Ezt keresik a magyarok a munkaheyeken: ha nem tetszik valami, szinte azonnal váltanak

Amint a Randstad legfrissebb kutatásából kiderült: továbbra is kiemelt fontosságú a dolgozók számára a munka-magánélet egyensúlya, a flexibilis munkavégzés, de a munkahely által képviselt értékrend és a befogadó légkör is. A megélhetési költségek gyors emelkedése miatt az emberek a munkáltatójukhoz fordulnak segítségért, de készek túlórázni, másodállást vállalni, jövedelmezőbb munkát keresni, és akár a munkaerőpiacról való kilépésüket is késleltetni. 

A munkavállalók a gazdasági bizonytalanság ellenére sem adják fel vágyukat a munka és a magánélet egészséges egyensúlya iránt, de a magyaroknak csak a 37%-a mondana fel, ha a munkája akadályozná az élet élvezetében. A rugalmas munkavégzés továbbra is különösen fontos juttatás a munkavállalók számára, de felmérésben résztvevő magyarországi válaszadók esetében csak a 44% munkahelye biztosítja a rugalmasságot a munkavégzés helyét illetően és 38% számára a munkaidőt tekintve.

Az infláció és a küszöbön álló gazdasági visszaesés következtében a válaszadók több mint fele fél attól, hogy a világgazdasági helyzet hatással lesz a munkahelyük biztonságára, és több mint harmaduk fél, hogy elveszíti az állását. A változó gazdasági környezetben a munkavállalók a munkáltatóktól várnak segítséget: a rendes éves szintnél nagyobb arányú béremelést, havi megélhetési költségekhez való vagy az energia- és utazási költségekhez vagy egyéb napi kiadásokhoz való hozzájárulást.

Magyarországon a globális átlag felett hajlandóak a munkavállalók másodállást vállalni (34%) vagy túlórázni (30%) annak érdekében, hogy lépést tudjanak tartani a növekvő megélhetési költségekkel, és erre minden korosztály rákényszerül. A hazai megkérdezettek 80%-a (globálisan 70%-a) mondta azt, hogy a pénzügyi helyzete nem engedi, hogy akkor vonuljon nyugdíjba, amikor szeretne. Magyarországon a válaszadók 46%-a 60 éves kor előtt szeretne nyugdíjba menni, de 40%-a szerint ez csak 65-69 éves korukban fog megvalósulni.

Függetlenül attól, hogy szeretik-e a munkájukat, a kutatásban résztvevők mintegy háromnegyede a munkát az élete fontos részének tartja. Az elmúlt néhány év alatt azonban világszerte és – úgy tűnik – örökre megváltozott az emberek munkához való hozzáállása. A munkavállalók eltökéltek abban, hogy a munkát alakítsák az életükhöz, és nem fordítva, és a jövő gazdasági bizonytalansága ellenére is határozottan tudják, milyen munkáltatót és milyen munkát képzelnek el a karrierútjukon.

A gazdasági bizonytalanság sem késztette az embereket arra, hogy feladják vágyukat a munka és a magánélet egészséges egyensúlya iránt. A tavalyi évhez képest 3 százalékkal emelkedett azoknak a száma (Magyarország esetében 59%-ra), akik nem fogadnának el olyan állást, amely hátrányosan hatna a munka-magánélet egyensúlyra, sőt, a válaszadók közel fele fel is mondana.

A magyar válaszadók – vélhetően a nagyobb egzisztenciális kitettségük miatt – a globális átlaghoz (48%) és a kelet-európai régióhoz (47%) viszonyítva is kevésbé mutattak ilyen határozottságot a gyakorlatban: csupán 37%-uk mondana fel, ha a munkájuk akadályozná őket az élet élvezetében.

A felmondás leggyakoribb oka itthon is a jobb munkakörülmények iránti vágy, például megszabadulni a mérgező munkahelyi hangulattól (37%) vagy a fejlődési lehetőség hiánya (21%). Az elégedetlenség nem mindig vezet a munkahely elhagyásához: a felmérésben résztvevők harmadánál a munkával kapcsolatos elégedetlenség „csendes kivonuláshoz” (ez az ún. quiet quitting) vezetett, azaz csak az abszolút minimumot teljesítik a munkájukban. Mindkét típusa a „felmondásnak” leginkább a fiatalabb korosztályokra jellemző egyébként.

A rugalmas munkavégzés továbbra is különösen fontos juttatás a munkavállalók számára. A felmérésből egyértelműen látszik, hogy már nem igazán vonzó egy olyan munkahely, ahol 9-től 17 óráig kell dolgozni, hiszen világszerte egyre több dolgozó részesíti előnyben a rugalmas munkaidőt (83%) a munkavégzés helyének nagyobb szabadságával egyetemben (71%). A magyar válaszadók számára is hasonlóan fontos a rugalmasság a munkaidő (85%) és munkavégzés helyének (72%) tekintetében, de kevesebb azok aránya, akik emiatt nem fogadnának el egy állásajánlatot – bár tavalyhoz képest nőtt az öntudatos munkavállalók száma. Jelenleg 34% számára kizáró ok, ha nincs rugalmas munkaidő, 31% számára pedig a munkavégzés helyét érintő rugalmatlanság a kizáró ok.

Világos, hogy a rugalmasság és az elköteleződést támogató munkakörnyezet kulcsfontosságú a munkaerő megnyerésében és megtartásában. Így, hogy a munkaerő jelentős része hibrid vagy teljes távmunkarendben dolgozik, a foglalkoztatáspolitika és a gyakorlat is muszáj, hogy minden esetben az alkalmazottak életkörülményeinek javítására összpontosítson. Ez térben és időben rugalmas munkarendet, egy elfogadható munka-magánélet egyensúly biztosítását és előmeneteli lehetőségeket jelent. Csak a teljes munkaerő szükségleteit figyelembe vevő empatikus intézkedésekkel biztosíthatják a szervezetek, hogy a foglalkoztatási harcban vonzó munkáltatóként tűnjenek fel.

Fontos a biztos munkahely

A növekvő gazdasági bizonytalansággal szembenézve nem meglepő, hogy a munkaerő világszerte szorongással tekint a jövőbe. A geopolitikai instabilitás, az infláció és a küszöbön álló gazdasági visszaesés következtében több mint felük (a magyarok 58%-a) fél attól, hogy a világgazdasági helyzet hatással lesz a munkahelyük biztonságára, és 37% (a magyar válaszadók 34%-a) fél, hogy elveszíti az állását.

Ezek miatt majdnem mindenki arról nyilatkozott, hogy fontosnak tartják a biztos munkahelyet, és közel kétharmaduk visszautasítana egy olyan állást, amely nem tudná garantálni ezt a biztonságot. Ám a válaszadók fele még így is biztos abban, hogy gyorsan találna munkát, ha a jelenlegi állását elveszítené, a magyar munkavállalók is magabiztosak ebben (45%).

Sokan attól tartanak, hogy nem lesznek képesek lépést tartani a növekvő megélhetési költségekkel. Ennek eredményeként az emberek egy része másodállást vállal, Magyarországon pedig jóval a globális átlag felett hajlandóak a munkavállalók másodállást vállalni (34%) vagy túlórázni (30%). A globális adatok szerint általánosságban inkább a Z-generációra jellemző, hogy így próbálnák növelni a bevételüket, mind a másodállás vállalása, mind a túlórázás vállalása csökken a korral. A magyar munkavállalók azonban ebben is jelentősen eltérnek a világátlagtól: itthon minden generáció rákényszerül az alapjövedelmének ilyen módokon való kiegészítésére, még a legidősebb korosztályba tartozó dolgozók is. Magyarországon minden korosztályban 30% vagy afeletti a másodállást vállalók száma, a túlórázás is szinte minden korcsoportban 30% körüli vagy afeletti. Pl. ugyanolyan arányban túlóráznak itthon a 18-24 vagy a 25-34 évesek, mint az 55-67 évesek