Drasztikus tilalomra készül az új kormány a külföldi melósoknál: a magyarok sem örülhetnek, a következmények brutálisak

A hazai munkaerőpiac jelenleg kettős nyomás alatt áll. Egyrészt a gazdasági stagnálás és a korábbi minimálbér-emelések miatt megnőtt a munkanélküliség, amely az év elején tízéves csúcsra ért. Másrészt hamarosan több nagy nemzetközi beruházás, köztük hazai akkumulátor- és autógyárak is megkezdik a termelést. Ez hatalmas, több tízezres munkaerőkeresletet generál. Szakértők egybehangzó véleménye szerint ezt a hiányt a jelenlegi demográfiai trendek mellett lehetetlen pusztán belföldi munkavállalókkal kielégíteni.

A vendégmunkások hirtelen korlátozása azonnali kapacitásvesztést és működési zavarokat okozna a feldolgozóiparban, a logisztikában, az építőiparban és az élelmiszeriparban egyaránt.

- jegyzi meg a cikk.

A vállalatoknak ráadásul nemcsak az általános létszámhiány, hanem a minőségi, szakképzett fizikai munkaerő hiánya miatt is égető szükségük van a harmadik országbeli munkavállalókra.

A Tisza Párt programja a vendégmunkások helyett a jelenleg inaktív rétegekre támaszkodna. Szakmai becslések szerint azonban ez a 300-400 ezer fős csoport nem mozgósítható azonnal. Jelenleg legfeljebb 8-10 százalékuk vonható be rögtön az értékteremtő munkába.

Bár a teljes belső munkaerő-tartalék aktivizálása nem irreális cél, a folyamat rendkívül idő- és költségigényes, ráadásul a különböző társadalmi csoportoknál eltérő megoldásokat követel.

EZ IS ÉRDEKELHET

Komoly szigorítás jöhet a külföldiek foglalkoztatásában: váratlanul aranyat érhet minden magyar munkavállaló

A romló gazdasági környezet és a növekvő munkanélküliség ellenére egyre élesebb verseny várható a hazai munkavállalókért.

A kisgyermekes anyák munkába állásához például elengedhetetlen a bölcsődei férőhelyek jelentős bővítése, akár falusi vagy családi bölcsődék formájában. A nyugdíj előtt állók esetében a részmunkaidős és a távmunka-lehetőségeket kellene ösztönözni. Hatalmas tartalékot jelentenek a leszakadó térségekben, kistelepüléseken élők is. Az ő alkalmazásukhoz viszont elengedhetetlen a közlekedési infrastruktúra fejlesztése, valamint a megfelelő készségfejlesztő és mentorprogramok elindítása, amelyek felkészítik őket a gyári munkára.

Szintén fontos csoportot alkotnak a megváltozott munkaképességűek, akiknek a bevonása célzott rehabilitációs programokat és a munkáltatók felkészítését igényli. Opcióként felmerült a külföldön dolgozó magyarok hazacsábítása is. Ez azonban az általános bérszínvonal érdemi emelkedése nélkül nehezen megvalósítható, az esetleges adókedvezmények pedig bérfeszültséget okozhatnak a hazai munkavállalókkal szemben.

Összességében a magyar munkaerőpiacon valóban létezik kiaknázatlan tartalék. Ennek a rétegnek a sikeres integrációja azonban hosszú távú stratégiát, alapos átképzési programokat és komoly állami beruházásokat követel. A fő kihívást az jelenti, hogyan lehet előteremteni az ehhez szükséges forrásokat a jelenlegi szűkös költségvetési mozgástérben. Mindezt úgy kellene megvalósítani, hogy a hazai ipar működőképessége ne kerüljön veszélybe a külföldi munkaerő hirtelen elzárása miatt.