Amikor visszájára fordul a segítő szándék

A tanulmány három fő következtetést von le, melyek szerint:

· a hitelkártyák díjainak szabályozása a fogyasztóknak csupán egy kis csoportján segítene, miközben az ügyfelek nagyobb számának sokkal magasabb költségeket okozna;
· az innováció és a szabályozás enyhítése mindeddig a jelentkező kockázatot jobban volt képes kezelni, mint bármely szabályozás;
· létezik más hatékony szabályozási eszköz, amely az ügyfeleket képes megvédeni a visszaélésekkel szemben.

A Competition Policy Associates (COMPASS) két közgazdásza az elmúlt 25 év hitelkártya-üzletágbeli, tengerentúlon érvényes banki gyakorlatot vette górcső alá.

Amerikában, akárcsak hazánkban, a hitelkártya-piacon végbement fejlesztések révén ezek a plasztikok a fogyasztók széles rétege számára elérhetővé váltak, jóval olcsóbb áron, mint indulásukkor.

Orszag és Manning megállapításai szerint a legújabb javaslatok, melyek díjplafont, vagy más rögzített díjakat, kamatokat vezetnének be, inkább káros hatásokat generálnának, mint hasznosakat. Emellett számos, esetleg alacsonyabb jövedelmű, és magasabb kockázatú ügyfél számára ez azt jelentené, hogy nem tudnának hitelkártyához jutni, s így sokkal kockázatosabb hitelezési termékekhez fordulnának.

Emellett a gazdasági növekedésre is negatív hatással bírna, ha a háztartásoknak kevesebb eszköz állna rendelkezésre fogyasztásuk simítására olyan időszakokban, mikor jövedelmük visszaesik.

Orszag javaslatot tesz arra, hogy a díjplafon alkalmazása helyett inkább a pénzügyi kultúra fejlesztésére, a felügyelet szigorítására, valamint pontosabb fogyasztói tájékoztatásra van szükség.

Magyarországon a legfrissebb "A fizetési kártya üzletág Magyarországon" című Magyar Nemzeti Bank kiadvány szerint folyamatosan csökkenő tendenciát mutat a betéti kártyák részaránya, amely a tavalyi 86 százalékról 80 százalékra csökkent.

A hitelkártyák száma ezzel szemben egy év alatt másfélszeresére emelkedett, s így arányuk 14 százalékról 19 százalékra nőtt.