Rab Árpád: a jelenlegi kritikus helyzetben korlátozni kellene az energiafelhasználást

A mesterséges intelligencia rohamos terjedésével egyre gyakrabban kerül szóba, hogyan lehetne ellenőrizni az algoritmusokat, szabályozni a fejlesztéseket, illetve kordában tartani az MI jelentette kockázatokat. Rab Árpád jövőkutató szerint azonban van egy ennél jóval kézzelfoghatóbb eszköz is: az energiafelhasználás korlátozása. Úgy véli, a fizikai infrastruktúra szabályozása könnyebben ellenőrizhető, mint maguknak az algoritmusoknak az auditálása, miközben az MI működésének energiaigénye egyre fontosabb kérdéssé válik.

Rab Árpád legutóbbi Substack-bejegyzésében az MI körüli pánik kapcsán vetette fel ismét az energia oldaláról történő megközelítést. Szerinte miközben sok szó esik arról, hogy az algoritmusokat miként kellene ellenőrizni, az egyik legegyszerűbb szabályozási pont maga az infrastruktúra lehet.

A jövőkutató szerint az energiafelhasználás korlátozása, vagyis a fizikai és infrastrukturális szűk keresztmetszetek szabályozása „sokkal kézzelfoghatóbb és ellenőrizhetőbb eszköz”, mint az algoritmusok auditálása. Többféle megoldást is elképzelhetőnek tart, például az adatközpontok hálózati csatlakozási kvótáit, energiahatékonysági limiteket, illetve a számítási kapacitás dinamikus korlátozását.

Nem az algoritmust kell feltétlenül lekapcsolni

Rab Árpád szerint az energiahatékonysági korlátok különösen érdekesek lehetnek, mivel ezeknél azt is vizsgálni lehet, hogy egy adott MI-megoldás mekkora társadalmi hasznot termel az általa felhasznált energiához képest.

A jövőkutató szerint technikailag ma már az is megoldható, hogy egy-egy rendszer számítási kapacitását mérjék és szükség esetén korlátozzák. Vagyis fizikai oldalról nézve nem feltétlenül az a probléma, hogy nincs meg a „kapcsoló”, amellyel az MI-rendszerek működése korlátozható. A valódi kérdés inkább az, hogy mikor és milyen áron lehetne ezt megtenni.

Rab Árpád egy szemléletes példát is hoz: ha egy mesterséges intelligencia irányítaná Magyarország kritikus infrastruktúráit, a közigazgatást és az ügyintézést, az állítása szerint a teljes magyarországi áramfogyasztás 1-2 százalékából is megoldható lenne. Egy ilyen rendszer tehát fizikailag lekapcsolható lenne, ugyanakkor minél több területen válik tőle függővé a társadalom, annál komolyabb következményei lennének egy ilyen leállásnak.

„Nem a fejlesztés sebessége a legfontosabb, hanem a függőség növekedése mértékének sebessége” – írja.

Már most is megjelentek az adatközpontokat érintő korlátozások

A felvetés azért is érdekes, mert az energiaellátás és az adatközpontok kapacitása már jelenleg is korlátot jelent az MI-ipar további bővülésében. A mesterséges intelligenciához szükséges számítási kapacitás mögött ugyanis hatalmas adatközpontok, szerverek, hűtőrendszerek és elektromos hálózatok állnak.

Rab Árpád is erre a fizikai infrastruktúrára helyezné a hangsúlyt. Bejegyzésében példaként említi Írországot és Hollandiát, ahol már léteznek olyan megoldások, amelyek az adatközpontok hálózati csatlakozását korlátozzák.

A jövőkutató szerint ez azért lehet fontos irány, mert miközben egy algoritmus működésének vagy társadalmi hatásának ellenőrzése rendkívül összetett feladat, azt jóval egyszerűbb megmondani, hogy egy adott infrastruktúra mennyi energiát használhat fel, illetve mekkora terhelést jelenthet az elektromos hálózatra.

Akár lassítani is lehetne az MI-válaszokat

Rab Árpád ennél szokatlanabb megoldást is felvet: szerinte az energiafelhasználás csökkentésében szerepet kaphatna az úgynevezett eltolt idő alapú megközelítés is.

Ennek lényege, hogy nem minden MI-kérdésre kellene azonnal választ kapni. Egyes feladatoknál akár az is elegendő lehetne, ha a rendszer csak később, például 24 óra elteltével adna választ. Ez a felhasználó számára továbbra is gyorsnak tűnhet, miközben az MI-rendszerek számítási kapacitásának időbeli elosztása mérsékelhetné az energiaigényt.

A gondolat mögött az húzódik meg, hogy az MI-rendszerek energiafelhasználása nem pusztán technológiai kérdés. Az is számít, milyen gyors válaszokat várunk el, milyen feladatokat bízzunk gépekre, és mennyire válik nélkülözhetetlenné a technológia.

Nem az MI fejlesztése a legnagyobb kérdés

Rab Árpád szerint ezért nem önmagában az MI fejlődésének sebessége jelenti a legnagyobb problémát, hanem az, hogy milyen gyorsan válunk függővé ezektől a rendszerektől. Minél több alapvető szolgáltatás, vállalati folyamat, közigazgatási feladat vagy kritikus infrastruktúra kerül MI-alapú rendszerekre, annál nehezebb lesz egy esetleges energiahiány vagy tudatos kapacitáskorlátozás esetén egyszerűen leállítani őket.

A jövőkutató szerint a fizikai korlátozás addig hatékony, amíg az emberi rendszerek képesek megfelelően működni a technológia nélkül is.

Ez az energia szempontjából is fontos kérdést vet fel: nemcsak azt kell vizsgálni, hogy mennyi energiát fogyaszt az MI, hanem azt is, hogy mennyi olyan tevékenységet építünk rá, amelyet később már nem tudunk nélküle elvégezni.

A mesterséges intelligencia energiaigénye így a jövőben nem pusztán környezetvédelmi vagy energetikai kérdés lehet, hanem az infrastruktúra, a gazdaság és a társadalmi működés egyik meghatározó biztonsági kérdése is.

Rab Árpád szerint ezért érdemes már most kialakítani azokat a fizikai és energetikai korlátokat, amelyekkel szükség esetén beavatkozhatunk. A kérdés szerinte nem az, hogy létezik-e a „dugó”, amelyet ki lehet húzni, hanem az, hogy mire eljutunk odáig, mennyire leszünk képesek működni nélküle.