Nehéz helyzetben idén a pályakezdők

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdaság- és Vállalkozáselemző Intézetének felmérése szerint a diplomás pályakezdők átlagosan havi bruttó 114 ezer forinttal a Dél-Dunántúlon keresik a legkevesebbet, Közép-Magyarországon bruttó 195 ezerrel pedig a legtöbbet.

A cégek harmada tervez az idén kapacitásbővítő beruházást, amely miatt a vállalkozások kétharmada növeli majd a létszámát. Azonban a jelek szerint a kezdők kevésbé lesznek kapósak, mivel a megkérdezett cégek mindössze 13 százaléka toboroz az idén pályakezdőket.

Tóth István János, az MTA KTI főmunkatársa szerint a gazdasági szolgáltatások, az építő- és feldolgozóipar, valamint a kereskedelem és a szállásszolgáltatás lehetnek azok a területek, ahol a pályakezdőknek könnyebb dolga akad. A frissen végzettek közül főleg a gépészmérnökök, a kereskedelmi szervezők, a logisztikusok, a számviteli és kontrollingmunkatársak, az informatikusok, az üzletkötők, illetve a termelésirányítók lesznek kapósak a felmérés alapján.

Egyes szakmákban azonban egyenesen vadászniuk kell a cégeknel, ilyenek például a gépész-, villamosmérnöki, termelésirányítói és könyvelői posztok. Ennek oka, hogy a pályakezdők nem elég mobilak, nem beszélnek idegen nyelvet, és nincs meg az a minimumgyakorlat, amely miatt már megérné alkalmazni őket.

Leginkább a humánerőforrás-szervező friss diplomások ismereteivel, készségeivel elégedettek a megkérdezettek. Elismerést kaptak a cégektől az asszisztens, irodavezetői, a turisztikai és vendéglátóipari állásokra jelentkezők, valamint a pénzügyi, jogi, ügyviteli-szervezői szakon végzettek. Azonban a vegyész- és környezetvédelmi mérnökök, az adószakértők, a piackutatók, a termelésirányítók, a termelésirányítók tudását és készségeit bírálták a hazai vállalkozások.

Főleg a szakmai jártasság, az idegennyelv-tudás, valamint az írásos anyagok készítésének terén kritizálták a munkaadók a pályakezdőket. Az analitikus szemlélet a leggyengébb az ügyfélkapcsolati munkatársak, az üzletkötők esetében. Az önálló munkavégzést fejlesztenék a cégek a pénzügyesek esetében. A kereskedelmi szervezők, logisztikusok esetében a gyakorlaton kívül a szakmai, elméleti alapokat is hiányolják a vállalkozások. Elégedetlenek a szervezőkészséggel is. A cégek a közlekedésmérnökök esetében azt tartják fontosnak, hogy a precíz munkavégzés terén történjen fejlődés.

Ami érdekes, hogy a jogászok számítógépes ismeretei jóval fejlettebbek, mint amennyire az munkájukhoz fontos volna, s ugyanez a helyzet a mérnök üzletkötőknél a szakmai gyakorlati jártassággal.