Itt a nagy aprópénz-kihívás: ennyit lehet egy nap alatt összegyűjteni a mások által földre elszórt érmékből

Egy járdán heverő pénzérme mellett könnyű elsétálni, különösen akkor, ha az értéke még arra sem elég, hogy a legolcsóbb péksüteményt megvegyük belőle. Egészen másként néz azonban az ember ugyanarra az apróra, ha a következő étkezése múlik rajta. Egy Tom nevű brit videós erre építette szokatlan gyalogtúráját: elindult otthonról, hogy kiderítse, milyen messzire juthat az út közben összeszedett pénzből.

A YouTube-on bemutatott kísérlethez hálózsákot és egy kisebb csomag ennivalót vitt magával, a további élelmiszerek árát viszont már az utcán kellett összegyűjtenie. Lichfield környékéről London irányába indult, nagyrészt az ókori római út, a Watling Street nyomvonalát követő A5-ös mentén. A brit főváros elérése inkább merész lehetőségként lebegett előtte: azzal is számolt, hogy már az első este vagy másnap reggel fel kell adnia.

A gyorséttermeknél hevert az első „kincs”

Bár a terv első hallásra teljesen esetlegesnek tűnik, a videós készült néhány módszerrel. Egy korábbi próbaútján már felfedezte, hogy a gyorséttermek autós kiszolgálóablakai környékén érdemes alaposabban megnézni az aszfaltot. Fizetés közben ugyanis kieshet az apró az autóból, a sofőr pedig vagy nem akar kiszállni érte, vagy a szűk helyen nem is tudja rendesen kinyitni az ajtót.

A számítás rögtön az első McDonald’snál bejött: Tom egy font nyolc pennyt szedett össze, majd később még egy ötpennyst is talált ugyanott. A pénz egy része erősen szennyezett volt, az egyik érmét például rágógumi tartotta az aszfalthoz tapadva.

A keresgéléshez láthatósági mellényt húzott, hátha így kevésbé kelt feltűnést, de időnként így is magyarázkodnia kellett. Egy autós kiszolgálósávban a földet pásztázó, majd a pénzérmékért lehajoló gyalogos érthetően szokatlan látvány.

A siker ráadásul nem ismétlődött meg mindenhol. Az egyik kávézónál semmit sem talált, egy másiknál viszont ötven pennyt gyűjtött össze, részben kávéfoltos érmékből. Más éttermeknél teljesen üres kézzel távozott. A felkeresett KFC-knél pedig újabb akadállyal találkozott: a készpénzmentes fizetés az ő szempontjából azt jelentette, hogy az elejtett visszajáróra sem nagyon számíthatott.

Talált egy fontot, aztán alig bírt továbbindulni

A másik ígéretes terepet a körforgalmak jelentették. A teória szerint a járművekről lehulló tárgyak idővel az út szélére sodródnak, ahol a kavics, a csavarok és a különféle törmelékek között pénzérmék is megbújhatnak.

Tom az egyik körforgalomnál valóban talált egy egyfontost. Ez azonban rögtön megmutatta a módszer hátrányát is: a siker után nehezen szánta rá magát az indulásra, mert folyton azt gondolta, hogy a következő marék kavics alatt újabb pénz lapulhat. További negyedórányi keresgélés sem hozott újabb elkölthető érmét.

Folyamatosan mérlegelnie kellett, hogy a haladásra vagy a keresésre fordítsa az idejét. A gyaloglás energiát emésztett fel, amelyet étellel kellett pótolnia, de ha túl sokáig kutatott egy helyen, akkor úgy éhezett meg, hogy közben alig került közelebb Londonhoz.

A rozsdás fémdarabok és a pénzérmének látszó tárgyak is többször megtévesztették. Egy csillogó ékszer láttán még az is felmerült benne, hogy annak eladásával finanszírozza az útját, de ezt végül elvetette: maradt az aprópénznél.

Ajándék ebéd nem jöhetett szóba

A kihívás szabályai szerint Tom elfogyaszthatta az útközben talált élelmet, például szedhetett volna szedret, de pénzt és ennivalót nem fogadhatott el másoktól. Úgy vélte, az egész vállalkozás értelmét veszítené, ha egy nézője felismerné, és egyszerűen venne neki egy hamburgert.

Az induláskor elcsomagolt étel ugyanakkor tudatos könnyítés volt. Ezzel akarta biztosítani, hogy a kaland legalább néhány óránál tovább tartson akkor is, ha eleinte semmit sem talál.

A víznél engedékenyebbnek bizonyult. Amikor egy építőanyag-kereskedés két dolgozójától megkérdezte, használhatna-e egy csapot, három palack vizet kapott. Ezt elfogadta, a rövid beszélgetés és a biztatás pedig a hangulatán is sokat javított.

A bemutatott első szakaszban nagyjából 2,70 font gyűlt össze, London azonban még nagyon messze volt. Már az otthonától megtett mintegy tíz kilométer után érezte a gyaloglást, és egyre merészebbnek tűnt a teljes táv leküzdése. Az első nap egy részére ugyanakkor még kitartott a magával hozott ennivaló, a talált pénzből pedig reményei szerint a következő napra is jutott volna ételre. Ekkorra az már kiderült, hogy akad apró az út szélén. Az viszont, hogy elegendő-e egy többnapos gyalogtúrához, már korántsem biztos.

Hasonló kihívást a Pénzcentrum CashTag című műsorában is kipróbáltunk már

A megélhetési válság tömegeket érint Magyarországon, emiatt sokaknak igencsak okosan kell gazdálkodniuk a heti bevásárlások alkalmával, hogy kijöjjenek a pénzükből. De vajon mennyiből lehet ténylegesen egészségesen étkezni? És mit jelent az, ha valaki napi mindössze ezer forintból próbálja megoldani a teljes étrendjét?

A Pénzcentrum egyik videójában erre vállalkozott a CashTag stábja: három költségkeretet állítottak fel – a medián bér, a medián nyugdíj és egy extrém, napi ezer forintos szint alapján –, majd végigcsináltak egy hetet, hogy kiderüljön, mit engedhet meg magának ma egy magyar ember az élelmiszerboltokban.