Minimálbér: ha itthon befagyasztják, még jobban leszakadunk....

Ha a hazai minimálbér összegét egyszerűen átváltatnánk euróra, és így tennénk a többi ország esetében is, az összehasonlítás még mindig nem lenne alkalmas arra, hogy megállapítsuk relatív előnyünket, vagy hátrányunkat a többi ország bérszintjéhez képest, hiszen az árszínvonalban rejlő különbségek miatt nem ugyanannyit ér egy euró hazánkban, mint egyéb országokban.

Ahhoz, hogy az árszínvonalbeli különbséget ki tudjuk szűrni az adatokból, vásárlóerő-paritáson kell figyelembe venni az béreket, amely megmutatja, hogy adott ország pénzének hány egysége rendelkezik ugyanakkora vásárlóerővel, mint a referencia valuta egysége. Ez a referenciavaluta lehet egy konkrét ország valutája, például USA dollár, de egy fiktív valuta is. Utóbbira példa az Eurostat által bevezetett PPS (Purchasing Power Standard), amelyet úgy definiáltak, hogy 1 PPS vásárlóereje azonos legyen 1 euróéval az EU egészének szintjén.

Ez magyarul annyit jelent, hogy egy olyan pénznemre történik az átváltás, amelyből mindenhol ugyanannyi tejet, kenyeret, vagy akármilyen szolgáltatást lehet kapni, és az így felállított ország-sorrend valóban a relatív lemaradást, vagy fejlettséget tükrözi, adott mutató szerint.

Az Európai Unió 27 tagállama közül 20 országban létezik hivatalosan megállapított bérminimum, azonban ezek összege jelentős eltérést mutat. A legalacsonyabb Bulgáriában, ahol mindössze 112 eurónak felel meg havonta, a legmagasabb, nem meglepő módon Luxemburgban, ahol 1610 eurónál kezdődnek a bérek.

Hazánkban 2008. júliusában 69 forint volt a minimálbér, amely euróban számolva 285-öt, PPS-ben kifejezve 418-at jelent. Mint ahogy az ábrán látszik, ezzel a legalacsonyabb bérminimumot biztosító országok közé tartozunk az Eurostat adatai szerint, csakúgy mint Románia, Bulgária, Litvánia, Szlovákia, Lettország, Észtország, illetve a nálunk némileg jobban "teljesítő" csehek vagy lengyelek.

A legnagyvonalúbb minimálbéreket a harmadik csoportba tartozó országok nyújtják (Írország, Nagy-Britannia, Franciaország, Belgium, Hollandia és Luxemburg). A luxemburgi és a hazai bérminimum között például több mint 3,6-szeres a különbség vásárlóerő-paritáson, de még az ír minimálbérből élők is közel 2,8-szer annyit költhetnek, mint mi.

Némileg sikerült felzárkózni...

Ha a 2000. évi adatokat hasonlítanánk össze a fent említett országok esetében, azt látnánk, hogy 2008-ra némileg feljebb kerültünk a ranglistán, nyolc évvel ezelőtt ugyanis Szlovákia, Lettország és Észtország a hazainál magasabb béreket kínált.

Azóta itthon évi átlag 13,3 százalékkal emelkedett nominálisan a minimálbér összege, szám szerint 25 500 forintról 69 000 forintra, ezzel az egyik legdinamikusabb emelést végrehajtó országok közé tartozunk.

Hasonló, kétszámjegyű béremelkedés volt megfigyelhető Bulgáriában (14,4%), Litvániában (15,7%) és Romániában (27,9%) is, azokban az országokban, ahol továbbra is a legalacsonyabb a minimálbér vásárlóereje.

Természetesen reálértékét tekintve korántsem volt ilyen jelentős a bérek emelkedése, hiszen nyolc év alatt az árszínvonal is emelkedett, azonban a hazai bérek még ezt is meghaladták, évi átlagos 6,8 százalékkal. Az EU-15 tagállamaiban, valamint Máltán és Szlovéniában ezzel szemben kevesebb mint 3 százalékkal emelkedtek a reálbérek, sőt akad olyan ország is (Belgium, Görögország), ahol az infláció meghaladta a minimálbérek emelkedési ütemét.

Hol húznak le a legjobban?