Öreg szivar, nem vén szivar - gazdaggá tehet bennünket egy szivargyűjtemény?

Egyelőre keveseknek juthat eszükbe, hogy a szivar nem csupán, mint élvezeti cikk funkcionálhat, hanem megfelelő befektetési formává is válhat. Mielőtt még azonban elrohannánk az első boltba, nem árt tisztában lenni néhány dologgal a szivarral kapcsolatban. Alaposan meg kell fontolni döntésünket, ugyanis egyáltalán nem biztos, hogy évek múltán borsos haszonnal tudunk majd túladni gyűjteményünkön.

Miért éri meg - óriási érték?

Egy neves angol befektetési bankár ugyan már 21 éves korától kezdve a szivarozás rabja, azonban csak sok évvel később nyitotta fel a szemét Mitchell Orchant, a híres szivarkereskedő azzal kapcsolatban, hogy a pénztárcánk évekkel később vastagabbá válhat, ha néhány évig nem nyúlunk egy-egy doboz minőségi szivarhoz. A bankár azóta mindig két dobozzal vásárol a szivarokból, egyet ugyanis mindig félretesz, befektetési céllal.

Az egyik legjobb választása egyébként egy csomag, az 1970-es, illetve 1980-as évekből származó Davidoff volt. A kilencvenes évek végén 1000 fontért (jelenlegi árfolyamon számítva 369 840 forint) jutott ugyanis hozzá egy dobozhoz, melyben 25 szál található. A bankár bevallása szerint napjainkban ma már ennek négy-, vagy ötszörösét is érheti.

Hol adhatunk túl rajta, s mennyiért?

Nem mindegy hogy hol, milyen áron adhatunk túl féltve őrzött szivarkollekciónkon. A Christie's aukciósház például rendszeresen (bár nem túl gyakran) tart szivar aukciót. Az egyik legdrágább eladott készlet egy humidor 50 darab szivarral 1492-ből, amely 2000. decemberében kelt el nem kevesebb, mint 8 250 fontért (3 millió forint). A nemsokára lezajló aukciók között is találhatunk eladásra váró szivarokra, így például idén március 22-én kerül kikiáltásra 1-1 doboz El Rey del Mundo Choix Supreme szivar, kikiáltási ára 150 - 200 font (55 000 - 75 000 forint).

A legdrágább szivarok listáját pedig úgy tűnik, hogy amerikában a South Beach-en található Vix étterem vezeti. Itt ugyanis kínálnak több ritkaságot is, így például egy 1961-es Montecristo No. 2 szivar darabonként 425 dollárt kóstál (81 300 forint). Még ennél is többet ér az 1959-ből származó Ramon Alles Tubos, darabonkénti 500 dolláros (95 700 forint) árával. De ha még ez sem volna elég, egy igazán extravagáns választás egy 1937-es La Corona lehet, minden egyes darabért 1 000 dollárt kell fizetni (191 350 forint, igaz a Vix emellé már egy üveg whiskey-vel is beszáll).

Mit vegyünk figyelembe?