Ők az egykulcsos adórendszer legnagyobb vesztesei: nettó 17 ezret buktak

Februárban átlagosan 216 568 forint volt a bruttó és 140 086 forint a nettó átlagkereset a nemzetgazdaságban, szemben az egy évvel korábbi 202 650, illetve 135 149 forinttal - derül ki a Központi Statisztikai Hivatal felméréséből. Vagyis átlagosan mindössze havi 5 ezer forint, azaz 3,7 százalékos a növekedés. Ezzel szemben februárban átlagosan 5,9 százalékkal voltak magasabbak a fogyasztói árak, mint egy évvel korábban. Az átlagkereseteket nézve nem teljesült a kormány ígérete, mely szerint senki nem járhat rosszabbul az idén, mint a múlt évben, a tetemes infláció miatt ugyanis hiába nőttek valamelyest a nettó bérek, kevesebbet ér a pénzünk, mint tavaly.

A versenyszférában 225 484 forint volt a bruttó és 145 623 forint a nettó átlagkereset. A költségvetési szférában dolgozók az év második hónapjában átlagosan bruttó 197 413, s nettó 128 197 forintot kerestek. A versenyszférában dolgozók több mint 7 ezer forinttal többet vihettek haza, mint egy évvel korábban, ami 5 százalékos növekedés, vagyis az 5,9 százalékos inflációval számolva még így is mínuszban vannak. A költségvetési dolgozók nettó keresete havi átlagban 537 forinttal csökkent, vagyis megközelítően 6 százalékkal kevesebbet ért, mint tavaly.

Az átlagnál is jóval nehezebb helyzetben vannak a szociális területen dolgozók. Februárban 117 990 forint volt a bruttó átlagkereset az ágazatban, szemben a tavaly februári 125 982 forinttal. A bruttó bér csökkenése a nettó keresetekben még látványosabban mutatkozott meg: az egy évvel ezelőtti 90 365 forint helyett csak 77 272 forintot, vagyis 13 ezer forinttal kevesebbet vihettek haza a szociális munkások. Ez nettó értéken is több mint 14 százalékos, az inflációval is számolva pedig 20 százalékos veszteség!

Ráadásul a szociális ágazatban már januárban is 4 ezer forinttal kevesebb volt a nettó átlagkereset, mint egy évvel korábban. Vagyis két hónap alatt 17 ezer forintot veszítettek a dolgozók. Az átlag azt jelenti, hogy vannak olyan munkavállalók, akiknek még ennél is nagyobb arányban csökkent a fizetésük. Összehasonlításképpen: már 2011 januárjában is 94 800 forint volt az átlagnyugdíj összege az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság adata szerint. Vagyis az aktív szociális munkások rosszabbul élnek, mint a nyugdíjasok.

A statisztikai hivatal adataiból nem derül ki, mire vezethető vissza a szociális ágazatban dolgozók bérhelyzetének látványos romlása. A kérdésre a szociális ágazatban dolgozóknak a szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkárnak címzett, január végén kelt levele ad választ. Eszerint a 2009-től érvényben lévő, illetve a 2012. január 1-jén életbe lépett, munkabérekre és kereset-kiegészítésre vonatkozó egyes jogszabályok attól függően különböztetik meg a szociális szolgáltatót és dolgozóikat, hogy az adott szolgáltatót állami, egyházi vagy nonprofit gazdasági társaság működteti-e.

Kizárólag az állami és egyházi fenntartók részére biztosítja az állami költségvetés az éves bérkompenzációkhoz, kereset-kiegészítésekhez szükséges forrásokat, míg a nonprofit szolgáltatók nem részesülnek ilyen támogatásban. Az állami és egyházi fenntartású szociális intézmények dolgozói 2009-ben 13. havi kereset-kiegészítésben, 2010-ben kétszer 49 ezer forint eseti kereset-kiegészítésben, 2011-ben és 2012-ben is jövedelempótló támogatásban részesültek a költségvetésből. Ezzel szemben a nonprofit szolgáltatók azonos feladatot ellátó intézményeiben dolgozók számára a költségvetés nem biztosította a kompenzációhoz szükséges forrásokat, így azt a foglalkoztatottak nem kapták meg, mivel a szervezetek nem tudták kigazdálkodni. A levélírók meglátása szerint az ágazaton belüli alacsony átlagkereset jelentős részben a "kiszervezett" munkavállalók keresetcsökkenésére vezethető vissza.

A szociális államtitkárnak eljuttatott levél szerint az érintettek azt kérik, hogy a 2009-2011-es költségvetési évekre vonatkozóan, a nonprofit fenntartók által foglalkoztatottak visszamenőlegesen kapják meg az állami és egyházi fenntartók által foglalkoztatottak részére a központi költségvetésből különböző címeken juttatott keresetkiegészítéseket. Emellett egy kötelezően alkalmazandó, egységes bérrendszer kidolgozását szorgalmazzák a normatív állami támogatásban részesülő szociális szolgáltatók által foglalkoztatottak számára, amelyhez a megfelelő forrásokat is biztosítja az állam. Az ágazatban dolgozók szeretnék elérni, hogy az alapítványokon és az egyházakon kívül a szociális szolgáltatók javára is fel lehessen ajánlani a személyi jövedelemadó 1 százalékát, amit az intézmény az ellátottak életminőségének javítására és a velük közvetlenül foglalkozók jutalmazására fordíthatna.