Az ingázás pokla: őket listázná a kormány, több tízezer magyar megélhetése a tét

Tény, hogy egyre több magyar ingázik napi vagy heti rendszerességgel Ausztriába. Pontos adatok ugyan nincsenek, de egyes tanulmányok szerint naponta már 50–60 ezren járnak át Ausztria és Magyarország között, többségük Sopron környékéről – közölte a HelloVidékkel Nógrádi József, a Trenkwalder kereskedelmi igazgatója. Sokan az ország keleti feléből indulnak, aztán gyakran Sopronban vagy környékén keresnek bázist – innen könnyebb az ingázás, szabadnapokon pedig hazautaznak.

Közülük egy Tibi, aki Sopronban bérel lakást, míg családja egy Miskolc környéki faluban él. Ő maga Burgenlandban dolgozik egy építési vállalkozónál. Mint meséli, Sopronba szinte csak aludni jár, amint teheti, hazautazik. Párja szintén miskolci. „Elszabadultak az albérletárak is, lakást venni szinte horror, de még mindig olcsóbb így, utazási költségekkel együtt, mintha Ausztriában bérelnék” – mondja, hozzátéve, hogy már öt éve így él így, de gyűjtöget, aztán idővel, ha összegyűlik annyi, valami kis vállalkozásba kezdene.

A helyiek közül sokan egyre nehezebben viselik az ingázók tömegét

„Megváltozott Sopron” – panaszkodnak, és gyakran gyanakvással tekintenek a külföldi munkavállalókra. A soproniak szerint a tömeges jelenlét mára élhetetlenné tette a várost:

Minden szabad sufnit, garázst, szuterént kiadnak, elszabadultak az árak, rengeteg az autó, a gyerekek már nem tudnak biztonságban biciklizni. Sopronban sokszorosan több ember él már, mint ahányra a várost tervezték, eltűnt a régi, polgári város jellege

– panaszolta Mária is, aki tősgyökeres soproniként nehezen viseli ezeket a változásokat.

Úgy látja, hogy a „keleti országrészből jöttek” nem igazán részesei a közösségnek: csak aludni járnak a városba, hétvégente pedig hazautaznak a családhoz az ország másik felébe.

Mária szerint a beköltözők egy része – főként az építőiparban dolgozók, többnyire kelet-magyarországi fiatalok – olyan szokásokat hoztak, amelyek korábban nem voltak jellemzőek. Az utcákon, parkolókban isznak, zajonganak. A helyzet mégis kicsit ellentmondásos, hiszen Mária maga is évtizedek óta a határhoz közel, de kint Ausztriában, a szállodaiparban dolgozik: „Ez már-már természetes, a környezetemben szinte mindenki kint próbál boldogulni, de én hazajárok, itt él a családom, itt vannak a barátaim, ismerem a várost, eljárok helyekre, itt költöm el a pénzem.” – mondja.

EZ IS ÉRDEKELHET

Listázná a magyar kormány, ki jár külföldre dolgozni: itt a rendelet tervezete

A Belügyminisztérium az ingázókat szeretné segíteni azzal, hogy bekerüljenek az adatbázisba. A rendelettervezet ma jelent meg.

Mennyien élnek Sopronban?

A zsúfoltság miatt egyre komolyabb problémákkal szembesülő Sopron esetében valójában nehéz pontosan megmondani, hányan is lakják a várost. A 2022-es népszámlálás szerint a lakónépesség 60 090 fő volt, míg a legfrissebb, 2025. január 1-jei hivatalos adat már csak 58 053 főt mutat – a statisztikák alapján tehát enyhe csökkenés tapasztalható.

A helyiek tapasztalása azonban egészen más képet mutat: sok soproni szerint a valóságban jóval több, akár a duplája, vagyis több mint 120 ezer ember élhet jelenleg a városban.

Ez azért jelent problémát, mert Sopron infrastruktúráját eredetileg nagyjából 60 ezer lakosra tervezték, ami korábban kényelmes és élhető környezetet biztosított, mostanra azonban egyre inkább túlterheltté vált.

Az osztrákok sem örülnek az ingázó magyarok rohamának

Nem véletlen, hogy Sopron lett a nyugatra ingázók Mekkája, hiszen a határszél városai közül Sopronból a legkényelmesebb mozogni, a közlekedési viszonyokat tekintve innen a legkönnyebb elérni a munkahelyekben bővelkedő észak-burgenlandi térséget, sőt Bécset is, többek között a kiváló vonatközlekedésnek köszönhetően.

A Sopron–Bécs vonalon összességében elég kevés a késés, az utazás biztonságos, és közben lehet pihenni, filmet nézni, dolgozni – olyasmit, amit vezetés közben nem. Ha az ember talál olyan lakóhelyet, amely jól megközelíthető tömegközlekedéssel, akkor a vonatos ingázás akár előnyösebb is lehet az autózással szemben – meséli egyik soproni ingázó, aki naponta Bécsbe jár ki.

Mosonmagyaróvárról is kedvező a helyzet: sokan ingáznak a környező Szigetköz kisebb településeiről. Szombathely szintén népszerű az ingázók körében, van, aki innen is egészen Bécsig vállalja az autóutat. Győrből viszont a napi ingázás már jóval fárasztóbb kihívás.

Sokan így oldják meg a napi ingázást: azok, akik ugyanabba az ausztriai településre járnak dolgozni, összefognak, és egy autóval utaznak. Előre megbeszélik, hol találkoznak Sopron szélén, majd átszállnak a kiválasztott autóba. Saját járművüket pedig egy kieső helyen hagyják, ezért látni Sopron környékén, az autóutak mellett számos, látszólag elhagyott autót:

Elhagyott autó a város szélén (Fotó: Pais-H Szilvi)

Nehezített pályán a soproni autósok

A Sopronból autóval ingázókat különösen rossz szemmel nézik a környező osztrák településeken. Tavaly, a határátkelőtől mindössze néhány kilométerre, betonakadállyal zárták le azt az utat, amely korábban Klingenbach és Siegendorf felé vezetett. A cél: mérsékelni a Magyarországról munkába járók által okozott forgalmat. Ráadásul már közel két éve zárva van az Ágfalva és Schattendorf közötti kishatárátkelő is. A legutóbbi lezárás a klingenbachi önkormányzat kérésére történt, miután tarthatatlanná vált a településen áthaladó autóforgalom. A tartomány ennek megfelelően döntött az út lezárásáról.

A magyarok azonban leleményesek: a helyiek szerint az utóbbi időben több tízezer ingázó talált új megoldásokat. Sokan a gyalogátkelőnél hagyják autójukat a magyar oldalon, majd a sorompó túloldalán egy másik járműbe szállnak, és így folytatják útjukat Ausztriába.

Egyre többen és többen próbálnak Ausztriában boldogulni

Nógrádi József, a Trenkwalder kereskedelmi igazgatója szerint míg 1995-ben az Ausztriában dolgozó magyarok száma 9 400 alatt volt, addig 2002-re már közel 12 000 főre, 2010-re 26 000-re, 2019-re pedig 97 000-re nőtt. Frissebb adatok kizárólag a 2022-es népszámlálásból állnak rendelkezésre, ezért mi is ezekkel dolgoztunk.

Eszerint 2001-ben 5 200 magyar dolgozott külföldön, 2011-ben már 27 000, 2022-ben pedig több mint 122 000, miközben állandó lakóhelyük továbbra is Magyarország volt. Feltételezhető, hogy ez a szám az elmúlt években sem csökkent.

Az első számú célország továbbra is Ausztria, bár aránya csökkenő: míg 2011-ben az ingázók 80%-a dolgozott ott, 2022-re ez az arány már csak 50% volt, miközben 24 000-en Németországban vállaltak munkát.

A KSH adatai szerint az ingázók jellemzően 25–49 év közöttiek: 2022-ben 81 000-en tartoztak ebbe a korcsoportba. Az 50–64 évesek száma is jelentős, körülbelül 20 000 fő. A külföldön dolgozó magyarok kicsit több mint fele házas, 12%-uk elvált, és tízből 2–3-nak van gyermeke, ami arra utal, hogy közöttük viszonylag sok a gyermektelen fiatal. Többségük szakmunkás vagy középfokú végzettségű, főként az építő- és a feldolgozóiparban dolgozik. A KSH 18 különböző külföldi foglalkozást nevesít, ezek közül 14 tipikusan férfiakra jellemző fizikai munkakör, a targoncavezetőtől a kőművesen át a rakodómunkásig.

Az ingázás fő mozgatórugója egyértelműen a jelentős bérkülönbség

A számok magukért beszélnek: a 2025-ös osztrák mediánbér körülbelül 1,8 millió forint, szemben a magyar medián bruttó 564 000 forintjával vagy a 714 000 forintos átlagbérrel. A kint dolgozó magyarok kezdő bére körülbelül 800 000 forint, ami nagyjából a minimálbérnek felel meg. Az osztrák szakmákra vonatkozó kollektív szerződések meghatározzák az adott szakterület minimálbérét – közölte Nógrádi József.

A jövedelem az első évi 13 000 euróig kint Ausztriában adómentes, ezt követően pedig progresszív adókulcsok érvényesek, azaz a jövedelem növekedésével emelkedik az adó mértéke

– közölte Nógrádi György.

Hozzátette: 13. és 14. havi bérek is járnak, így az éves átlagbérek akár kétszeresére-háromszorosára is nőhetnek a magyarországi jövedelmekhez képest. Ráadásul az osztrák bérek között nem olyan nagyok a területi különbségek, mint Magyarországon.

Burgenlandban az átlagbér évi 51 000 euró, de Bécsben sem haladja meg a 59 000 eurót. A nyugatibb megyékben jellemzően magasabbak az átlagbérek, így a távolabbi ingázások sok esetben jobban kifizetődnek.

Nógrádi József, a Trenkwalder kereskedelmi igazgatója szerint azonban nem csak a bérek összehasonlítása fontos, hanem az elérhető állások száma is befolyásoló tényező lehet a külföldi munkavállalásnál. Az ingázás egyfajta biztonságot ad a dolgozóknak: nem kell feladniuk mindent és kiköltözniük. Sokan csak addig dolgoznak külföldön, amíg nem építenek ki egy olyan egzisztenciát, ami mellett már elegendő számukra a hazai jövedelem, vagy amíg nem csalódnak annyira, hogy inkább hazajönnek.

A külföldre ment dolgozók mintegy 50%-a idővel visszatér, mert nem tud mit kezdeni a szociális kapcsolatai elvesztésével, vagy azzal, hogy egyfajta „ausländer”-ként él, és nem tud beilleszkedni a társadalomba. A másik 50% viszont megtalálja számítását és végleg letelepszik.

A külföldre távozó dolgozók száma akkor ugrik meg, amikor reálbércsökkenés következik be Magyarországon, mint a mostani időszakban, vagy amikor olyan mértékű a bérszakadék, hogy akár időszakos munkákra is megéri külföldre menni egy-egy szezonra. Ezt tapasztalhattuk idén a Balaton kapcsán

– emelte ki a szakember.

Lássuk, milyen hatással van az ingázás a határmenti megyék munkaerőpiacára

Nógrádi József, a Trenkwalder kereskedelmi igazgatója szerint a határmenti települések komoly nehézségekkel küzdenek. Az itteni munkaadók nem tudnak olyan béreket kínálni, mint a határ túloldalán lévő cégek, és emiatt a munkavállalók megtartása állandó kihívás számukra. „Mindez egyébként a szerb és ukrán határszakaszon kívül mindenhol előfordul már” – tette hozzá.

A helyzetet árnyalja, hogy sokan nem beszélik a szomszédos ország nyelvét, ezért nem indulnak el. Ők inkább itthon maradnak.

Az ingázók nagy része itthon költi el a pénzét. A helyi vállalkozások gyakorlatilag ebből élnek, hiszen a szolgáltatások és a kereskedelem a hazai keresletre épül.

Nógrádi szerint a bérek akkor tudnak itthon növekedni, ha a szolgáltatások vagy gyártási költségek árait ehhez mérten lehet emelni, ugyanakkor ez könnyen a versenyelőny rovására mehet, ha az ár túlzó, és már nem versenyképes a határ másik oldalán lévő szolgáltatók, gyártók áraival. Nem ugyanaz az adózási környezet, a költségek és a vásárlói bázis sem, ráadásul a technológiai színvonal is sokszor gyengébb itthon, mint mondjuk egy osztrák vagy szlovén vállalatnál – ezek mind befolyásolják a hazai termelékenységet, és áttételesen a béreket is.

Röviden: a cégek kénytelenek alacsonyabb szinten tartani a béreket, különben nem tudnak versenyképesek maradni. Az országos összehasonlításban sem feltétlenül ezek a területek fizetnek a legjobban, kivéve az olyan gazdasági erőközpontokat, mint Győr, ahol az Audi béreit követik a régió többi szereplői, és emiatt egyes munkáltatók jól fizetnek. Ugyanakkor ebben a régióban is vannak minimálbéres vagy ahhoz közeli béren foglalkoztatók. A többi térségben általában minél magasabb a hozzáadott érték, annál több bért képesek fizetni.

A szakember még kiemelte: a magas hozzáadott értékű technológiákhoz komoly beruházásokra, jól képzett szakemberekre és megfelelő infrastruktúrára van szükség. Egyfajta klaszterműködést kell biztosítani a gazdasági központok körül. Így emelkednek ki Tatabánya, Győr és Szeged régiói, ahol az átlagbérek magasabbak, és versenyképesebbek a határ túloldalán dolgozó cégekkel szemben. A többi területen azonban még van hová fejlődni. Egy szlovákiai Volvo vagy egy romániai Emerson ugyanis könnyen elszívhatja a helyi munkaerőt.

Munkaerőhiány: érzékelhető probléma

A munkaerőhiány bizonyos ágazatokban egyértelműen érezhető. Komoly gondot jelent az elvándorlás, miközben az ország nyugati része komoly elszívó erő is egyben, hiszen más régiókból vonzza a munkaerőt.

Az általunk megkérdezett munkavállalók fele folyamatosan gondolkodik a külföldi munkavállaláson, akár rövid, akár középtávon. Az itt működő cégek pedig rendszeresen úgy nyilatkoznak: náluk átutazó munkavállalók dolgoznak.

Merre tovább? Fotó: Pais-H Szilvi

Ingatlanárak a határ mentén: Soprontól Rajkáig

Sopron már a 2010-es évek második felétől az ingázók fő központja volt. "Szombathely pedig az M86-as gyorsforgalmi út kiépítését követően vált egyre vonzóbbá az ingázók számára. Az autópálya gyors kapcsolatot biztosít a város és az osztrák határ között, így a település bekapcsolódott az ingázók térképére, és gyorsabb növekedésnek indult az ingatlanpiac" – közölte Balogh László, az ingatlan.com vezető gazdasági szakértője.

A szakértő szerint az ingatlanárak jellemzően 95–96%-ban a jövedelmekkel mozognak együtt. Ez azt jelenti, hogy ha a jövedelmek nőnek, az ingatlanárak is nagy valószínűséggel emelkednek. Ez különösen érdekes a nyugati határvidéken, ahol sokan Magyarországon élnek, de Ausztriában dolgoznak, és osztrák fizetést kapnak euróban. Az osztrák bérek magasabbak, mint a hazai jövedelmek, ezért a környékbeli ingatlanárak nagyobb mértékben az osztrák fizetésekhez igazodnak, mint a magyarokéhoz.

Balogh László kiemelte az ingázás lakosságszámra gyakorolt hatását is. Ha visszatekintünk ugyanis 4–5 évre ezelőtti időkre, olyan települések, mint például Rajka, jelentős lakosságbővülést mutattak, főleg a Covid időszakában. A határtól mindössze 20 kilométerre élők gyakorlatilag problémamentesen tudtak átjárni a munkahelyükre, miközben a határforgalom a lezárások idején korlátozott volt. Ez a tendencia már a 2010-es évek második felében is megfigyelhető volt: a nyugati határvidék ingatlanárai nagyobb tempóban emelkedtek, mint a határsávtól beljebb lévő települések árai. „Kis túlzással Sopronban voltak időszakok, amikor a helyi ingatlanok ára a budapesti házszinteket közelítette. Az egymillió forintos négyzetméterárat a határvidéki ingatlanok sokkal hamarabb érték el, mint a nagyobb városok környékén – ebből a szempontból a jelenség egyértelműen érezhető.”- tette hozzá.

Ingatlanpiac és ingázás a nyugati határvidéken

Nincs kétség, a határmenti településeken az ingatlanvásárlás és az albérlet-piac is szorosan összefügg az ingázással. A kínálat ugyanakkor nem kiemelkedő, így az albérletpiacon is érezhető a hatás. Ugyanakkor a bérleti díjak már az osztrák fizetésekhez igazodnak. A bérbevevők így az osztrák keresetük fényében tudják megfizetni a kiadó lakásokat.

A 3%-os otthonteremtési hitel szintén befolyásolja most a döntéseket

Balogh László szerint, akik hosszabb távon terveznek az adott városban, azok most a 3%-os otthonteremtési hitel miatt könnyen vásárolhatnak ebben a térségben is ingatlant a bérlés helyett, hiszen a hiteltörlesztő alacsonyabb lehet, mint az albérleti díj. Ha később úgy döntenek, hogy felhagynak az ingázó életformával, az ingatlant eladhatják, és a befektetett összeg beépül az eladási árba. Öt éves perspektívában ez kedvező lehetőség lehet a stabil lakhatás megszerzésére.

A nyugati határvidék mintázata a többi határvidékre is kivetül

A szakember még hozzátette, az osztrák lakhatási költségekhez képest a magyarországi ingatlanárak még mindig jóval alacsonyabbak, így tehát a magasabb osztrák fizetésből itt jelentős megtakarítás keletkezik. Sokan ezt átmeneti megoldásnak tekintik: Ausztriában dolgoznak, de Magyarországon élnek, és az így szerzett jövedelmet későbbi lakásvásárlásra, megtakarításra fordítják.

Itt az emberek a magasabb fizetések reményében ingáznak Ausztriába. Invers módon, az északi és keleti határvidéken – például az észak-borsodi kisebb falvakban vagy a szlovák határ közelében – ahol az ingatlanárak alacsonyabbak, mert a helyi kereslet nem olyan erős, pont fordított a helyzet. Azok a külföldiek, akik nagyobb jövedelemmel rendelkeznek, gyakran Magyarországra költöznek, hogy innen járjanak át a határ túloldalára dolgozni, és így a helyi keresletet is befolyásolják.

Ez a speciális határmenti struktúra pedig nem valószínű, hogy a közeljövőben jelentősen változni fog. A magasabb jövedelmek és az alacsonyabb lakhatási költségek kombinációja vonzóvá teszi az ingázást, és a magyar oldalon történő lakásvásárlást a hosszú távú pénzügyi előnyök miatt.

Címlapkép: Pais-H Szilvia