Királyi fizetések a pénz világában: "felfordul a gyomrom"

Az írás felháborítónak, tisztességtelennek és undorítónak tartja a jelenlegi gyakorlatot, egyenesen "legális bűntettnek" minősíti az alkalmazott rendszert, amely végső juttatásként fizet olyan összegeket a távozó elsőszámú vezetőknek, amelyeket egy átlagos dolgozó folyamatos munkával élete végéig sem keres meg.

A statisztikák szerint 1990 és 2004 között 2.82 millió dollárról 11.8 millió dollárra emelkedett a világ vezető vállalatainál alkalmazott vezérigazgatók átlagos, inflációval korrigált éves fizetése. Mindeközben az átlagos munkabérek nem változtak érdemben, 27,000 dollár közelében maradtak.

A Wall Street esetében különösen megdöbbentő az aránytalanság. Richard Fuld (Lehman, 26.3 millió dollár), Henry Paulson (Goldman, 29.2 millió dollár), Jimmy Cayne (Bear Stearns, 24.7 millió dollár) csak néhány példa a kiemelkedően magas kompenzációs juttatásokra.

"Nem képezi vita tárgyát a saját kompenzációs csomagom, sokkal inkább az Értéktőzsde fejlődésére kellene koncentrálni" - nyilatkozta menesztése előtt néhány héttel magabiztosan Richard Grasso, aki a New York-i Értéktőzsde elnöki pozíciójában fejezte be 36 éven át tartó pályafutását.

Paulson és Cayne mindketten tagjai voltak a New York-i Értéktőzsde igazgatóságának, akik szignózták Richard Grasso hatalmas botrányt kavaró juttatásait. Persze akik annyit keresnek, mint ők ketten, minden bizonnyal jóhiszeműen tartották alulfizetettnek a közel két és fél évtizednyi áldozatos munka után évente átlagosan 7.48 millió dollárt kereső tőzsdeelnököt.