Óriási lehetőséget szalaszt el Magyarország: évtizedes problémát oldhtnánk meg, de kevesen tudják, mit kellene tenni

A hó szerkezetétől függően térfogatának 10–90 százaléka víz. Durva közelítéssel már 10 centiméter laza hó is legalább 10 milliméter csapadéknak megfelelő vízmennyiséget tartalmaz. A hóban lévő levegő biztosítja a jó hőszigetelő képességet, míg a fehér felszín magas albedója miatt a napsugárzás jelentős része visszaverődik. Ennek következménye, hogy a hó lassabban melegszik fel, az összehordott hókupacok pedig olvadáskor hosszabb ideig megmaradnak.

A közlekedés miatt sok helyen elkerülhetetlen a hó eltakarítása, de nem mindegy, hová kerül a felhalmozott hó. Az úttestre tolt hó akadályozza a forgalmat, majd olvadás után visszafagyva balesetveszélyt okozhat. Ennél kedvezőbb megoldás, ha a havat zöldfelületekre lapátoljuk.

„Ha a hó nem az úttestre kerül, hanem füves területre, az olvadékvíz fokozatosan beszivárog a talajba, és növeli annak vízkészletét” – emelte ki Waltner István.

A szakértő másik fontos tanácsa, hogy a kertekben lehetőség szerint hagyjuk helyben a havat. Az egyenletes olvadás javítja a talaj nedvességtartalmát, és hozzájárulhat a talajvíz pótlásához. Ha szükséges a hó áthelyezése, olyan területet érdemes választani, ahonnan az olvadékvíz nem a csatornába folyik el, hanem helyben elszivároghat. Árnyékosabb, magasabban fekvő részeken a hó lassabban olvad, így időben elnyújtva biztosít vizet a kert számára. Ugyanakkor figyelembe kell venni a terepviszonyokat is, mert hirtelen felmelegedés vagy eső esetén a gyors olvadás beázást vagy átmeneti elöntést okozhat.

Lényeges szempont, hogy a sózott felületekről származó havat ne halmozzuk a talajra. A só felhalmozódása tartósan ronthatja a talaj szerkezetét és termőképességét. A járdák síkosság-mentesítésére inkább mechanikai tisztítást vagy engedélyezett anyagokat, például zeolitot érdemes használni.