Az ír példa jó lenne nekünk is?

A még múlt év végén megjelent híradások szerint a kormányzat által teremtett üzleti légkört tekintve Budapest egy év alatt - négy helyezést rontva - a 6. helyre csúszott vissza az európai városokkal való összehasonlításban, és elemzők szerint ha az adórendszer továbbra is ilyen nehézkes marad, akár még hátrébb is kerülhettünk. Mindamellett, a politikai kockázatot tekintve Magyarország és Budapest továbbra is a legstabilabbnak számít a közép-kelet-európai régióban.

A GDP - ha a megszorítások következtében csökkenő mértékben is - 1995 óta folyamatosan pozitív növekedési rátát mutatott Magyarországon. A kilátások hosszú távon kedvezőek, a beruházások folytatódnak. Ha Írországot vagy Portugáliát vesszük példaként, az Európai Unióba való csatlakozásuk időpontjában a gazdasági fejlődés és a befektetések valóban jelentősek voltak. Sok szakértő úgy véli, hogy Magyarország ezt a modellt fogja követni.

Az ír növekedés sem indult el azonban varázsütésre az EU csatlakozást következtében. A 70-es évek végén és a 80-as évek elején még az ír kormány is nagy államháztartási deficittel küzdött, az adóterhek általában magasak voltak (az általános forgalmi adó 35% volt). A 80-as évek közepe felé azután ráadásul az ország gazdasági recesszióba került, amelynek következtében a kormány megszorításokat vezetett be: szűkítette az egészségügyi- és szociális ellátórendszert, átalakította az adórendszert, amelyen keresztül ösztönözte a munkavállalást is. Létfontosságú volt, hogy ezeket a döntéseket az ellenzék is támogatta. Az intézkedések eredményeként Írországnak hamarosan sikerült felzárkóznia Európához, majd 2003-ra az egy főre jutó GDP már az EU átlaghoz képest 140% -os volt.

Írországhoz hasonlóan a magyar kormány is az erőforrásai felett költekezett. Az azonban mindenképpen dicséretes, hogy a "jobb megelőzni, mint gyógyítani" elv alapján a kiadások lefaragásához nem várták meg a recesszió megérkezését. Az ír modell követéséhez Magyarországon is szükség lenne konszenzusra a megszorító intézkedések és az adóreformok kapcsán, amely hozzájárulna az üzleti, befektetői környezet bizalmának erősítéséhez, a munkaerőpiac kifehérítéséhez. Ha ezek a feltételek megvalósulnak, a magyar gazdaság növekedése visszaállhatna a 4-5 %-os - vagy még ennél is magasabb -szintre.

Az ingatlanpiac területén jelentős fejlődés várható. Budapesten 2 millió négyzetméter körül van az "A" kategóriájú irodák alapterülete, míg Bécsben 10,2 millió négyzetméter. Az ingatlanfejlesztők ugrásra készen állnak arra, hogy a magyar piaci réseket betöltsék, amint a gazdaság ismét kiszámítható (4-5 %-os) fejlődési pályára áll. Számos megaprojekt fekszik még a tervezőasztalon, amelyek ha a következő 5 évben megvalósulhatnának, az iroda piac kínálatát legalább 1.850.000 négyzetméterrel bővítenék ki. A kérdés csak az, hogy sikerül-e magyar gazdaságot illetve a költségvetést egyenesbe tenni.

Az ipari vagy logisztikai létesítmények fejlesztése is növekvő tendenciát mutat, egyre több vállalat települ le Magyarországon ezzel a céllal.

A fogyasztás is jelentős mértékben növekedni fog, ezen kívül a bevásárló központok és az áruházak terén is óriási lehetőségek kínálkoznak. Érdemes megállapítani, hogy még mindig elmaradunk az európai átlagtól az összterület és az ezer főre jutó bevásárlóközpont-terület nagyságának tekintetében.

Az ingatlantanácsadás terén bár nagy a konkurencia, de ez kedvező úgy a fejlesztők, mint a befektetők számára. Az információk átláthatósága javul, az információcsere a vállalati ingatlan tanácsadók között nemzetközi szinten is egyre hatékonyabb - összegzi a piaci áttekintést Remi Couture, a Colliers befektetési elemzője.