Itt van Brüsszel új lakhatási mesterterve: Magyarországon is óriási a baj, rengeteg pénzt kell mozgósítani

A legfrissebb hozzáférhető magyar adatok alapján 2026 elején ugyan lassult a korábbi rendkívül gyors áremelkedés, a lakhatás ettől azonban még nem lett érdemben olcsóbb hazánkban. A Központi Statisztikai Hivatal július végén közzétett adatai szerint 2026 első negyedévében a magyarországi lakások nominális ára 8,6 százalékkal, reálértéken 6,7 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit.

Az előző negyedévhez képest ugyanakkor már 2,5 százalékos nominális árcsökkenést mértek. Ám hosszabb időtávon még látványosabb a magyar lakáspiac átalakulása. Az Eurostat elérhető adatai alapján 2010 és 2024 között az uniós lakásárak átlagosan 53 százalékkal emelkedtek, Magyarországon viszont 231 százalékkal, ami a legnagyobb növekedést jelentette uniós szinten. A bérleti díjak eközben ugyanezen időszak alatt uniós átlagban 25, Magyarországon 107 százalékkal nőttek.

És a drágulás azóta sem állt meg, a lakhatási válság egyre mélyül. A KSH-ingatlan.com lakbérindex szerint 2026 júniusában az egy évvel korábbinál országosan 5,2, Budapesten 4,7 százalékkal voltak magasabbak a kínálati lakbérek. A 2021-es szinthez képest pedig már országosan és a fővárosban is mintegy 73 százalékos volt az emelkedés. Közben a kínálati oldalon viszont már látszanak az élénkülés jelei. Úgy tűnik, 2026 első felében 6278 új lakás épült Magyarországon, 22 százalékkal több, mint egy évvel korábban, míg az engedélyezett vagy egyszerű bejelentéssel építeni tervezett lakások száma 16 588 volt, ami 29 százalékos növekedést jelentett.

Európa-szerte megfizethetőségi problémává vált a lakhatás

A magyar helyzet nem specifikus, maximum csak egy kicsit. Az Európai Bizottság adatai azt jelzik, hogy az uniós lakásárak több mint 60 százalékkal, az átlagos bérleti díjak pedig több mint 20 százalékkal emelkedtek 2013 óta. A probléma ráadásul már túlmutat azon, hogy egyes háztartásoknak mennyibe kerül lakást vásárolni vagy bérelni. Az uniós döntéshozók úgy vélik, hogy a megfizethető lakhatás hiánya korlátozza a munkavállalók mobilitását, nehezíti a tanulást és a családalapítást, végső soron pedig gyengíti az európai gazdaság versenyképességét és a társadalmi kohéziót.

Ez az egyik oka annak, hogy az Európai Unió az elmúlt időszakban minden korábbinál hangsúlyosabban kezdett foglalkozni a kérdéssel. Az Európai Bizottság 2025. december 16-án mutatta be az első, megfizethető lakhatásra vonatkozó európai tervét.

A program négy fő pillérre épül:

• a lakáskínálat növelésére,
• a beruházások mozgósítására,
• az azonnali segítség és a strukturális reformok összekapcsolására, valamint
• a lakhatási válság által leginkább érintett csoportok védelmére.

Az Európai Parlament 2026. március 10-én már elfogadta a lakhatási válságról szóló saját kezdeményezésű jelentését, amelynek célja a méltó, fenntartható és megfizethető lakhatást szolgáló megoldások felvázolása volt. Május 12-én pedig a Bizottság indította el az Európai Lakásszövetséget, amely a tagállamokat, régiókat, városokat, uniós intézményeket és a lakhatási ágazat szereplőit hozza közös platformra.

Évente kétmillió új otthonra lenne szükség

A probléma léptékét jól érzékelteti az uniós számítás, miszerint Európában évente több mint kétmillió új otthon megépítésére lenne szükség a kereslet kielégítéséhez. Mindez nagyjából 650 ezerrel több lakást jelent annál az évi mintegy 1,6 milliónál, amely jelenleg elkészül. A szükséges többletberuházás nagyságát évente körülbelül 153 milliárd euróra becsülik, ami nagyjából 55,6 ezer milliárd forint.

Ekkora összeget azonban sem az uniós költségvetés, sem a tagállamok nem tudnak önmagukban előteremteni. A lakhatási fordulat ezért egyre inkább arról szól, hogyan lehet az uniós, nemzeti és helyi közpénzek mellé magántőkét bevonni, illetve a már rendelkezésre álló forrásokat hatékonyabban felhasználni.

Ezt szolgálhatja a megfizethető lakhatásra vonatkozó európai tervhez kapcsolódó páneurópai lakásberuházási platform. A szakemberek ugyanakkor hangsúlyozták, hogy ez önmagában nem jelent új uniós pénzügyi alapot, hiszen a célja a már létező uniós, nemzeti és helyi finanszírozási eszközök jobb összehangolása, a vegyes finanszírozási konstrukciók támogatása és ezen keresztül további beruházások mozgósítása.

Európa lakhatási kihívása nem kizárólag több lakóegység építését jelenti. Ahol az urbanizáció felgyorsul, megfelelő infrastruktúrával rendelkező városrészeket kell terveznünk és építenünk: tömegközlekedés, zöldterületek, energia, víz, gondozási szolgáltatások és a közösségeket élhetővé tevő közlétesítmények. Ugyanakkor az európai beruházásoknak támogatniuk kell a régiókat az elnéptelenedés kezelésében és a maradási lehetőségek megteremtésében. Ezért nem szabad szétválasztani a lakhatási politikát, a várostervezést és az uniós beruházásokat. A kohéziós politika már most is megvalósítja ezt az integrált megközelítést, míg az Európai Beruházási Bank segíthet mozgósítani azt a beruházási volument, amelyre az európai városoknak és régióknak most szükségük van

– emelte ki a Régiók Európai Bizottságának ülésén Tüttő Kata, a Régiók Európai Bizottsága elnöke.

Nem véletlen, hogy éppen a finanszírozás és a végrehajtás került a középpontba július 2-án a Régiók Európai Bizottságának legutóbbi plenáris ülésén. A résztvevők szerint elérkezett az idő arra, hogy Európa a politikai ambícióktól továbblépjen a konkrét, megfizethető és környezeti szempontból fenntartható lakások létrehozása felé. Ebben kulcsszerepet szánnak az Európai Beruházási Banknak. Az EBB-csoport 2025-ben rekordösszegű, 5,2 milliárd eurós új finanszírozást biztosított a megfizethető és fenntartható lakhatáshoz kapcsolódó beruházásokra, 2026-ban pedig ezt mintegy 6 milliárd euróra tervezi növelni.

A rugalmasan alkalmazkodó városokba és régiókba, a kohézióba és a lakhatásba való beruházás az európai versenyképességet és gazdasági növekedést erősítő stratégiai prioritás. Európa beruházási motorjaként az Európai Beruházási Bank csoport az Unió minden szegletében lehetőségeket kínál a tehetségek számára olyan projektekkel, amelyek olyan hatást váltanak ki Európa eszméjéből, amelyet az emberek érezhetnek, és amelyben a partnerek megbízhatnak

– hangoztatta Nadia Calviño, az Európai Beruházási Bank elnöke az ülésen, aki szerint olyan helyekre van szükség, amelyek jól bírják a változásokat és könnyen alkalmazkodnak.

De honnan lesz minderre pénz?

A városok és régiók ugyanakkor arra figyelmeztettek, hogy a pénz rendelkezésre állása önmagában nem elegendő. A lakhatási válság következményeivel a helyi önkormányzatok találkoznak közvetlenül, és az egyes térségek problémái jelentősen különbözhetnek egymástól. Más beavatkozásra lehet szükség egy gyorsan növekvő nagyvárosban, egy turizmus által felhajtott ingatlanpiacon vagy éppen egy elnéptelenedő vidéki térségben. A megoldás? Ezért kérnek jobb hozzáférést az uniós és az Európai Beruházási Bank forrásaihoz, valamint nagyobb mozgásteret a helyi igényekre szabott programok kialakításához.

A megfizethető lakhatás a lakáskínálat növelésével kezdődik. Európának meg kell szüntetnie azokat az akadályokat, amelyek lelassítják az építkezést és a felújítást, ugyanakkor támogatnia kell a beruházásokat, és erősítenie kell a helyi és regionális önkormányzatok szerepvállalását. Az előre vezető út egyértelmű: lakásügyi egyszerűsítési csomag, hatvan napos engedélyezési eljárások, az építési szolgáltatásokhoz való könnyebb hozzáférés, a lakhatásra nehezedő alacsonyabb adóterhek és a rendelkezésre álló földterületek mozgósítása. Csak több otthon építésével és gyorsabb felújításával tudjuk megfizethetővé tenni a lakhatást a jövő generációi számára

– magyarázta Borja Giménez Larraz, európai parlamenti képviselő és „A lakhatási válság az Európai Unióban, megoldások a tisztességes, fenntartható és megfizethető lakhatásra” című vélemény előadója.

A vita egyik legfontosabb tétje ezért már a következő, 2028–2034-es uniós költségvetés. A régiók és városok azt szeretnék elérni, hogy a lakhatás tartós uniós prioritás maradjon, és ebben továbbra is komoly szerepet kapjon a kohéziós politika. Attól tartanak ugyanis, hogy a jövőben a lakhatási programoknak ugyanazokért a forrásokért kell majd versenyezniük többek között a mezőgazdasági, versenyképességi és fenntarthatósági célokkal.