Már az óvoda is luxus? Bölcsődéről ne is álmodj...

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az elmúlt évben jelentősen, csaknem hatezerrel, 32 516 főre nőtt a bölcsődei férőhelyek száma. Összesen 35 739 gyermeket irattak be, ami azt jelenti, hogy még mindig 109 százalékos a kihasználtság. Ez viszont már jóval kedvezőbb arány, mint az egy évvel korábbi 130 százalékos arány.

Bár Magyarországon összességében több óvodai férőhely van, mint gyermek, a probléma a férőhelyek és az igények területi megoszlásának aránytalanságában keresendő. Bölcsődék esetében még siralmasabb a helyzet, mivel a rossz területi megoszlás mellett itt egyszerűen nincs elegendő hely az ilyen korú gyermekek számára. Az említett anomáliák elsősorban a Pest megyeieknek valamint a fővárosban élőknek okozza a legnagyobb gondot.

A szűkös férőhelyek miatt adódó hatalmas piaci keresletet üzleti alapon működő magánszervezetek próbálják kielégíteni. A hosszú várólistákat megelégelő, szociálisan nem rászoruló szülők széles palettáról választhatnak igényeiknek megfelelően.

A különböző lehetőségek árai megközelítően egységes képet mutatnak. A gyermek elhelyezéséért napi szinten 3500-5000 Ft, míg havonta 50-80 ezer forint közötti összeget kell kifizetniük a szülőknek, legyen szó magánóvodáról, családi napköziről, játszóházról vagy gyermekmegőrzőről. Természetesen a fenti árak csak a gyermek felügyeletet valamint a napi négyszeri étkezést tartalmazzák.

Az igényelhető "extra" szolgáltatásokért már mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk azoknak, akiknek minden pénzt megér gyermekük testi-lelki fejlődése. Ilyen képességfejlesztő lehetőségek lehetnek az úszásoktatás, angoltanfolyam, póni lovaglás, logopédia, valamint egyéb modern pedagógiai eszközök használata, például: a mozgással történő idegrendszeri érlelő, fejlesztő, felzárkóztató Ayres terápia. Ezekért a külön szolgáltatásokért akár 1500-5000 Ft-os óránkénti összeget is elkérhetnek a borsos árú magánintézmények.

Nincs könnyű dolga például azoknak, akik a Hegyvidék speciális angol nyelvű magánóvodáját választják. Ide ugyanis nem lehet olyan könnyedén bekerülni: közel százezer forintért sikeres regisztráció és várólistás hely jár. Ha a szülők szerencsések, felveszik a csöppséget, aki után éves szinten közel kétmillió forintot fizethetnek be, ha hetente öt teljes napig szeretnék őt elhelyezni az intézményben.

Jobb, ha számológépet visznek a felvételire, annyi választható fakultatív programot kínálnak - vegyes áron - a fix szolgáltatás mellé egy másik fővárosi magánóvodában. Itt az alaptandíj közel 70 ezer forint havonta, ehhez jön angolóra havi ötezerért, úszás vagy síoktatás mintegy 15 ezer forintért és néptánc oktatás félévente 20 ezer forintos áron. Megnyugtató hír, hogy ha bábszínházba vagy kirándulni mennek a gyerekek, azért már nem kell külön fizetni - legalábbis ezt ígérik.

Azok se számítsanak nagyságrendekkel kisebb árakra, akik a főváros vonzáskörzetében kívánnak hasonló szolgáltatásokat nyújtó intézményeket igénybe venni.

Bár a számtalan választható programlehetőség és az úttörő nevelési eszközök csábítóak lehetnek egyesek számára, ne feledkezzünk meg arról, hogy ezekben az alternatív intézményekben laza előírások vonatkoznak a működési feltételekre szemben az állami intézmények szigorú szakmai követelményeivel, beleértve a személyzet képzettségét, az ingatlan alkalmasságát.

Természetesen, mivel a nagy túljelentkezés miatt nincs lehetőség a választásra, a kisgyermekeseknek be kell érniük a nem feltétlenül jobb, de mindenképp jóval drágább szolgáltatással, ami szükséges befektetés a család jövője szempontjából, ha azt vesszük alapul, hogy a kihagyott évek alatt derékba törhet karrierjük.