Zátonyra futhat a nyugdíj-gálya: robot az éhbérért 70 felett?

Otto von Bismarck (Forrás: Wikipédia)

Amikor Otto von Bismarck 120 évvel ezelőtt kiadta nyugdíjrendeletét, az abban meghatározott 70 éves nyugdíjkorhatár elérése a legtöbb munkásnak csak álom volt, mivel a várható élettartamuk alig érte el a 45 évet. Amikor az USA 1935-ben kifeszítette szociális védőhálóját, a 65 éves nyugdíjkorhatár három évvel meghaladta az átlagosan várható élettartamot.

A fejlett nyugat-európai országokban az élettartam növekedésével előfordulhat, hogy valaki annyi ideig lesz nyugdíjas, mint ahány évet aktívan a munkaerőpiacon töltött. Az Egyesült Államokban jelenleg - részben az előrehozott nyugdíjazások következtében - átlagosan 16 évet tölt nyugdíjban egy állampolgár.

Korábban: A nyugdíjkorhatár további emelése sincs kizárva

Amíg a tengerentúlon 1935-ben a GDP 0,2 %-át fordították nyugdíjakra, addig az OECD országokban átlagosan jelenleg a GDP 7 %-át teszik ki a nyugdíjkiadások (hazánkban ez az arány 10-11 % között található). A nyugdíjkiadások aránya az idősek számának folyamatos emelkedésének következtében 2050-re megduplázódhat, miközben jelentős összegeket emésztenek fel a megelőzésre, az egészségügyi ellátásra és az egészséges életmód támogatására fordított kiadások is.

A korhatár átgondolatlan emelésével a száz évvel ezelőtti próbálkozások idején tapasztalt szintre zuhanhatunk vissza, amikor is a nyugdíjkorhatár elérésre a többség számára elérhetetlen volt, a nyugdíjrendszer pedig csak formális szerepet töltött be.

A születéskor várható élettartam évtizedenként 2-3 évvel emelkedett az elmúlt időszakban, bár több jelentés arról számolt be, hogy már nincs tere a további növekedésnek. Míg korábban ritkaságszámba ment, ha valaki megélte a 100. születésnapját, addig jelenleg csak az Egyesült Államokban több mint százezer 100 év feletti lakost tartanak nyilván (ez a teljes népesség 0,0003 %-a).

Korábban: 43 237 604 000 forintos mínuszban a nyugdíjkassza

A várható élettartam emelkedése mellett további tényezők is nehezítik a nyugdíjrendszer kialakításán dolgozó szakemberek dolgát. A világháború után született népes generáció (Magyarországon a Ratkó gyerekek nevezett korosztály) nyugdíjba vonulása megkezdődött, ugyanakkor a fejlett országokban élő nők még annyi gyermeket sem vállalnak, amennyi a populáció fenntartásához volna szükséges.

50 évvel ezelőtt egy 65 év feletti emberre hét 20-64 éves jutott, mára az arányuk négy az egyhez, becslések szerint 2050-re 2:1 lehet az arány. A munkaerőpiacon keletkezett űrt számos országban bevándorlókkal próbálják pótolni, de sokak szerint a rövidtávon kedvező megoldásnak hosszú távon súlyos társadalmi és gazdasági következményei lehetnek.

A spártai nyugdíjrendszerrel rendelkező Japánban nem ritka, hogy valaki még 70 évesen is dolgozik, a nagy - főként ipari - cégek igyekeznek megoldást találni a nyugdíjkorhatárt elért szakemberek további alkalmazására rövidebb munkaidőben, alacsonyabb fizetés mellett.

Világszerte vannak ugyanakkor olyan áruházak és gyorsétterem láncok, ahol a vásárlók szívesebben látnak idősebb munkavállalókat, mert a tapasztalataik szerint sokkal barátságosabbak és segítőkészebbek, mint a fiatalok.