Ez még a régészeket is meglepte: rejtélyes Árpád-kori, gyilkos fegyverekre bukkantak

Az utóbbi években több, Árpád-kori buzogány került elő különböző magyarországi lelőhelyekről, és ezek a fegyverek számos kérdést vetnek fel a tatárjárás és a középkori hadviselés kutatói számára. A nyolcszögletű vas- és bronzfejű, úgynevezett tatár buzogányok csak a 2000-es évektől kezdtek nagyobb számban előkerülni, és már az első néhány lelet is sejtette, hogy formájuk és kialakításuk alapján idegen, keleti eredetű tárgyakról van szó - írta a Teol.hu.

Az első, biztosan datálható buzogányt 2001-ben találták meg a muhi csatatéren, egy keleti könnyűlovas sírjában. A Muhi közelében zajlott csata volt a tatárjárás egyik legfontosabb ütközete, így a lelet azonnal felkeltette a szakértők érdeklődését. K. Németh András, a Wosinsky Mór Múzeum régésze szerint a fegyver formai jegyei egyértelműen keleti mintákat követnek, és a magyar középkori fegyveranyagból nem ismerünk hozzá hasonlót. Azóta Dunaföldváron, Tázláron és más, a tatárjárás pusztításához köthető helyszíneken is találtak további példányokat.

Forrás: Facebook

Az elmúlt hat évben Tolna vármegyében is három ilyen különleges buzogányra bukkantak

Ahogy a cikből kiderült, ezek azért is különösen fontosak, mert ebben a térségben korábban viszonylag kevés régészeti bizonyíték utalt a tatárjárás jelenlétére. A buzogányok nem hagyományos ásatások során kerültek elő, hanem műszeres lelőhely-felderítés eredményeként.

Az egyik példány Szekszárd északkeleti határában került elő, egy középkori falu helyén, amelyet a 14. század elejéig laktak. Egy másikat Tamási közelében, egy mélyút peremén találtak meg, olyan helyen, amelyet a helyi hagyomány szerint a tatárok elől bujkálók használtak menedékként. A harmadik buzogány Tolnanémedi mellett, a középkori Gyánt falu határában, egy egykori átkelő közelében került elő.

A kérdés, ki használta ezeket a fegyvereket?

A kutatók körében nincs egyetértés abban, hogy a buzogányok eredetileg kikhez köthetők. Egyes szakemberek szerint ezek egyértelműen keleti eredetű fegyverek, amelyeket a mongol hadak vagy szövetségeseik hoztak magukkal. Mások úgy vélik, akár kereskedelem vagy zsákmány révén is eljuthattak a Magyar Királyságba, s így magyar harcosok kezében is használatba kerülhettek.

A térbeli eloszlás azonban figyelemre méltó: a buzogányok szinte kizárólag olyan lelőhelyeken fordulnak elő, ahol a mongol sereg bizonyítottan átvonult 1241–1242-ben. Ez az összefüggés erősíti azt a feltevést, hogy a fegyverek az invázióhoz kapcsolódnak — akár mint a mongolok elvesztett vagy elhullajtott fegyverei, akár mint zsákmányolt eszközök.

Egy megoldatlan középkori rejtély

A Tolna vármegyei lelőhelyek azért különösen értékesek, mert olyan térségben találhatók, ahol eddig kevés konkrét bizonyíték utalt a tatárjárás jelenlétére, különösen a Duna menti sávon kívül. Ezek a szórványos, mégis jól datálható tárgyak segíthetnek megérteni, milyen útvonalakon haladhattak a mongol seregek, és hogyan érintették az egyes vidéket.

A tatár buzogányok eredetére és használatára tehát továbbra sincs végleges válasz. Az azonban biztosnak tűnik, hogy ezek a különleges fegyverek a magyar középkor egyik legérdekesebb hadtörténeti kérdését jelentik. A jövő kutatásai talán közelebb hozzák a megoldást, de addig is minden új lelet fontos adalékkal szolgál ahhoz, hogy jobban megértsük a tatárjárás eseményeit és annak emlékeit a Kárpát-medencében.