Fizikai melósként sem álom a 750 ezres nettó itthon: itt a csúcsbért fizető munkahelyek toplistája

A fizikai munkát végzők bérszintje különösen jól mutatja meg a regionális gazdasági különbségeket Magyarországon. Miközben az országos átlagfizetés e körben a KSH adatai szerint az idei első negyedévében 322 757 forint volt, a tényleges értékek megyénként akár 150 ezer forintos különbséget is mutathatnak.

A különbségek hátterében főként az adott térség gazdasági fejlettsége, az ipar jelenléte, a multinacionális gyárak letelepedése és a munkaerő iránti kereslet áll. A nyugat-magyarországi megyék – különösen azok, ahol autóipari, elektronikai vagy feldolgozóipari cégek telepedtek meg – jóval magasabb béreket kínálnak a fizikai munkások számára, mint a keleti országrészben.

A legjobban kereső fizikai munkások élmezőnyét három megye vezeti az első negyedéves adatok alapján. Az első helyen Győr-Moson-Sopron vármegye áll, ahol az átlagos fizikai munkásbér 416 175 forint. Ez az érték több mint 90 ezer forinttal haladja meg az országos átlagot, és közel van a fővárosi fizikai bérekhez is, amely Budapesten 373 248 forint. A második helyet Komárom-Esztergom vármegye foglalja el 374 958 forintos átlaggal – nem meglepő módon, hiszen itt is számos ipari beruházás és autóipari beszállító működik.

A harmadik helyen pedig Budapest található, ahol a magasabb megélhetési költségek részben magyarázzák a bérek szintjét, de az is hozzájárul, hogy a fővárosban szélesebb a munkaerőpiaci kereslet és jobban fizető cégek működnek.

A legrosszabb helyzetben lévő fizikai munkások azonban messze lemaradnak ettől a szinttől. Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében például a fizikai dolgozók átlagbére mindössze 269 730 forint, ami a legutolsó helyet jelenti az országos listán. Ez 150 ezer forinttal kevesebb, mint Győr-Moson-Sopronban, és több mint 100 ezerrel a budapesti fizikai átlag alatt van.

Hasonlóan alacsony a fizikai kereset Békés vármegyében, ahol az átlag mindössze 284 484 forint. A harmadik legrosszabb mutatóval Nógrád vármegye rendelkezik 272 552 forinttal. Ezekben a megyékben jellemzően kevés a nemzetközi beruházás, magasabb a munkanélküliség, és jellemzőbb a kisebb, alacsonyabb hozzáadott értékű munkát kínáló vállalkozások jelenléte.

A fizikai munkások keresetének különbségei nemcsak statisztikai érdekességek, hanem komoly társadalmi és gazdasági következményekkel is járhatnak. Az alacsonyabb bérű térségekből a munkavállalók gyakran kényszerülnek elvándorolni a magasabb bért kínáló megyékbe, vagy épp külföldre, ami tovább gyengíti a helyi munkaerőpiacot. Ezzel szemben a fejlettebb régiókban verseny alakult ki a szakképzett fizikai dolgozókért, ami tovább emeli a béreket – és erősíti a területi különbségeket is.

Nem minden a fizikai melós bérolló

A fizikai munkát végzők és az összes dolgozóra számolt nettó átlagkeresetek közötti különbség – az úgynevezett bérarány vagy „bérolló” – fontos jelzőszám arra vonatkozóan, hogyan oszlik meg a jövedelem az egyes régiókban. Ha egy megyében a fizikai dolgozók jelentősen kevesebbet keresnek az átlaghoz képest, az arra utalhat, hogy a magasabb keresetű szellemi munkakörök (pl. informatikusok, mérnökök, vezetők) dominálják a statisztikát, miközben a fizikai munkások relatíve alulfizetettek.

Ez a bérarány például Budapesten látványos: míg a teljes nettó átlagkereset 565 614 forint volt, a fizikai dolgozók átlaga ennél jóval alacsonyabb, 373 248 forint – a különbség több mint 190 ezer forint.

Ezzel szemben, ha egy megyében kisebb az olló a fizikai dolgozók és az általános átlagkereset között, az arra utalhat, hogy a fizikai munka megbecsültebb, esetleg a térség gazdasági szerkezete jobban támaszkodik ipari termelésre, gyártásra, ahol nagyobb a fizikai dolgozók aránya és keresete. Győr-Moson-Sopron jó példa erre: itt a teljes átlagbér 492 715 forint, a fizikai dolgozók átlaga pedig 416 175 forint – tehát a különbség „csak” 76 ezer forint körüli. Ez a viszonylag szűk olló arra utal, hogy az ipari dolgozók versenyképes fizetést kapnak, ami akár a munkaerőhiány vagy a nyugati bérnyomás következménye is lehet.

Ha egy térségben a fizikai dolgozók bére tartósan alacsonyan marad a megyei átlaghoz képest, az arra utalhat, hogy ezekben a munkakörökben kisebb a kereslet vagy gyengébb a béralku pozíció. Ezzel szemben ott, ahol a fizikai munkások keresete közel van az átlaghoz, jellemzően erősebb az ipari jelenlét, nagyobb a verseny a szakképzett munkaerőért, és a fizikai munka jobban meg van becsülve.

Fontos megjegyezni, hogy a fizikai dolgozók és az összes munkavállaló átlagbére közötti kisebb különbség önmagában nem feltétlenül jelent gazdasági kiegyensúlyozottságot.

Ez a jelenség inkább arra utalhat, hogy a térségben erős az ipari jelenlét, nagyobb a kereslet a fizikai munkások iránt, vagy egyszerűen alacsonyabb a szellemi munkakörök átlagbére, így közelebb kerülnek egymáshoz a jövedelmek.

Az is előfordulhat, hogy a térség összességében alacsony bérszínvonalú, ezért szűkebb a bérkülönbség – ez azonban nem feltétlenül kedvező gazdasági mutató. A bérolló tehát önmagában nem ad teljes képet egy megye gazdasági állapotáról, érdemes azt más adatokkal együtt értelmezni.

700 ezer felett keresnek a legjobban fizetettek

A fizikai dolgozók kereseti toplistája alapján egyértelműen kirajzolódik, hogy a villamosenergia-, gáz-, gőzellátás és légkondicionálás ágazatban dolgozók viszik haza a legmagasabb fizetéseket szinte az egész országban. A legtöbbet fizető megye Tolna, ahol ebben az ágazatban dolgozó fizikai munkások átlagosan nettó 753 151 forintot keresnek – ez messze kiemelkedik az országos átlagból és a második helyezettől is. Ekkora fizetés valószínűleg a paksi atomerőműhöz köthető, amely nemcsak a megye, hanem az ország egyik legnagyobb és legjobban fizető energetikai munkaadója. A második és harmadik helyen Csongrád-Csanád (bányászat, 573 ezer Ft) és Zala megye (energiaipar, 564 ezer Ft) állnak, szintén figyelemre méltó értékekkel.

Az is szembetűnő, hogy a legmagasabb fizetéseket kínáló megyék között több is energetikai tevékenységekhez kötődik. Baranya, Zala, Budapest, Hajdú-Bihar, Pest és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben is ez az ágazat adja a legjobban fizető fizikai munkákat.

Ezeken a helyeken feltehetően nagy energetikai szolgáltatók, hőerőművek, gázelosztók vagy nagy ipari létesítmények működnek, ahol a karbantartás, üzemeltetés és technikai kiszolgálás nagy felelősséggel és speciális szaktudással jár, így meg is fizetik. Ezek a munkakörök jellemzően jól szervezett, gyakran állami vagy multinacionális hátterű cégeknél elérhetők.

A listán szereplő bányászati ágazatok – például Csongrád-Csanádban vagy Jász-Nagykun-Szolnok megyében – szintén magas bérrel járnak, ami a munkakörök veszélyességével, speciális gépkezelői tudással és a fizikai megterheléssel magyarázható. Ezekben a térségekben elsősorban homok-, kavics- vagy egyéb nyersanyagkitermelő telephelyek működnek. Szintén figyelemre méltó Győr-Moson-Sopron vármegye, ahol a fizikai dolgozók legjobban a feldolgozóiparban keresnek (514 096 Ft) – ez jellemzően az Audi-gyárhoz és a hozzá kapcsolódó beszállítói lánchoz köthető.

A top 5 fizető megyét vizsgálva tehát valószínűsíthető, hogy az ott dolgozó fizikai munkások nagy ipari létesítményekben, erőművekben, gázelosztóknál, autóipari gyárakban vagy bányászati telepeken dolgoznak. Ezek a munkakörök sok esetben műszakos munkarenddel, különleges szaktudással és magas felelősséggel járnak, így a bérezés is ennek megfelelően alakul. A lista azt is jól mutatja, hogy nem feltétlenül a fővárosban keresnek a legjobban a fizikai dolgozók – sőt, a csúcskeresetűek inkább vidéken, az ipari és energetikai központokban találhatók.

Ők a legjobban kereső fizikai dolgozók Magyarországon

Az összesített top 20-as lista, amely megyénként több ágazatot is figyelembe vesz, tovább erősíti az előző megállapításokat: a legjobban fizető fizikai munkakörök többsége az energetikai és bányászati szektorhoz kötődik, de néhány megye – különösen Győr-Moson-Sopron – több ágazatban is kiemelkedően teljesít. A villamosenergia-, gáz-, gőzellátás és légkondicionálás ágazat dominanciája továbbra is egyértelmű: a lista első helyét változatlanul Tolna vármegye foglalja el 753 ezer forintos átlaggal, feltehetően a Paksi Atomerőmű hatására.

Érdekesség, hogy Zala vármegyéből két különböző ágazat is bekerült a top 5-be: az energetikai szektor mellett itt a bányászat is erős (555 538 Ft), ami a megye gazdasági szerkezetének sokszínűségére utalhat. Hasonló a helyzet Csongrád-Csanádban, ahol a bányászat mellett az energiaipar is jelentős, utóbbi 488 ezer forintos átlaggal szerepel. Ezek alapján jól látható, hogy ahol több nagyüzem vagy nyersanyagkitermelő telep működik, ott nemcsak egy ágazatban, hanem szélesebb körben is megjelenhetnek magas keresetek a fizikai munkakörökben.

Külön figyelmet érdemel Győr-Moson-Sopron vármegye, amely nemcsak ipari központként, hanem a magas fizikai bérek egyik legstabilabb színtereként is megjelenik. A megyéből négy különböző ágazat is bekerült az összesített top 20-ba, köztük a feldolgozóipar (514 096 Ft), az ipar ágazatai külön bontásban, valamint az energiaipar is. Ez a területi és ágazati sokszínűség nemcsak a magas bérszinteket magyarázza, hanem azt is, hogy a megyében verseny van a szakképzett fizikai dolgozókért.

A lista egyéb szereplői között megjelennek speciális szektorok is, mint például Budapesten a vízellátás és hulladékgazdálkodás (483 893 Ft) vagy a közigazgatás, védelem, társadalombiztosítás területe (465 300 Ft). Ezek alapján megállapítható, hogy a fővárosban a fizikai dolgozók nemcsak az iparban vagy az energetikában érhetnek el magasabb keresetet, hanem olyan területeken is, ahol a közszolgáltatások működtetése fizikai jelenlétet és szaktudást igényel. Hajdú-Bihar megye szintén két ágazattal képviselteti magát (energiaipar és bányászat), jelezve, hogy a keleti országrész egyes térségei is képesek versenyképes bérszintet biztosítani bizonyos iparágakban.

Összességében a top 20-as lista megerősíti, hogy az energetikai és bányászati ágazatok a legjobban fizető szegmensek a fizikai munkát végzők számára, de emellett egyes ipari központok – például Győr vagy Zalaegerszeg környéke – többféle gazdasági ágazatban is képesek kiemelkedő bérszinteket kínálni. Ahol több ágazatban is magasak a fizikai bérek, ott valószínűleg erősebb a gazdasági aktivitás és szélesebb az ipari szerkezet is.

Címlapkép: Máthé Zoltán, MTI/MTVA