványosságok, de nem kapcsolódnak olyan egymásra épülő útvonalakba, amelyek a nemzetközi piacon is jól pozicionálható ajánlattá szerveznék Budapestet.”

Az egyéni vendég spontán dönti el, mit néz meg, merre kanyarodik, hogyan osztja be útvonalát. Az utazási trendek egyre inkább az egyéni (szervezett vagy szervezetlen) utazások felé tolják a piacot. Szervezett csoportos vendég is sok mozog egyénileg a szabadidős szakaszokban. A vendég kreatív, az applikációk és a városi desztinációs kártya (Budapest Card) ötletei segítik őt. A városi turizmus promóció (és az utazási irodák) persze ajánlhatnak útvonalakat, témák, sztorik köré szervezett programot, de nem szükséges, hogy városfejlesztési eszközökkel „jól pozicionálható egymásra épülő útvonalakat” erőltessünk rájuk. (Szükséges azonban az utak, járdák, utcabútorok, illemhelyek, árnyékolások, vízvételi lehetőségek a turistajárta területeken.) A várostervező ne komponáljon   útvonalakat, azt megteszik majd a piaci szereplők illetve a felálló TDM. A várostervező a feltételek megteremtését tervezze.

A körúton túl

„Budapestnek nemcsak a történeti városmagja izgalmas, a turisták mentális térképe mégis túlságosan a belső városrészekre koncentrálódik. A külső városrészekben számos olyan adottság van, amely jobb feltárással, erősebb kommunikációval a mainál sokkal hangsúlyosabban jelenhetne meg.”

Ezek megszívlelendő, tartalmas megállapítások. Azonban az az összesítés, ahogy a városrészek potenciális turisztikai kínálatát az urbanista bemutatja az legjobb indulattal is véletlenszerűnek  mondható.

"Aquincum római öröksége, a budai hegyvidék, a budafoki pincészetek, a Római-part vagy Óbuda történeti városrészei mind olyan értékek, amelyek ma csak részben látszanak Budapest turisztikai térképén, de a budai hegyvidék (például a Gyermekvasút, a Libegő, az Erzsébet-kilátó) sem kapcsolódik be adottságaihoz mérten a főváros kínálatába."

Csak egyet tudunk érteni azzal, hogy „Az aquincumi polgárváros és az amfiteátrum például erőteljesebb láthatóságot és városi turisztikai útvonalakba kötést érdemelne.”

A példálózó említésekhez képest itt egy olyan  várostervezői megközelítés lenne indokolt, amely meghatározza azokat a zónákat, vagy tematikus kínálatot, amit fel kellene építeni. Néhány példa: a 2.kerület Margit-negyed lakossági célú projektjét a turizmusra is kiterjeszteni a „török negyed” Király fürdő- Velij bég fürdő, Gül baba türbe háromszöégben, stb., a 3.kerület Vigalmi negyed, a Krúdy negyed, a Római attrakciók környéke, a 11. kerületben a Bartók-negyed továbbgondolása és Citadella közlekedési kapcsolatainak megerősítése.

A világörökség-várományos római Limes (Budapesten Óbuda mellett a Belváros, Albertfalva és Nagytétény is erődmaradványokat mondhat magáénak) mellett egy másik ígéretes világörökség-várományos, a hazai szecesszió is hozzátehető a nagy ígéretű kínálatfejlesztési palettához.

EZ IS ÉRDEKELHET

Rendkívüli bejelentés érkezett az egyik neves kerületből: ókori világcsoda születhet újjá Magyarországon

A harmadik kerületi Önkormányzat hivatalosan kezdeményezi, hogy az UNESCO világörökség része legyen a Hadrianus-palota és a limes teljes szakasza;

A magyar Limes legutóbbi nevezésekor több milliárd forintos vonzerőfejlesztési és fogadóképességfelesztési forrás várt volna a helyszínekre, ha a kormány nem gondolta volna meg magát.

A múzeumok egységes kínálattá szervezési megközelítése is vitatható

„Desztinációmenedzsment oldalról nézve ma sincs olyan, a nemzetközi piacon azonnal beazonosítható, önmagában is utazási döntést kiváltó ikonikus húzóintézménye vagy múzeumi hálózata a városnak, mint Bilbao esetében a Guggenheim vagy Bécsben a MuseumsQuartier.”

Fogadjuk el a Liget projekt sikeres elemeit, és ne öntsük ki a gyereket a fürdővízzel. Ez már bizonyos mértékig egy múzeumnegyed! Talán a különféle elképzelések polémiája, vagy a forráshiány okozta, de jó egyensúly jött létre a Városligetben, ami vonzó, és a történelmi folytonosság szempontjából is vállalható eredményt hozott. Mint tudjuk a beruházási mohóság még számos épületet szánt volna a parkba, pl. a közlekedési múzeumot, építészeti múzeumot, a magyar foto házát, a, Magyar Nemzeti Galériát, míg a környezetért aggódók a Magyar Zene Házát se engedték volna felépülni.

De egyébként: ne legyen hálózatosítás, a sokszinűség és szétterülő sokpontúság olyan adottság, ami nem hiba, hanem érték. A fontos, hogy a környezeti és kényelmi színvonal egyenszilárd legyen.

A Budai Várnegyed jövője

„Budai Várnegyed turisztikai szempontból jelentős ugrást hozhatnak, az eddigi funkciók alapján azonban az újjáépülő várnegyedi épületek jelentős része állami-intézményi használathoz kapcsolódott volna, vagy jövőbeli funkciójuk nem volt kellően átgondolva. Ezért desztinációként az eddig megépült épületek egyelőre csak korlátozottan váltak a kínálat részévé.”

A Hauszmann-program építményei leendő funkciójának megtalálása valóban nagy kihívás a turizmus számára is. 

EZ IS ÉRDEKELHET

Most dől el a százmilliárdos monstrumok sorsa: turistaparadicsom vagy zárt elitnegyed lesz a Budai Várból?

Évente milliók mennek fel a Budai Várba, de a sok tízmilliárdból újjáépített paloták és reprezentatív épületek jelentős része ma inkább fotótéma, mint valódi turisztikai attrakció.

„Budapest klasszikus látogatói városmagja Budán a Várig, Pesten a Városligetig ér, ezen a területen pedig kiemelkedő sűrűségben sorakoznak történeti épületek, közterek és kulturális intézmények. A 2010-es években több olyan felújítás történt, amely valóban élhetőbbé tette a várost – elég az Egyetem tér környékére, a Kiskörútra vagy a Bartók Béla útra gondolni. Ezek azonban ma szigetként élnek a városban: nem állnak össze szervesen, ezért a látogató sem érzékeli, hogy valódi koncepció lenne a város mögött.”

„Az adottságok megvannak; a kérdés az, képesek vagyunk-e a ma sokszor szigetként működő közterületeket, látnivalókat és városi tengelyeket összefüggő, jól olvasható élményrendszerré szervezni.”

Nem szükséges mesterségesen rendszert és élménytengelyt szervezni. Rendbe kell hozni az útburkolatokat, padokat, infotáblákat, jó weboldalra mutató QR kódokat elhelyezni, és a szervezetlen egyéni utas eldönti, merre akar sétálni felfedező útján, a szervezett egyéni és különösen a szervezett csoportos vendégnek az utazási iroda építi a programot.

A remélhetően felálló fővárosi desztináció-menedzsment és marketing szervezet nyitott lesz a programok építésére és kommunikálására és új korszak kezdődhet a turizmus közösségi alapú újjászületésében.

*Dr Karsai Árpád turisztikai tanácsadó irodavezető, turizmus oktató, jogász , a TUTSZ Stratégiai Műhely vezetője