Az államok árnyékában - hová folyik a pénz?

Az biztos, hogy nem hunyhatunk szemet a vállalatok mérete felett, hiszen már megvan arra a képességük, hogy bármelyik globális társaságot megvásárolják, vagy piaci pánikot keltsenek egy-egy hirtelen tranzakcióval.

A Financial Times cikke szerint ugyan ezek az alapok csak részei a globális pénzpiaci feketedoboznak, de éppen azért, mert kormányok állnak mögöttük, kiemelt figyelmet kell, hogy kapjanak. Ami úgy tűnik meg is valósul, Washington már felkérte a Nemzetközi Valutaalapot és a Világbankot, hogy állítsanak fel egy ajánlást az SWF-ek működésére vonatkozóan.

Berlin szintén fontolgatja, hogy új szabályozást vezet be ezekkel az alapokkal kapcsolatosan, amely a közvetlen külföldi tőkebefektetésekkel kapcsolatos amerikai szabályozáson alapulna. Brüsszel tervei szerint uniós-szintű irányelv megfogalmazása volna szükséges.

Egyelőre most még a valutakereskedelem és az olaj érdekli ezeket a társaságokat, de sosem lehet tudni, hogy néhány év múlva milyen politikai motivációk vezérlik tranzakcióikat. A Financial Times vélekedése szerint először is az EU és Amerika közös fellépésére volna szükség.

Igen fontos lenne az átláthatóság, az ellenőrizhetőség bevezetésével meg lehetne könnyíteni a helyzetet, vagyis úgy kellene kezelni ezeket az állami alapokat, mint a normál értelemben vett befektetőket, melyeknek rendszeres időközönként publikálni kell auditált beszámolóikat.

Lényeges volna a reciprocitás intézményének bevezetése is, vagyis amennyiben az európai fogadóországok normál befektetőként kezelik az SWF-eket, abban az esetben a küldő ország gazdaságának is nyitottnak kell lennie.

Egyértelmű szabályozást kellene létrehozni a tulajdonviszonyok tekintetében, így például ne lehessen egyetlen SWF-nek 20 százaléknál magasabb tulajdonrésze valamely európai, vagy amerikai vállalatban.