Mikor nem adóznak a képzési költségek?

A Szja tv. 7. § (1) bekezdés p) pontja szerint nem kell jövedelemként figyelembe venni a magánszemély érdekében viselt képzési költségeket a következő esetekben:

- ha a képzés a munkakör betöltéséhez szükséges ismeret megszerzését szolgálja, és az abban való részvételt a munkáltató rendelte el (ilyen esetben akkor sem keletkezik adókötelezettség, ha a költségeket nem a munkáltató viseli, hanem pl. annak alapítója vagy az általa alapított oktatási szolgáltató cég);
- ha a képzés a kifizető tevékenységéhez szükséges ismeretek megszerzését, bővítését célozza és a képzésben a vele munkaviszonyban álló magánszemély vagy (társaság esetében) a tevékenységében személyesen közreműködő tagja vesz részt.

Ezekben az esetekben a képzési formától függetlenül az oktatási szolgáltatás, a taneszközök ellenértékének megfizetése mellett felmerülő más költségekre (pl. utazás, szállás) a hivatali üzleti utazásra vonatkozó általános szabályok alkalmazhatók abból eredően, hogy az oktatásra kötelezett a kifizető tevékenységével összefüggő feladatot lát el azzal, hogy részt vesz az oktatásban. A 2004-ben hatályba lépő változás tehát az előzőekben említett kört nem érinti.

Olyan esetekben, amikor nem a munkavállaló vagy a társaság személyesen közreműködő tagja, hanem más, a kifizető tevékenységében közreműködő magánszemély olyan képzési költségének átvállalásáról van szó, amely az adott feladat ellátásához szükséges felkészítést (ide nem értve az iskolai rendszerű képzést) szolgálja, szintén nem kell az oktatási szolgáltatás elszámolt költségét jövedelemként figyelembe venni. Emellett a törvény rendelkezése szerint ilyen esetekben is az egyéb költségek vonatkozásában a hivatali, üzleti utazásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

Ez utóbbi körben 2004-től új elem az iskolai rendszerű képzés kizárása a köztehermentes oktatási szolgáltatás juttatásokból. Emiatt fontos a rendelkezés hatályában maradó képzésfajták egyértelmű fogalmi körülhatárolása. Az oktatással, képzéssel kapcsolatos az egyes fogalmak körülhatárolására a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény, a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény, a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény, valamint a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény ad eligazítást.

Iskolai rendszerű képzés alatt a közoktatásról, valamint a felsőoktatásról szóló törvény szerinti képzés, valamint az iskolai szakképzés értendő. Az iskolai rendszerű szakképzés fogalmát a szakképzésről szóló törvény tartalmazza értelmező rendelkezései között. E szerint iskolai rendszerű szakképzés a közoktatás keretében a közoktatási és a szakképzési törvényben meghatározott szakképző iskolában, illetőleg a felsőoktatási törvényben meghatározott felsőoktatási intézményben folyó szakképzés. Résztvevői a szakképzést folytató intézménnyel tanulói, illetőleg hallgatói jogviszonyban állnak.

A felnőttképzésről szóló törvény 29. § 9. pontja alapján iskolarendszeren kívüli képzés az olyan képzés, amelynek résztvevői nem állnak a képző intézménnyel tanulói vagy hallgatói jogviszonyban. Az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzés közötti különbségtétel alapja tehát a tanulói, hallgatói jogviszony megléte.

Természetesen nincs akadálya annak, hogy az iskolai rendszerű képzés költségét a kifizető átvállalja a vele munkaviszonyban nem lévő vagy nem személyesen közreműködő tag magánszemélyek esetében is, ekkor azonban - miként minden más, az előzőekben nem említett esetben - nem pénzben juttatott adóköteles jövedelem keletkezik, amelynek az adókötelezettségét a juttató és a magánszemély (vagy közöttük és más személy) között egyébként fennálló jogviszony és a juttatás körülményei határozzák meg [Szja tv. 2. § (6) bekezdés].

A társasági adó alanyainál a vállalkozási tevékenység érdekében elismert költségnek minősül a munkáltató által elrendelt, a munkakör betöltéséhez szükséges ismeretek megszerzését szolgáló képzés költsége, továbbá a kifizető által a vele munkaviszonyban álló magánszemély, illetve tevékenységében személyesen közreműködő tagja képzésének költsége, feltéve, hogy a képzés a kifizető tevékenységéhez szükséges ismeretek megszerzését, bővítését célozza, valamint a kifizető tevékenységében közreműködő magánszemély (például üzleti partner, szakértő) e feladatának ellátásához szükséges felkészítés költsége, ide nem értve az iskolai rendszerű képzést.

Ez a rendelkezés tehát ugyanabban a körben vonja meg az oktatási szolgáltatások elismert költségeit, mint amelyek átvállalása miatt a Szja tv. szerint a magánszemélynek nem keletkezik adókötelezettsége.

A társasági adó szempontjából is új tényező, hogy az adózóval munkaviszonyban nem álló, illetőleg nem személyesen közreműködő tag magánszemélyek iskolai rendszerű képzésének az adózó által viselt ( a nevére számlázott, oktatási ráfordításként elszámolt) költsége nem minősül külön nevesítve elismert költségnek [Tao. tv. 3. sz. melléklet B/14. pont].

Ugyanakkor az említett magánszemélyek iskolai rendszerű képzési költségeinek a nevükre kiállított számlák alapján történő megtérítése és közterhei, mint személyi jellegű egyéb kifizetésként elszámolt összeg nem növelik a társasági adó alapját, ha a magánszemélyek a Tao. tv. 3. sz. melléklet B/3. pontjában nevesített körben szerepelnek.

Az egyéni vállalkozó képzési költségek címén a következő kiadásait (nevére szóló bizonylatok alapján) számolhatja el [Szja tv. 11. sz. melléklet]

- bármely magánszemély képzése érdekében fizetett, igazolt kiadást, ha a képzés a vállalkozási tevékenységéhez hasznosítható ismeretek megszerzését célozza, és ha az egyéni vállalkozó a képzésben részt vevő magánszeméllyel a Munka Törvénykönyve szerinti tanulmányi szerződést köt;
- az olyan tanulmányok elvégzése érdekében felmerült igazolt kiadást, amely a munkavállalójának vagy saját magának a vállalkozási tevékenység folytatásához szükséges szakismerete megszerzését célozza.