Ilyen egyszerűen kereshetik degeszre magukat az itthon ragadt fiatalok

Hosszú hónapok óta árad a sajtóból, hogy mekkora mértékű munkaerőhiányban szenved az ország. Vannak azonban olyan iparágak, amelyekre ez fokozottan igaz. Ugyanakkor gyakran már az átlagember is megérzi a bőrén például a szakmunkás hiányt, ha nincs, aki felrakja a fürdőszobában a csempét, vagy néhány nap alatt megjavítsa a kocsit.

Vállalati szinten még égetőbb a helyzet: komplett beruházások csúszhatnak, vagy maradhatnak el, mert egyszerűen nincs ember, aki elvégezze a feladatokat. A cégek elsődleges problémája, hogy nem találnak munkaerőt, majd sok esetben azt tapasztalják, hogy a felvett új munkavállaló sem felel meg az elvárásoknak: vagy szaktudásbeli hiányosságai vannak, vagy a munkakedv hagy némi kívánni valót maga után.

Tény, hogy sokan külföldre mentek dolgozni, és az igazán jó szakemberek bármely országban megállják a helyüket. Becslések szerint 600 ezer magyar szaki dolgozik külföldön, közülük mintegy 80 ezren a hazai építőiparból távoztak. Legtöbben az iparág hullámvölgyében, 2007 és 2013 között vándoroltak el, mivel akkor erősen megcsappantak a beruházások, nem volt munka, nyugaton viszont feladat és magas bér várta őket. A szakik távozása miatt hatalmas űr keletkezett. Mára ugyan helyre billent a hazai iparág is, de még nagyon messze áll attól, hogy felvegye a versenyt a külföldi lehetőségekkel, és a nyugaton sikeres szakemberek számára is csábító legyen. A szakemberhiány így vélhetően még egy ideig fennáll majd, a jelenlegi képzési rendszer ugyanis nem tudja biztosítani a szükséges utánpótlást.

- mondta a Pénzcentrumnak Tóth Istvánné, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (EVOSZ) alelnöke. Elmondása szerint a jövőben megoldást jelentene a három pilléres oktatási rendszer. Ez úgy nézne ki, hogy az elméletet az iskolában, a gyakorlati alapokat korszerűen felszerelt gyakorlati oktatási központokban sajátítanák el a fiatalok, míg a cégeknél a valós üzemi körülmények között begyakorolnák a szakmai fogásokat. A magyar oktatási rendszerből ezek az üzemek feletti gyakorlati képzőhelyek hiányoznak. Ma a 90 ezer építési vállalkozóból 1500 cég foglalkozik szakképzéssel, gyakorlati oktatással. Ez nagyon kevés, ráadásul ebből a kevés cégből is a legtöbb mikro- és kisvállalkozó.

Ez persze csak abban az esetben megoldható, ha a közfoglalkoztatást is ebbe az irányba terelik. A gyorsképzés lényege, hogy bizonyos szakmáknak csak egy-egy szegmensét oktatnák, például megtanítanák a közmunkást falazni, munkába is állna a versenyszférában, majd ha tetszik neki a szakma, később megtanítanák vakolni is, és így tovább egészen addig, míg valódi kőműves, és jó szakember válik belőle.

A másik, egyelőre még csak javaslat, hogy országos szinten olyan 6-7 képzőközpontot alakítsanak ki, amelyekben minden eszköz, anyag és szerszám rendelkezésre állna a gyakorlati képzéshez. Régiós szinten össze lehetne gyűjteni a szakmunkát választó diákokat, és valóban működőképes központok alakulhatnának. Ezzel azonban még mindig nem lenne a szakoktatás összes hibája kiküszöbölve, a tanárhiány itt is felütötte a fejét.

- mondta a Pénzcentrumnak Wimmer István, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) főtitkára. Hozzátette, a munkaerőpiacon gyakran olyan is találkoznak a munkáltatók, hogy a szövegértéssel és alapvető matematikai feladatokkal vannak problémáik a dolgozóknak. Tehát sok esetben nem is a szakiskolában kezdődnek a nehézségek, hanem már az alapképzésnél jelentkeznek gondok.

100-ból csak 18 áll munkába

Az autós képzés sem jelenleg éli fénykorát. Általánosságban elmondható, hogy az oktatásban nagyjából 12 százalékos a lemorzsolódás. A gépipari szakmunkás képzéseknél azonban egészen elképesztő adat látott napvilágot: általában 100 diákból csak 18 jut el odáig, hogy a megszerzett szakmájában helyezkedjen el. Több mint 80 százalékuk pályaelhagyó. Ráadásul az autójavító vállalkozásoknál a 20 százalékot sem éri el azok aránya, akik 0-10 év közötti szakmai tapasztalattal rendelkeznek. Hova tűnnek a végzett diákok?

- mondta a Pénzcentrumnak Kovács Ferenc, az Európai Autószervizek Magyarországi Egyesületének elnöke.

Kovács Ferenc szerint is komplex problémával kell szembenéznie az egész magyar gazdaságnak. Szükség lenne arra, hogy javuljon a szakmunka megítélése, hogy a fiatalok számára vonzó karrierlehetőség legyen, ugyanis már régen nem azt az emberfeletti kétkezi munkát jelenti, mint évtizedekkel ezelőtt. Szükség lenne a bérek rendezésére is, mert amíg a szellemi munkát végzők kétszer annyi pénzt visznek haza, mint a fizikai dolgozók (KSH adatok alapján), addig szinte esélytelen rávenni a fiatalokat, hogy inkább szakmát tanuljanak.

Szükség lenne a szakképzési rendszer reformálására, hogy valóban elsajátíthassák a fiatalok a szakmát. Nagyobb hangsúlyt kellene fektetni arra, hogy a gyakorlati tudást is megszerezhető legyen, ne csak a tankönyvek álljanak rendelkezésre, hanem a gyakorlati képzéshez szükséges eszközök is, és olyan oktatók képezzék a fiatalokat, akitől valóban tanulhatnak.

A munkaerőhiányért azonban a piac is vétkes. Wimmer István szerint sok cégnél azért jelentkezik hiány, mert nem gazdaságos és hatékony a működésük. Nem tudják végrehajtani azokat a fejlesztéseket és beruházásokat, amelyekkel sok esetben kiválthatnák az élőmunkát. Ez egyben azt is jelenti, hogy több embert "vesznek el a piactól", mint ahogy az valójában indokolt lenne.

Mindhárom, általunk megkérdezett szakember egyetért abban, hogy a szakmunkás-kérdés komplex megoldás igényel, mert önmagában egyik fent említett javaslat sem orvosolhatja a problémát.